A Wikipédia valamely oldalán elhelyezett olyan betűsorozat, amely ugyan valamely létező nyelven íródott (nem úgy, mint pl. a dada-vers, mert ugye Hugo Ball célja éppen az volt, hogy ne egy létező, hanem egy polgárpukkasztó műnyelven írjon), miközben a mondanivaló más által való apercepcióját, érzékszerveink által való befogadását, majd agyunk szokásos értelmezési tevékenységét feleslegesen teszi próbára, hiszen csupán virtuális konstrukció, amelynek az önkifejezés határtalanul hedonista - az ego számára bizonyára kellemes feelinggel járó - korlátlan gyakorlása az értetlen külvilág érzéketlen szubjektumaiban nem kelti értelmezhető szöveg benyomását.

Mit tennék én, ha egyedül akarnék maradni egy közparkban

szerkesztés
Mit tennék én, ha egyedül akarnék maradni egy közparkban?
  • Mindenkibe belekötnék, aki pihen, olvas, vagy játszik,
  • Ha rámszólnának, nyeglén elküldeném őket melegebb éghajlatra
  • Ha megfenyegetnének, hogy hívják a csőszt, akkor
    • Órákig ecsetelném, hogy nekem a csősz egy senki
    • Különben is szabad állampolgár vagyok, azt csinálok , amit akarok.
    • Ha erre bármit szólnának, lehurrognám őket, hogy kettős mércét alkalmaznak, hiszen saját magukra, ugye, nem szólnának rá.
  • Minél jobban bosszantantanám a többieket, annál jobban érezném magam.
    • Ha egyesek erre otthagynák a közparkot, vidáman kiáltanám utánuk: menjetek, nincs itt rátok szükség.
    • Ha egyesek mégis rendőrt hívnának, kiabálnék, hogy ez terror, rendőrállam stb. stb.
  • Végülis én nagyon jól mulatnék.

Ketten vagyunk

szerkesztés
Ketten vagyunk. Kezemben a lapát, lapátolok. Ő mellettem áll és néz. A munkavezetők távol. Megszólal: Kilátszik a derekad. Ühüm, morgok. Lapátolok tovább. Megint ő: Azt se tudom, ki vagy, megmondanád. Nem érdekes, mondom. Lapátolok tovább. Erre ő: Semmi értelme ezt kézzel csinálni, egy munkagép kéne, nem ez a robotolás. Felnézek, hová lapátoljam a homokot. Ő folytatja: ésszel kell ám dolgozni, nem így, vaktában. Ránézek, hagyd már abba, mondom, a fogam között. Ő nem áll le: nézd, milyen piszkos a körmöd és a nadrágodnak is annyi. Most már dühös vagyok: Hagyjál dolgozni - mondom, hangosabban. Nem munka az, amit csinálsz, mondja ő, rém nyugodt, láthatóan élvezi, hogy sikerült ezt a reakciót kiváltani belőlem. Húzzál el, ha nem dolgozol - ordítok rá.
A munkavezetők felfigyelnek. Mi történik ott? Mi ez a kiabálás?- kérdik. Nem szólok. De ő, pihent erő, már mondja is: csak azt mondtam neki, hogy nem jutunk így semmire a munkával - de neki aztán hiába beszélek.
Odajön az egyik munkavezető, lesújtóan végigmér: hát, tényleg nem tartotok sehol. És egy kis elismeréssel a hangjában, hozzá fordul: Te legalább gondolkozol azon, hogyan lehet ezt a munkát hatékonyabban csinálni.
Ő győzött.
Hol hibáztam el?

Holdvölgy

szerkesztés
Irtam ez ciket, mer ovodas is itten votam. Jötek járörök sokan, beleiratak, penig cik enyém, öket nemérdekli.
Irtam javaslatot kocsmafalra, ne legyenek járörök, inkáb legyen Holdvölgyem örök.

The Yellow Substub

szerkesztés

(Átirat, eredeti: John Lennon: The Yellow Submarine)

In the town where I was born
Lived a man who sailed the Wiki
And he told us 'bout his life
In the land of SUBSTUBS...

Javaslat: álljanak a szócikkek 1- 1 betűből

szerkesztés
Miután utálok írni és utálok olvasni, elgondolkodtam azon, hogyan lehetne a Wikipédiát korszerűsíteni, ésszerű korlátok közé szorítani.
Rájöttem: minden ádáz, felesleges vita melegágya az, hogy szavakból, mondatokból és bekezdésekből építjük fel a szócikkeket. Ezen aztán az okostojások parttalanul vitatkoznak.
Javaslatom egyszerű: Minden egyes szócikk csak egyetlen betűből álljon. (pl. "A").
Ezáltal a cikkek kusza burjánzását meg lehetne előzni.
Egyúttal eltűnnének a szerkesztők közötti műveltségi különbségek.
Könnyű lenne a konszenzust létrehozni, hiszen ahhoz, hogy "A", tilos lenne bármit hozzátenni. Ha bárki azt írná: "nem A" - vandálnak minősülne, hiszen megszegné a szabályt: a szócikk szövege = 1 betű.
Megszűnne a pontgyűjtés, a klikkesedés, az okostojás-brigád.
És hamarosan készen állna a magyar Wikipédia, még 100 szócikket sem tartalmazna.
Hajrá!

Ej, ha én egy wikiblogger szócikke lennék

szerkesztés
Sohasem lennék megírva.


Kicsi Unchi

szerkesztés
Kicsi Uncsi nem olyan gonosz, mint Chuchi bucsi, de tán vele nem bán' el a klán, aztán akkor jön Dighi Daghi is, akiről már a második részben látjuk, hogy

nemaz ami és akkor ittvan még Kicsi Béchi is, mert ennyi manga után az ember szívesen eszik egy borjúbécsit. (Megjegyzés: Az eredeti szövegben írásjelek nem szerepelnek, szeptemberig nincs több nyelvtanóra.)

Túlélés

szerkesztés

Előfordul, hogy valakire kiárólag azért emlékezünk, mert "nagy idők tanúja".

Egy alapvicc

szerkesztés
Szibéria, 1902. Hó, fagy, tajga, farkasok, szél süvít.
Egy ember kopgtat egy faház (izba) ajtaján, könyörögve:
Eressz be, megfagyok!
Hang bentől: Tűnj innen!
Kérlek, szánj meg, alig bírom!
Tűnj el, vagy rád uszítom a kutyáimat, már három napja nem ettek.
Kopogtató szomorúan el.
1932, Leningrád, Sztálin az SzK(b)P kongresszusán bemutat valakit:
És íme, elvtársak, az ember, aki a nehéz időkben, 1902-ben kétszer is beszélt Leninnel.

Kovács bácsi

szerkesztés

Élt 1902-től 1995-ig, a következőket jegyezték fel róla:

  • Édesapjával ott volt a Parlamentnél, amikor kikiáltották a köztársaságot.
  • Édesanyjával részt vett a tömegben Horthy Miklós fehér lovon való bevonulásán.
  • Egyik bartája mesélte neki, hogy az újságban olvasott a frankhamisítási ügyről.
  • Zöldségesként dolgozott, amikor 1938-ban egy úr megkérdezte tőle, vajon sok vitamin van-e az általa kínált paprikában. Be is mutatkozott, valami Szentvölgyi vagy Szentgyörgyi volt.

---

  • 1989-ben dédunokája kitolta a Kossuth térre, amikor az egyik ablakból kikiáltották a köztársaságot. Látod, fiacskám, mondta elgondolkozva, nincs új a nap alatt.

Lásd még

szerkesztés