Szerkesztő:Raczrobert/Chapelle Notre Dame du Haut

A ronchampi Magasságos Miasszonyunk kápolna (franciául Chapelle Notre-Dame-du-Haut de Ronchamp) egy Szűz Máriának szentelt katolikus zarándoktemplom a francia Ronchamp községben, Belfort közelében. Az 1950 és 1955 között a francia-svájci építész Le Corbusier tervei alapján felépült templom a modern építészet talán leghíresebb alkotása. A benne található számos vizuális metafora, valamint a térfelosztásának gazdagsága miatt valamint példaértékűsége miatt a modern építészet ikonja.

A mai kápolna története

A második világháborúban Franciarországban számtalan 2000 szakrális építmény elpusztult. Neves Gesitliche mint pl. Marie-alain couturier azért küldöttek/hadakoztak/lobbiztak, hogy az újjáépítendő épületek tervezésére híres müvészeket és építészeket nyrjenek meg. A ronchampi kápolna újjáépítésre 1949-ben immpbilientársaság alakult.[7]

Elsö vázlatát Corbusier 1950-es helybeli látogatásakor készítette, az elsö modellt 1951-ben mutatta be.Courbuzie recherche és gondolatia a projektröl megvannak é s dokumentálva, eredetielg elutasító hozzáállása lelkesedésbe csapott át.

Besonders die exponierte Lage der Kirche und dass „man sie so schön von weitem sah“ war für ihn wichtig.[8] Die Lage war jedoch auch eine Herausforderung für den Bau der neuen Kapelle, da bis dahin keine Straße auf den Hügel führte. Corbusier entschied bereits zu diesem Zeitpunkt, Beton als Baumaterial zu verwenden und sämtliche Arbeiten mit einer einzigen Mannschaft auszuführen.[9]

Die Bauarbeiten begannen am 9. September 1953 mit dem Abbruch der Ruine des Vorgängerbaus. Nach fünf Jahren Planung und zweijähriger Bauzeit wurde die Kapelle am 25. Juni 1955 ihrer Bestimmung übergeben.[10]

Anlässlich der Eröffnung des Zweiten Vatikanischen Konzils fand am 14. Oktober 1962 eine große Wallfahrtsmesse an der Notre Dame du Haut statt. An dieser bedeutendsten Wallfahrt zu der Kapelle nahmen rund 250 000 Pilger teil.[11] 1974 war das aufgenommene Darlehen für den Bau zurückgezahlt.

Az isten háza, amelyhez pilgerheim is tartozik valamint egy wärterhaus, 20 kilométerre található belforttól a déli vogézek egyik lejtöje´n. Ezen a helyen már a 15. században állott egy templom,a mely leégett és 1926 és 1936 között újat építettek helyett. de 1944-ben ez is elpusztult. Az új templom déli fala vasbetonvázas, nagyon markáns a barnás-szürke tetö, amely az épület fehérre meszelt falaitól azonban nem csak színben üt el, die sanft geschwungene form, kagylóra, vagy gombára emlékeztet. Die organische form azáltal keletkezik, hogy erzeugen zwei 6 zentimeter dicke betonschalen, die in einem abstand von maximal 2,26 metern miteinander verbundn sind. A tetönél is magasabb egy torony. a ha´rom különálló toronyban pilgergruppen a templomépülettöl is függetlenül dutnak andacht halten. MInt ahogy az kersztény templomoknál szokásos,a templom kelet felé néz, a keleti fal az oltár fala belül és kívül is. Mert a templom csak 200 embernek nyújt helyet, de wallfahrt sokszor több ezren gyülnek össze a dombon.

Kritikusai túl romantikusnak és túl expresszívnek titulálták, a nagy többség számára mégis a modern építészet egészen kiemelkedö alkotása.