Szerkesztő:Mogzo/piszkozat

A Hamlet feldolgozásai szerkesztés

William Shakespeare művei nem csak a mindenkori drámát, valamennyi művészeti ág alkotóját ihlették feldolgozások, adaptációk szerzésére. Művei közül az egyik legismertebb a Hamlet című tragédia, mely így feldolgozások tekintetében is roppant népszerű téma. Ahogy megjelentek az újabb és újabb tömegkommukációs eszközök, stílusirányzatok és műfajok, mind újabb Hamlet feldolgozások és újraértelmezések láttak napvilágot.

A Hamlet feldolgozásai szerkesztés

William Shakespeare művei nem csak a mindenkori drámát, valamennyi művészeti ág alkotóját ihlették feldolgozások, adaptációk szerzésére. Művei közül az egyik legismertebb a Hamlet című tragédia, mely így feldolgozások tekintetében is roppant népszerű téma. Ahogy megjelentek az újabb és újabb tömegkommukációs eszközök, stílusirányzatok és műfajok, mind újabb Hamlet feldolgozások és újraértelmezések láttak napvilágot.


Hamlet a vásznon szerkesztés

Nem csak, hogy vannak filmes adaptációi a Hamletnek, igen sikeres művek is keletkeztek a reneszánsz drámából. A XX. század elején több némafilm is megörökítette a darab egy-egy jelenetét, legelsőként az 1900-ban Sarah Bernhardt szereplésével készült filmrészletet tartják számon. A film öt perces részlet az ötödik felvonás vívó-jelenetéből. Az alkotáshoz a zenét és szöveget egy fonográfról játszották a képek alá. A némafilm sajátossága, hogy a beszédet erősen teátrális mozdulatok helyettesítik; a némafilm eszközeinek ezért leginkább az érzelmes vagy a mozgalmas jelenetek voltak megfelelők. A némafilm időszakában a Hamlet vívó-jelenetét számos alkalommal feldolgozták: (1907, 1908, 1910, 1913, 1917 és 1920), 1920-ban Asta Nielsen játszotta Hamletet. A filmművészet legsikeresebb Hamlet adaptációja Laurence Olivier 1948-as azonos című filmje, melyet Olivier producerként, rendezőként és főszereplőként is jegyzett, hogy aztán egymaga vigye el a következő Oscar-gála legjobb férfi szereplőnek és a legjobb filmnek járó Oscar-díjait. A film érdekességei közé tartozott, hogy a Gertrudot alakító színésznő, Eileen Herlie huszonnyolc éves volt, míg a fiát alakító Olivier negyvenegy. Olivier kölcsönözte hangját a Szellemnek is. A film – sikerei ellenére – mindig is vita tárgya volt a kritikusok között. Egyesek szerint ugyanis több olyan szereplőt és jelenetet is kihúzott, amelyek nélkül nehezen érthető a cselekmény, mások szerint viszont Olivier egy igazi klasszikust rendezett. A Shakespeare-ről több könyvet is publikáló Grigorij Kozincev 1964-es, fekete-fehér filmje Borisz Paszternak fordítása alapján készült,Sosztakovics kísérőzenéjével. A változat sokak szerint a Hamlet egyik legjobb feldolgozása.

2000-ben Michael Almereyda Hamletje a napjaink Manhattanjében játszódik, főszerepben Ethan Hawke, mint Hamlet, a színi-hallgató, Claudius pedig, akit Kyle MacLachlan formál meg, a "Dánia Vállalat" vezérigazgatója, aki úgy vette át a cég vezetését, hogy megölte fivérét.

