Grappa
A grappa olasz törkölypárlat, alkoholtartalma általában 40-46%, de legalább 37,5%. Több változata ismeretes, néhány fajtáját tölgyfa hordóban érlelik. A borkészítés után visszamaradt szőlőtörkölyből párolt italok közül a francia Eau-de-vie de marc mellett a grappa a legismertebb. Az olasz parampampolinak a boron és az olvasztott cukron kívül alap-alkotóeleme a grappa és a kávé is. Az olasz grappa eredetvédelme nem terjed ki az Amerikai Egyesült Államokra, ahol törvény szerint a grappa megnevezés a törkölypárlatok általános elnevezése.[1]
Grappa | |
Egy pohár grappa | |
Típus | törkölypárlat |
Származási hely | Olaszország, |
Főbb összetevők | |
Alkoholtartalom | 40–46% V/V ± 0,3% V/V% |
A Wikimédia Commons tartalmaz Grappa témájú médiaállományokat. |
Származás
szerkesztésAz olaszok szerint a grappa az észak-olaszországi kisvárosból, Bassano del Grappából indult világ körüli útra, és a nevét is innen eredeztetik. A grappa európai uniós eredetvédelem alatt áll és Olaszországban készülhet. A termékleírásában foglalt szabályok szerint több évszázados szakmai hagyományok alapján alakították ki. Ezerhatszázban a jezsuiták már részletes tanulmányt készítettek a párlat gyártásáról.
A világon először a 11-12. századi itáliai egyetemeken jegyeztek fel szeszfőzést, mely legelőször csak borból történt, a 14. század előtt kizárólag gyógyszerészeti céllal. A későbbi századokban a polgári, majd paraszti szeszfőzés is megjelent. A grappa lőréből, azaz törkölyborból készült elődje a 15. században tett szert szélesebb körű ismertségre, ekkor indultak útjukra az első külföldre – Németalföldre – szánt szállítmányok is. A terméketlen észak-itáliai, dél-tiroli, lombardiai területeken élő szegényparasztok számára megélhetési forrást biztosított a szeszfőzés.
A törköly volt az egyetlen olyan melléktermék, amiben a nagybirtokosok semmi fantáziát nem láttak, és nagylelkűségükről adva tanúbizonyságot parasztjaiknak adták. A parasztok vizet öntöttek a törkölyre és lőrét készítettek belőle, amit vinellónak neveztek. Ennek nagyobbik részéből szeszt főztek, míg kisebbik hányada alacsony alkoholtartalma miatt szomjoltóként szolgált a meleg, nyári napokra. A műveletet gondosan titokban tartották, nehogy a földesúr tudomást szerezzen róla.
A mai értelemben vett, közvetlenül törkölyből lepárolt grappa csak a 18-19. században jelent meg, a szabályozható kemencék, a dupla falú üstök, illetve a gőzfűtés elterjedésével.
Készítése, előállítása
szerkesztésA grappa csak Olaszországban termett és feldolgozott szőlő törkölyéből készülhet, melyet – részleges vagy teljes – erjesztés után lepárolnak. A tökéletes grappa készítéséhez friss, lágy törkölyre van szükség, ami nincs nagyon kipréselve, és minél hamarabb a lepárlóüzembe szállították. A kész párlat hagyományosan ízesíthető különböző fűszerek vagy gyümölcsök felhasználásával, melyeket minden esetben feltüntetnek a címkén, és kis mértékben édesíthető is.
A grappa palackozható érlelés után vagy anélkül. Ha legalább 12 hónapig érlelték fahordókban, megkaphatja a „vecchia” vagy „invecchiata” (érlelt), 18 hónap után pedig a „riserva” vagy „stravecchia” jelzőket, de időnként az érlelési időt tüntetik fel. Az érlelt grappa színe ízetlen karamell hozzáadásával is mélyíthető. A magyar törkölypálinkához hasonlóan egyaránt készülhet oszlopos vagy többszöri lepárlással.
Érdekesség
szerkesztésA hatvanas években a Nonino család forradalmasította a grappák gyártását, ami azt jelentette, hogy külön szőlőfajtánként készítette a párlatokat, ezzel létrehozva a "monovitigno" kategóriát. Az ebből kialakult legnépszerűbb ízek a muskotály, a picolit, a chardonnay, a merlot, a tokay. De manapság is új ízekkel gyarapszik a grappák repertoárja, új párlatok születtek, melyek vadvirág-, akác-, és vadgesztenyemézzel készülnek. Ízük azonban nem édes, csak aromájukban fedezhetjük fel az újítást.
Híres márkái
szerkesztésA rövidebben érlelteket biancának hívják, a hosszabban érlelteket invecchiatának, strevecchiának, vagy riservának nevezik. A leghíresebb grappa forgalmazók a Nonino, a Berta, a Sibona, a Nardini, a Jacopo Poli, a Brotto, a Domenis és a Bepi Tosolini.
Fogyasztása
szerkesztésA grappát az egyéb égetett szeszekhez hasonlóan régebben gyógyszerként is fogyasztották. Napjainkban magában vagy éppen sör mellé is igen kedvelt. Kávéba öntve is fogyasztják és ekkor nevezik az olaszok "Caffe corretto"-nak, ami javított kávét jelent.
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ 27 C.F.R. § 5.22 - The standards of identity. Justia US Laws. (Hozzáférés: 2012. március 7.)
Források
szerkesztés- Il Ministro delle politiche agricole, alimentari e forestali: Scheda tecnica della "Grappa" – Decreto 5389 del 01 agosto 2011. [2015. május 19-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. augusztus 28.)
- https://web.archive.org/web/20080315083048/http://www.gourmandnet.hu/barpult/site.php?tpl=product&id=170
- http://www.deluxe.hu/cikk/20050125/az_olasz_grappa/