Szerkesztő:Morden/Beethoven: 5. szimfónia
| Beethoven: 5. szimfónia ("Sors") | |
| szimfónia | |
 | |
| Az 5. szimfónia kezdőlapja | |
| Keletkezés | 1807 - 1808 |
| Ajánlás | Lobkowitz hercegnek és Rasumoffsky grófnak |
| Ősbemutató | 1808. december 22. |
| Megjelenés | 1809 Április |
| Hangnem | c-moll |
| Időtartam | kb. 35 perc |
| Tételek | 1. tétel - Allegro con brio 2. tétel - Andante con moto |
Keletkezés, háttér szerkesztés
A zeneköltő feltehetően nyomban az Eroica után belekezdett a c-moll szimfónia komponálásába, számos vázlatot készített, majd váratlanul abbahagyta ezt a munkát, és megírta a B-dúr szimfóniát, amely ily módon szimfóniái sorában a negyedik helyre került. Az V. szimfónián tehát tulajdonképpen négy esztendeig, 1804-től 1808-ig dolgozott Beethoven. A munka java részét 1807-ben végezte. A szimfónia bemutatója 1808. december 22-én zajtott le a Theater an der Wien-ben rendezett monumentális szerzői est („akadémia") keretében, amelynek műsorán az V. és VI. szimfónia, a C-dúr mise néhány tétele, a G-dúr zongoraverseny, egy ária és a Karfantázia szerepelt. A szimfónia ajánlása ugyanannak a Razumovszkij grófnak szól, akinek nevét az 59-es opusz-szám alatt összefoglalt három vonósnégyessel tette halhatatlanná a zeneszerző.
A szimfónia létrejöttének e hosszú folyamata időt és lehetőséget nyújtott az alkotónak ahhoz, hogy a mű koncepcióját végérvényesen kialakíthassa magában. A vázlatok arról tanúskodnak, hogy ezzel a darab elején még nem volt tisztában. Az anyaggal folytatott küzdelem során derenghetett fel benne a „Sors-szimfónia" eszméje és a négy tétel keményveretű egységének gondolata. Bár Beethoven szívesen űzött gúnyt azokból, akik műveinek mondanivalója iránt okvetetlenkedve érdeklődtek nála, a c-moll szimfónia első ütemeihez fűzött szavait („Így kopog a sors az ajtón") komolyan kell vennünk. Kétségtelen, hogy az Eroica - bár a hősi jellem és küzdőképesség egyedülálló zenei kifejezése - a zeneköltő számára nem oldotta meg végérvényesen az élet nagy kérdéseit. A harcról (legyen az akár valóban a sorssal vívott harc) és a győzelemről még jelentős mondanivalója volt. Ha a III. szimfóniában a hősi életet általánosítja művészi fokon, az V.-ben még szélesebben általánosít, amikor az emberi akarat hőskölteményét énekli meg.
Tételek szerkesztés
1. tétel - Allegro con brio szerkesztés
Az első tétel tematikáját mindvégig ez határozza meg, de nemcsak témaanyagára, hanem formájára nézve is döntő: ebből a pregnáns négy hangból nem lehet terjengősen kidolgozott, szerteágazó gondolatokkal zsúfolt formát alkotni, mert akkor odavész meggyőző ereje, és a motivikus munka játékszerévé válik. Beethoven talán egész munkássága során nem írt olyan tömör és lényegre törően szűkszavú szonátatételt, mint az V. szimfónia első tételében! Csak egyetlenegyszer, egyetlen ütem tartamára enged utat a szubjektív elmélkedésnek: a visszatérésben az első oboának rövid kadenciát ír elő, ez azonban egy világ fájdalmát, a zeneköltőnek az egész emberiséggel való együttérzését fejezi ki.
2. tétel - Andante con moto szerkesztés
A második tétel ezúttal a lassú zenét helyettesíti dalformájú témájával és annak három változatával: melankolikus és nagyon komoly indulózene, amely azonban nem annyira a lábat serkenti lépkedésre, mint az agyat a világ során való elmélkedésre. A mély részvét itt is megnyilvánul: a dallam utolsó két ütemében, de ezúttal nem annyira a megindultság, mint inkább a rezignáció hangján. Pedig ez a szelíd, 3/8-os menetelés is a sors kopogásának ritmikáját ismétli! Hát még az első variáció végén felhangzó monoton és fenyegető gordonka-„ütések"! A tétel biztató kicsengése azonban úrrá lesz e fenyegető emlék fölött.
3. tétel - Allegro szerkesztés
Az V. szimfónia harmadik tétele, bár nem viseli a Scherzo feliratot, karakterét és formai megoldását tekintve nyilván az. Táncos kedvnek, enyelgő tréfának azonban teljességgel híjával van. A sors kopogása uralja ezt a tételt is. Miután a mélyből feltörő, drámai hármashangzatmenet deklamációszerű sóhajai a távolba vesztek, felhangzik a kopogó motívum kíméletlen válasza, és ez a szorongatott hangulatú párbeszéd adja a scherzo tétel fő tartalmát. Ennek a „rendhagyó" scherzónak a trió-szakasza sem a megszokott ellágyult hangulatot árasztja, hanem groteszk és esetlen tánc, amelyet talán valami őslény rop a nagybőgők és fagottok nem éppen kecses dallamára. A scherzót közvetlen átmenettel kapcsolta Beethoven a fináléhoz.
4. tétel - Finale: Allegro szerkesztés
Ez a finálé a maga mindent elsöprő, diadalmas C-dúr hangnemével, indulóritmusának fortissimo-harsogásával szinte fizikai értelemben jelent feloldást az előző tételek kínzó feszültsége után. A befejezés előtt ugyan még egyszer felködlik a harmadik tétel kísérteties hangulata, de mindez csak emlékezés már: a győzelmet senki sem veheti el többé a sorson erőt vett embertől!
Hangszerelés szerkesztés
A c-moll szimfónia hangszerelése, zenekari színei egyaránt különböznek az Eroica dús és fényes effektusaitól és a IV. szimfónia szántszándékkal redukált, kamarazenekari hanghatásaitól. Ezúttal a „kevéssel sokat!" jegyében néhány erőteljes kontúrral, egyszerű, határozott vonalakkal, a lényeg egyértelmű kiemelésével vázolja fel zenekari tablóját. Beethoven addig elért művészi magaslatán már kockázatos merészség egyszerűnek lenni, unisono vonósokkal és fafúvós kórusokkal növelni zenekara hangvolumenét. Ezt a kockázatot a zeneköltő habozás nélkül vállalni meri, és csak a győzelmes fináléban bővíti ki a hagyományos zenekart harsonákkal, piccolo fuvolával és kontrafagottal.
A mű hatása szerkesztés
Források szerkesztés
Megjegyzések szerkesztés
Külső hivatkozások szerkesztés