Hamlet a televízióban szerkesztés

A televíziózás térnyerésével természetesen a Shakespeare darab nem csak a mozivásznon elevenedett meg, számos televíziós produkció is készült a dán királyfi történetéről. Ezen produkciók egy része játékfilm, de van köztük rögzített színházi előadás is. Ezutóbbi kiváltképp fontos a brit televíziózás és színház szempontjából, ugyanis azok számára a színészek számára, akik mind színpadon, mind képernyőn dolgoznak, a létező egyik legnagyobb elismerés eljátszani a dán királyfi szerepét a Royal Shakespeare Company társulatával. Ilyen színésznek mondhatja el magát például Derek Jacobi (1980; Royal Shakespeare Company, BBC), Kevin Kline (1990), Campbell Scott (2000) and David Tennant (2009; Royal Shakespeare Company, BBC)

A feldolgozott Hamlet szerkesztés

A Hamletnek azoban vannak olyan feldolgozásai is, melyek esetében az eredeti műtől merőben eltér az adott mű cselekménye, narratívája, ellenben a karaktereket, illetve a darab egyéb elemeit használja az így készített új alkotás.

A legismertebb ilyen feldolgozás mindenbizonnyal Tom Stoppard Rosencrantz és Guildenstern halott című abszurd darabja, melyet 1966-ban írt meg a szerző. Minthogy Stoppard a későbbiek a filmiparban is sikeres lett, a darabot 1990-ben megfilmesítette, Tim Roth (Guildenstern) és Gary Oldman (Rosencrantz) főszereplésével. Stoppard feldolgozásában az eredeti történetet Hamlet két jóbarátjának szemszögéből követhetjük. A feldolgozás alapvető tézise, hogy a történetet mindenki ismeri, a szereplők pedig nem menekülhetnek végzetük elől, így mutatva be az ember tehetetlenségét és a sors kiszolgáltatottságát.

W. S. Gilbert Rosencrantz és Guildenstern című darabja szintén e két szereplő sorsára fókuszál, ám ebben az esetben a mű hangvétele komikus és sokkal inkább Ophelia szerelmének elnyerésére koncentrál, mint az eredeti konfliktusra. Lee Blessing Fortinbras című drámája szintén vígjáték, a cselekménye pedig az eredeti mű egyfajta fiktív epilógusa, melyben az elhalálozott szereplők szellemként térnek vissza.

Caridad Svich, amerikai drámaíró Ophelia karakterét vizsgálta saját zenés darabjában, a Tizenkét Opheliában. A mű kezdetén Ophelia feltámad egy medencében – az első előadást egy brooklyni uszodában tartották – így ez a darab is az eredti Hamlet epilógusaként működik.

Heiner Müller Hamletgép című feldolgozása mára a posztmodern műveszet egyik klasszikusa. A darab lazán kezeli az eredeti cselekményt, a hangsúlyt sokkal inkább a karakterek interakcióira és a párbeszédekre helyezi.

Magyar érdekeltségű feldolgozásról is beszélhetünk, hiszen 1967-ben Kovásznai György, képzőművész, elkészítette a saját Hamlet filmjét. Az egyes jelenetekben Kovásznai egy-egy festményét az eredeti mű szövegrészleteivel (Arany János fordításában) narrálta.

Hamlet Videójáték szerkesztés

A legmeglepőbb feldolgozás – bár manapság nem is olyan szokatlan - talán a a Hamlet témáját feldolgozó videójáték, a Hamlet or The Last Game Without MMORPG Features, Shaders and Product Placement. (Hamlet, avagy az utolsó játék MMORPG vonások, Shaders grafikus motor és termékelhelyezés nélkül). Az indie játék cselekménye szerint egy tudós visszautazik egy fiktív múltba, ahol találkozik a Hamlet szereplőivel, és minden tőle telhetőt megtesz azért, hogy megmentse Opheliát. A játékmenet hasonlít egy hagyományos kalandjátékhoz, vannak benne rejtvények, boss-fight (harc a főellenséggel). A játékoson múlik a történet végkimenetele, és amennyiben sikerrel jár, sokkal kevesebb karakter hal meg, mint az eredeti darabban, ezzel igazítva a történetet a Hollywoodhoz szokott közönséghez.