Belfort
Belfort (németül: Beffert vagy Beffort régiesen) város Franciaország keleti részén, Franche-Comté régiójában, Territoire-de-Belfort megye székhelye.
Belfort | |||
![]() | |||
Le Lion | |||
| |||
Közigazgatás | |||
Ország | ![]() | ||
Régió | Franche-Comté | ||
Megye | Territoire-de-Belfort | ||
Polgármester | Damien Meslot (2014-2020) | ||
INSEE-kód | 90010 | ||
Irányítószám | 90000 | ||
Testvérvárosok | Lista
| ||
Népesség | |||
Teljes népesség | 45 458 fő (2020. jan. 1.)[1] | ||
Népsűrűség | 2931 fő/km² | ||
Földrajzi adatok | |||
Tszf. magasság | 354–650 m | ||
Terület | 17,10 km² | ||
Időzóna | CET, UTC+1 | ||
Elhelyezkedése | |||
é. sz. 47° 38′ 30″, k. h. 6° 51′ 00″Koordináták: é. sz. 47° 38′ 30″, k. h. 6° 51′ 00″ | |||
![]() | |||
Belfort weboldala | |||
![]() A Wikimédia Commons tartalmaz Belfort témájú médiaállományokat. | |||
Sablon • Wikidata • Segítség |
Jelentős ipari központ, a Jura hegyvonulatának északi pereménél fekszik, ott, ahol viszonylag keskeny átjáró nyílik a Vogézek és a Jura között nyugatra, a Saône völgye és a termékeny Burgundia felé.
Története Szerkesztés
Már a XIII. században vár állott a város közepén magasodó sziklás tetőn, de igazi erődrendszerré csak akkor építették ki, amikor az addig német-római császárok uralma alatt álló városka a vesztfáliai béke következtében 1648-ban tartósan francia birtokba került. XIV. Lajos adott parancsot Vaubannak, hogy bevehetetlen erődöt építsen a stratégiailag fontos helyen. Vauban a nagyjából ötszög alakú belső várat további bástyákkal csillag alakúvá alakította át, és közelében több kisebb erődöt is emelt. Belfort erődítése sikerrel állt ellen a porosz hadaknak 1814-ben és 1815-ben, de igazi hírnevét az 1870-es háborúban szerezte. Denfert-Rochereau ezredes parancsnoksága alatt alig 16 000 fő védte a várost, ahol a porosz sereg 40 000 fővel akart áttörni. A város 103 napon át állta az ostromot, noha naponta 5000 nehézlövedéket lőttek ki rá. A háború már régen véget ért, megkötötték a Franciaországot megalázó fegyverszünetet, de Denfert-Rochereau nem adta fel várát, csak akkor, amikor Thiers ideiglenes kormánya utasította erre. Ellenállása eredményeképpen a terület önálló státuszt kapott, valamint Bismack döntése okán Elzász-Lotaringiával ellentétben nem került német birtokba. A Territoire de Belfort ma is önálló megye.
Demográfia Szerkesztés
|
Látnivalók Szerkesztés
- Le Lion – röviddel az 1870-es harcok befejeztével, a kor neves szobrászművésze, Bartholdi készített emlékművet a várhegy sziklás oldalába, a hatalmas oroszlán éppen felágaskodni készül. A kövekből összerótt figura teste 22 méter hosszú, felemelt feje 11 méterre van az alapoktól, a felirat rajta csupán ennyi: Belfort védőinek. A városban további két emlékművet állítottak a védők tiszteletére: az egyik Mercié alkotása, a másikat ugyancsak Bartholdi tervezte, ez a három nagy ostrom várparancsnokainak szobrából és a Franciaországot megszemélyesítő alakból áll.
- Chateau – a hegytetőn álló vár viszonylag épen maradt meg. Védművei korábban lenyúltak a Savoureuse folyó védelmi célból megváltoztatott medréig. Több falon át juthatunk el a legbelső várudvarba. Az itt álló kastély ma helytörténeti, képzőművészeti és katonai múzeum. A várfal egyetlen, épségben megmaradt kapuja a Porte de Brisach.
- Városháza – XVIII. századi.
- Cathédrale St-Cristophe
-
Városháza
-
Chateau, Porte de Brisach
Testvérvárosok Szerkesztés
- - Delémont
- - Leonberg
- - Castel San Pietro Terme
- - Novi Beograd
- - Skikda
- - Stafford
- - Zaporizzsja
- - Mohammédia
Jegyzetek Szerkesztés
- ↑ Populations légales 2020
Külső hivatkozások Szerkesztés
- A város hivatalos honlapja Archiválva 2011. október 2-i dátummal a Wayback Machine-ben