Nagy Ágnes

Életpályája

Óhidi Légmán Imre a Zala megyei Óhídról származó nemesi család tagja. Édesapja óhidi Légmán Izidor ügyvéd, 1848-49-es tüzérfőhadnagy, édesanyja Hilbinger Anna. Középiskolába a Budapesti Királyi Katolikus Gimnáziumba járt, majd a budapesti Királyi József Műegyetemre iratkozott be, ahol 1890-ben kapta meg építészi oklevelét. Baross Gábor kereskedelemügyi miniszter 1899-ben kir. segédmérnökké nevezte ki Egerbe, a Heves Megyei Államépítészeti Hivatalba. Elsődleges feladatul a vármegyei utak tervezését, kivitelezését és gondozását kapta, de épületeket is tervezett. 1892-ben előléptették kir. mérnökké. 1897-ben megvalósult első nagyobb terve: a pásztói polgári fiúiskola megnyitotta kapuit. Tervei szerint valósult meg az egri vincellériskola és a gyöngyösi leány polgári iskola is. Legnagyobb szabású munkája az 1904-ben unokaöccsével, Bárány Gézával együtt tervezett egri színház épülete. A színházat azóta már többször átépítették és felújították, de alapjaiban még ma is őrzi az egykori eklektikus épület nyomát. 1905-ben megbízták az egri M. Kir. Államépítészeti Hivatal vezetésével, majd 1906-ban ugyanebbe a pozícióba helyezték a liptószentmiklósi Államépítészeti Hivatal élére. Ezidő alatt Rózsahegy (Ruzsomberok) városkában lakott a családjával. Itt a Felvidéken felújította és emelettel látta el a lőcsei nagyiskolai zárdát és internátust, a szepeshelyi tanítóképzőt és a liptószentmiklósi vármegyeházát és pénzügyigazgatóságot. 1910 júniusában visszatért Egerbe és belefogott egy magyar vagy ún. cifra szecessziós ház építésébe családja számára a Tündérpart utcában. 1911-ben Tiszafürednek járási székházat tervezett, 1914-ben Egerben jegyzői internátus épült a tervei szerint, majd ugyanott átalakította és kibővítette az Érseki Szent József internátust. 1915-ben műszaki tanácsossá nevezte ki a közlekedésügyi miniszter. 1917-ben a gyöngyösi tűzvész után részt vett a város újjáépítésében. 1919-ben állami műszaki főtanácsossá nevezték ki. 1921-ben vonult nyugdíjba, amikor is leányukhoz Gyöngyösre költöztek a feleségével. 1927-ben a Magyar Férfiak Szentkorona Szövetsége gyöngyösi csoportjának elnökévé választották. 1929-ben renoválta a gyöngyösi vármegyeházát neobarokk stílusban. 1934-ben a Haller-Berényi-Orczy kastélyt újította fel, melynek egy része leányuk és férje tulajdonában volt Gyöngyös városában.

Házassága és leszármazottjai

Légmán Imre 1890. június 21-én vette nőül oroszi Bálványi Ilonát, oroszi Bálványi Ferenc és Wtodarczyk Júlia leányát. Esküvőjük a II. kerületi Kapucinusok templomában zajlott. Első gyermekük, Lothár Emil 1891. május 6-án született és gépészmérnök, ipariskolai tanár és szakkönyvíró vált belőle. Másodszülött fiuk, Leó Tivadar 1894. szeptember 17-én született. Jogi egyetemet végzett, írt és szerkesztett. Leányuk, Lenke Ilona 1896. március 18-án született. 1919. január 25-én férjhez ment dr. Wiltner Sándor ideg- és elmeorvoshoz, akivel Gyöngyösön éltek.

Források

-Családi krónika – óhidi Légmán Imre önéletírása -Óhidi Légmán Imre ny. m. kir. műszaki főtanácsos szolgálati okmányai