Szerkesztő:Keepcop/Ouzo
Ouzo szerkesztés
Az ouzo egy ánizs-ízesítésű görög likőr. Elnevezése a 19. századba nyúlik vissza, de eredete pontosan nem tisztázott. Hasonlít a francia pastishoz, az olasz Anicehoz és a török rakıhoz, de enyhén édesebb és finomabb. Tisztán vagy vízzel keverve fogyasztják.
Története szerkesztés
Az ouzo története homályos, egyesek szerint az ókorba nyúlik vissza. Elődje a tsipouro (keleten raki néven ismert), egy a Bizánci Birodalomban, majd később az Oszmán Birodalomban főzött szeszesital.
A modern ouzo nagymértékű készítése a 19. században kezdődött, az Oszmán Birodalomtól történő függetlenedés után. A termelés nagy része Leszbosz szigetén zajlott, mely az ital eredeti alkotójának tartja magát és ma is fő előállítója. Az 20. század elején az abszint népszerűtlenedéséből az ouzo is profitált (az "abszint ürömcserje nélküli helyettesítőjének" nevezték).[1] 1932-ben az ouzo előállítói továbbfejlesztették a lepárlás eljárását réz lepárlókészülékek használatával, melyet ma az előállítás szabványos módjának tekintenek. Ma az ouzo egyik legnagyobb előállítója a Leszbosz északkeleti részén, Plomari városában vetalálható Varvayiannis (Βαρβαγιάννης). Ugyanebben a városban készül a pitsiladi (Πιτσιλαδή), egy kiemelkedő minőségű ouzo.
A nyugati világon általában az ouzot kólával találják előre kevert dobozban vagy üvegben vagy ízlés szerint keverve.
2006. október 25-én Görögország kizárólagos jogot nyert az ouzo név használatára. Az Európai Unió a tsipuro és a tsikoudia mellett elismeri az ouzot védett eredetű termékként, így megtiltva a Görögországon kívüli készítőknek a név használatát.
Elnevezés szerkesztés
Az "ouzo" elnevezés eredete vitatott. Egy népszerű elmélet szerint az olasz "uso Massalia" - "Marseillesi használatra" kifejezésből ered, amelyet a Tyrnavosból exportált kiválasztott selyemhernyóbáb megjelölésére használtak a 19. században. Egy anekdota szerint ez a megnevezés a "kiváló minőséggel" egyenértékű, amit az Ouzo is birtokol.[2]
Egy 1896-ban Thesszáliában tett látogatáskor Alexander Filadelfefs professzor érdekes felfedezést tett a tsipurot leváltó ouzo szó eredetével kapcsolatban. A professzor szerint a tsipurot fokozatosan váltotta fel az ouzo. Thesszália minőségi hernyóbábokat exportált Marseillesbe a 19. század során és a termék megkülönböztethetőségének érdekében a ládákat az olasz "uso Massalia" - "Marseillesi használatra" pecséttel látták el. Egy nap a török konzulátus orvosa, Anastas Bey Tyrnavosban járt és kóstolót kért a helyi tsipuroból. Miután megkóstolta, felkiáltott: "Ez uso Massalia, barátaim" - ezzel az ital kitűnő minőségére utalva. A kifejezés azután szájról szájra terjedt, amíg a tsipurot végleg fel nem váltotta az ouzo. - 'Thesszáliai napilap'. 1959.
How ouzo is made szerkesztés
Ouzo starts by distilling 96 percent alcohol by volume (ABV) pure ethyl alcohol of agricultural origin (or 96 percent pure ethyl alcohol in which 0.05 percent natural anethole has been added) in copper stills together with anise and optionally other flavorings, such as star anise, coriander, cloves, and cinnamon. The product is a flavored alcoholic solution known as flavored ethyl alcohol or, more commonly as ouzo yeast - μαγιά ούζου in Greek - a misnomer, as no fermentation has taken or will take place. Ouzo yeast is then usually mixed with 96 percent pure ethyl alcohol (the Greek law dictates that at least 20 percent of total final alcohol must originate from ouzo yeast), and finally sugar may be added and the mix is diluted with water (final ABV must be at least 37.5 percent), usually around 40 percent ABV. Some producers such as Varvayiannis, Babatzim (ouzo classic) and Pitsiladis do not add any further ethyl alcohol - they simply dilute ouzo yeast with water (and add sugar if needed). This type of ouzo is the highest quality and often of the highest price as well.
Ouzo production does not include any fermentation or multiple distillations, which is the case for tsipouro, another well known Greek alcoholic drink which is more related to Italian grappa than ouzo.
Aperitif drink szerkesztés
In modern Greece, ouzeries (the suffix -erie is imported from French) can be found in nearly all cities, towns, and villages. These cafe-like establishments serve ouzo with mezedes -- appetizers such as octopus, salad, sardines, calamari, fried zucchini, and clams, among others. It is traditionally slowly sipped (usually mixed with water or ice) together with mezedes shared with others over a period of several hours in the early evening.
Appearance szerkesztés
When water or ice is added to ouzo, which is clear in color, it turns milky white; this is because anethole, the essential oil of anise, is soluble in alcohol but not in water. Diluting the spirit causes it to separate creating an emulsion, whose fine droplets scatter the light. This process is called louching, and is also found while preparing absinthe.