Szerkesztő:Szabó Alexandra10/próbalap
Szeibu Vasút
szerkesztésA Szeibu Vasúti Vállalat, Kft. (西武鉄道株式会社 Szeibu Tecudō Kabusiki-gaisa) egy társaság, amelynek székhelye Japánban, Szaitama prefektúrán belül Tokorozavában található. Fő üzleti tevékenységi területei közé tartozik a vasúti közlekedés, a turizmus, és az ingatlanvállalkozás. Az észak-nyugaton található Tokióban és Szaitama prefektúrában végzi tevékenységei nagy részét; ezekre a területekre utalva kapta a "Szeibu" nevet, ami a történelmi nyugat-Muszasi tartomány rövidítése. Ennek a vállalatnak és holding-társaságának országszerte számos részvénye van a busz-, és a hotelüzemeltetés, illetve a turizmus terén.
Eredeti név | 西武鉄道株式会社 |
---|---|
Típus | Privát KK (Kabusiki kaisa) |
Iparág | Privát vasút |
Alapítás | 1894. december 21 |
Központ | Japán, Saitama-ken, Tokorozawa-shi
Kusunokidai 1 - 1 - 1 |
Szolgáltatási terület | Japán, Szaitama prefektúra és Tokió |
Vezetők | Elnök: Takasi Goto |
Szolgáltatások | Vasúti utasszállítás, és más ehhez
kapcsolódó szolgáltatás |
Tulajdonos | Szeibu Holdings (100%) |
Munkavállalók száma | 3621 (2015 vége) |
Weboldal | https://www.seiburailway.jp |
Története
szerkesztésA "Szeibu Vasút" eredetileg egy villamos közlekedési társaság neve volt, amelynek járatai Shinjuku és Ogikubo között közlekedtek. Központja 1951-ben Tokió fővárosi kormányzata lett, és végül 1962-ben zárt be. 1921-ben a Kawagoe Vasút megszerezte a Szeibu Vasút tulajdonjogát, ami Kokubunji és Kawagoe között üzemeltet vasúti közlekedést 1894 óta. Az egybeolvasztott vállalat megtartotta a "Szeibu" nevet és kiterjesztette a vasút fő vonalát egészen Takadanobabáig, ezzel kialakítva a ma is ismert Szeibu Sindzsuku vonalat.
A jelenlegi Szeibu Vasút a korábbi Szeibu Vasút és a Muszasino Vasút egyesülésével jött létre 1945-ben. A Muszasino Vasút 1912-ben lett megalapítva, ami a ma már Seibu Ikebukuroként ismert vonalat üzemeltette. Az egyesülés jórészt Jaszudzsirō Cucumi által valósult meg; aki ingatlanfejlesztőként dolgozott, és ő nyitotta meg a Tamako Vasút-t (ma már Szeibu Tamako Vonal) 1928-ban; a Muszasino Vasút fő részvényeseként 1940-ben egyesítette a két vállalatot.
Tokió fővárosi önkormányzata, a Sigeo Ōdacsi adminisztrációs felügyelete alatt örökölte meg a vasúti társaságot 1944-ben. Biztosította a salakanyag jól szervezett elszállítását Tokióból a központtól távol eső területekre. Ebben az időben a salakanyagot Tokió Bay-re szálllították; erre a lerakóhelyre exportálták hogy megszabaduljanak a felesleges hulladéktól, de a második világháború alatt felmerülő benzin-, és munkaerőhiány következtében a rendszer működtettetése kivitelezhetetlenné vált. Ez a szennyvízelvezetési szolgáltatás az amerikai megszállás alatt is folytatódott egészen 1951-ig. Ennek az együttműködésnek az eredményeként egyesült a Szeibu Vasút és a Muszasino Vasút 1945. szeptemberében, ezzel megalkotva a jelenlegi Szeibu Vasút-t. A Tokyu Group elnöke, Keita Goto erősen rivalizált a Szeibu Vasút-ben nagy befolyással rendelkező Jaszudzsirō Cucumival és többször megpróbálta ellehetetleníteni mind Cucumi előretörését a Muszasino Vasút Társaságban, mind a vállalat egyesülését a Szeibu Vasút-jel, de törekvései sikertelenek voltak.[1]
A korábban Sindzsuku környékére központosult Szeibu és a régebbi Ikebukuro környékére cenralizált Muszasino egymástól elválasztva működtek. 1986-ban a Szeibu Vasút áthelyezte központját Ikebukuroból a Szaitama prefektúrában található Tokorozavába, ahol a két fő Szeibu vonal keresztezi egymást.
