Szerkesztő:Raczrobert/Max Horkheimer
Max Horkheimer (Zuffhausen (Stuttgart mellett), 1895. február 14. Nürnberg 1973. július 17.) német szociálfilozófus volt, az ún. Frankfurti Iskola vezető teoretikusa.
Élete szerkesztés
Horkheimer Zuffhausenben, a Schwieberdinger Straße 58. szám alatti irodaépületben[1] látta meg a napvilágot zsidó gyáros gyermekeként. A stuttgarti gimnáziumot 1911-ben otthagyta (15 évesen)[2] és az apja gyárában lett tanuló. A három éves tanulmányi idö befejeztével 1914-ben apja nyomdokaiba lépett. Az elsö világháború frontjára csak 1917-ben hívták be mint cégvezetöt. 1919-ben esti gimnáziumban letette az érettségit Münchenben. 1919-töl 1922-ig a müncheni Ludwig-Maximilians-Egyetemre iratkozott be, ill. Frankfurt am Main-ban az Albert-Ludwigs-Egyetem. 1922-ben doktorált summa cum laudéval Frankfurtban Hans Corneliusnál, akinek az aszisztense is lett három évre. 1925-ben ugyanott habilitált. 1926-ban feleségül vett apja egykori titkárjöjét Rose („Maidon“) Christine Riekhert.
1930-tól a frankfurti Johann Wolfgang Goethe-Egyetemen oktatott Szociálfilozófiát a bölcsészkaron. Még ugyanabban az évben lett igazgatója az 1924-ben alapított Szociológiai Kutató Intézetben (alapító Carl Grünberg) annak bezárásáig. Az emigrációban Genfen át Genfen át New Yorkba került, ahol az ottani Columbia Universityn amerikai kollégiái segítségével tovább vitte a kutatóintézetet. 1941-ben átköltözött a nyugati-partra, Pacific Palisades-be (Los Angeles) és Thomas Mann közvetlen szomszédja lett. Munkatársa és jóbarátja Theodor W. Adorno kevéssel késöbb követte. 1947-ben jelentette meg az Egyesült Államokban Eclipse of Reason (német kiadás: Zur Kritik der instrumentellen Vernunft, 1967) és Adornóval közösen Dialektik der Aufklärung, két fö müvét. 1949-ben Horkheimer visszatért a frankfurti egyetemre, 1950-ben újra megnyílt a szociológiai kutatóközpont vezetésével (Adorno volt a helyettes igazgató). 1951-ben az egyetem rektorává választották.
Horkheimer volt a Zeitschrift für Sozialforschung című lap alapítója és 1939-ig felelős szerkesztője, amely késöbb Studies in Philosophy and Social Science (1940-42) címen jelent meg. Ezen kívül Horkheimer kezdeményezésére jelent meg 1936-ban Párizsban a Studien über Autorität und Familie. A két tanulmány spiritus rektoraként szorosan együttműködött több marxista és freudista kutatóval, akiket később frankfurti iskola néven említettek összefoglalóan.
Frankfurt am Main városa Max Horkheimert Frankfurt am Main város Goethemedáljával tüntette ki (1953) majd díszpolgárrá is avatta (1960). Horkheimer már 1957-ben barátjával Friedrich Pollockkal közösen a svájci Montagnolába költözött. A berni zsidó temetőben van eltemetve.