Cucumi a Szeibu Vasút fő részvényesévé vált az egyesülést követően, mindezt holding vállalata, a Kokudo Társaság segítségével. Miután a Kokudo Társaságnak sikerült hatalmat szereznie a Szeibu felett megalapította a Prince Hotels láncot, megszerezte a ma már Saitama Seibu Lions néven ismert baseball csapatot, továbbá folytatta saját ingatlanvállalkozását Tokió egész területén. Habár a Szeibu Vasútnak megvolt az első nyilvános tőzsdei forgalomba hozatala, azaz a vállalat első nyilvános értékesítése 1949-ben a tokiói értéktőzsdén, mégis Cucumi irányítása alatt maradt a Kokudo Társaságon keresztül.
Az állomások számozását a 2012-es költségvetési évben vezették be a Szeibu Vasút összes vonalán.[2]
-
Szeibu 6000-es széria
-
Szeibu 9000-es széria
-
Szeibu 20000-es széria
Hatalmi harcok
szerkesztésCucumi a nyilvántartásban levő részvényeket a Kokudo által birtokolta különböző befolyásos emberek nevében, gyakran a beleegyezésük nélkül, szóval nem egyértelmű kit illet a vállalat tulajdonjoga.[3] Miután Cucumi 1964-ben meghalt, a harmadik fia Josiaki Cucumi örökölte a Kokudo feletti irányítást és folyamatosan döntötte meg a részvény rekordokat. A Kokudoban és a Szeibuban való rengeteg részvénye miatt a "világ leggazdagabb embere" címmel illette a Forbes magazin négy egymást követő évig, 1987-től 1990-ig; megközelítőleg 15-20 milliárd nettó vagyonnal rendelkezett a japán "baburu keiki" fénykorában. 2005. márciusában pénz-és értékcikk-hamisítás vádjával letartóztatták.[4]
2005. december 21-én levették a Szeibu Vasútat a tokiói értéktőzsde listájáról. A vállalat újraszerveződése 2006. februárjában fejeződött be; megalakult a Szeibu Holdings ezzel egy holding-társaság részévé téve a Szeibu Vasútat és a Prince Hotels-t. A Cerberus Capital Management, egy amerikai befektető cég vált a legnagyobb részvényessé a Seibu Holdings-ban. 29,9%-os részesedéssel bír a z új vállalatban.[1]
2012 végén és 2013 elején a Cerberus indítványozta, hogy a Seibu Vasút távolítson el 5 nem központi vonalat, más újraalkotott mértékekkel együtt, ami az egész Szeibu Holdings-ra kihatással lett volna. A vezetőség azonban visszautasította ezeknek a változtatásoknak a végrehajtását. A Cerberus ezután egy közbeszerzési ajánlattal növelte a cégben való érdekeltségét 35%-ra 2013 júniusától kezdve. Ezzel már meg volt az ereje a Cerberusnak, hogy megvétózza a részvényesek határozatát.[5] A Cerberus ezek után azt tervezte, hogy 44%-ra emeli érdekeltségét, a nyilvánvaló többség megszerzéséért. De a Szeibu vezetősége egy hatalmas kampányt indított, hogy visszaszorítsák az ajánlatokat, beleszámítva a reklámokat is, amik az utasoknak szólnak a vonatok belsejében. Az East Japan Railway Vállalat és számos pénzügyi intézmény is készült egy támogató tervezettel, hogy távol tartsák a Cerberus-t a Seibu feletti teljhatalomtól, de végül ez nem valósult meg, mert a befektetők nem számíthattak anyagi haszonra ebből az akcióból. A 2013. júniusában megtartott részvényes találkozón a Cerberus számos indítványa le lett szavazva, beleértve egy cégen kívüli vezető választását és a nem központi vonalak lebontását.
2013 óta Josiaki Cucumi maradt a Szeibu Holdings fő befektetője az NW Társaságban levő 36%-os befektetése révén; a második legnagyobb részvényese a vállalatnak körülbelül 15%-os részesedéssel. Cucumi a Szeibu vezetőség ösztönzösésére nem válaszolt a Cerberes ajánlatára.[6]
Vasúti közlekedés
szerkesztésA Szeibu teljes útvonalhálozata 176,6 km hosszú. Két csoportra oszlik:
- Ikebukuro Vonal
- Sindzsuku Vonal
A Tokorozava állomás ennek a két vonalnak a kereszteződési pontja.
A Seibu Vasút jól ismert a világos sárga színű vonatairól. Habár az újabb vonatok rozsdamentes acél vagy aluminium részén egy kék vonal húzódik.
Ikebukuro Vonalak csoportja
szerkesztésAz Ikebukuro Vonalak csoportja magába foglalják az Ikebukuro vonalat és a vasúti mellékágait is.
- Ikebukuro Vonal: Ikebukuro Állomás—Tokorozava Állomás—Hannō Állomás—Agano Állomás (57,8 km)
- Szeibu Csicsibu Vonal: Agano Állomás—Szeibu Csicsibu Állomás (19,0 km)
- Szeibu Yūrakucsō Vonal: Nerima Állomás—Kotake Mukaihara Állomás (2,6 km)
- az Ikebukuro Vonalhoz és a Tokiói Metró Rendszerhez is kapcsolódik
- Tosima Vonal: Nerima Állomás—Tosimaen Állomás(1,0 km)
- Szajama Vonal: Nisi-Tokorozava Állomás—Szeibu-Kjūdzsō-mae Állomás (4,2 km)
Sindzsuku Vonalak csoportja
szerkesztésA Sindzsuku Vonalak csoportja magába foglalja a Sindzsuku Vonalat, a vasúti mellékágait és a Tamagava Vonalat is, ami habár nem a Sindzsuku Vonal mellékága, de már akkor az üzemeltetőjének a tulajdona volt, még mielőtt egyesült volna az Ikebukuro Vonallal.
- Sindzsuku Vonal: Szeibu Sindzsuku Állomás–Tokorozava Állomás–Hon-Kavagoe Állomás (47,5 km)
- Szeibu-en Vonal: Higasi-Murajama Állomás—Szeibu-en Állomás (2,4 km)
- Haidzsima Vonal: Kodaira Állomás—Haidzsima Állomás (14,3 km)
- Tamako Vonal: Kokubundzsi Állomás—Hagijama Állomás—Szeibu Juencsi Állomás (9,2 km)
- Kokubundzsi Vonal: Higasi-Murajama Állomás—Ogava Állomás—Kokubundzsi Állomás (7,8 km)
- Tamagava Vonal: Muszasi-Szakai Állomás—Koremasza Állomás (8,0 km)
Vonatok
szerkesztés2015. április elseje óta a Szeibu 1274 db EMU-t i szerelvényt is működtett.[7]
- Szeibu 101-es széria (969 óta)
- Szeibu 2000-es széria (1977 óta)
- Szeibu 4000-es széria (1988 óta)
- Szeibu 6000-es széria (1992 óta)
- Szeibu 9000-es széria (1993 óta)
- Szeibu 10000-es széria (1993 óta)
- Szeibu 20000-es széria (2000 óta)
- Szeibu 30000-es széria (2008 óta)
- Szeibu 40000-es széria (2017. márciustól)
Jövőbeli tervek
szerkesztésVárhatóan 2018/2019 környékén fogják bemutatni a 7-8 kocsiból álló Szeibu 001-es szériájú gyorsvonatot. Az új vonatot a Hitacsi Kft. fogja megépíteni Kazujo Szedzsima építészmérnök tervezésében[8]
Menetjegyek
szerkesztésEgyszeri út ára (felnőtt)
km | Menetjegy (JPY) |
---|---|
1–4 | 140 |
5–8 | 170 |
9–12 | 200 |
13–16 | 230 |
17–20 | 260 |
km | Menetjegy(JPY) |
---|---|
21–24 | 290 |
25–28 | 330 |
29–32 | 360 |
33–36 | 390 |
37–40 | 420 |
km | Menetjegy (JPY) |
---|---|
41–44 | 450 |
45–48 | 480 |
49–52 | 510 |
53–56 | 540 |
57–60 | 580 |
km | Menetjegy (JPY) |
---|---|
61–64 | 610 |
65–68 | 650 |
69–72 | 680 |
73–76 | 720 |
77–81 | 750 |
- ↑ a b Postwar60: Seibu's shareholding methods turn into minefield. - Free Online Library. www.thefreelibrary.com. (Hozzáférés: 2019. május 17.)
- ↑ Wayback Machine. web.archive.org, 2015. szeptember 24. (Hozzáférés: 2019. május 17.)
- ↑ Kokudo faked names of all shareholdings when Seibu debuted in 1949. - Free Online Library. www.thefreelibrary.com. (Hozzáférés: 2019. május 17.)
- ↑ Tycoon Tsutsumi -- from world's richest man to detention cell. - Free Online Library. www.thefreelibrary.com. (Hozzáférés: 2019. május 17.)
- ↑ Koons, Cynthia. „Cerberus Boosts Seibu Stake but Misses Goal”, Wall Street Journal, 2013. június 1. (Hozzáférés: 2019. május 17.) (amerikai angol nyelvű)
- ↑ お探しのページが見つかりません | 日経IDラウンジ. id.nikkei.com. (Hozzáférés: 2019. május 17.)
- ↑ ジェーアールアール: 私鉄車両編成表. 2015–07–23. ISBN 9784330584157 Hozzáférés: 2019. május 17.
- ↑ 西武鉄道 2018年度に新型特急車輌導入|最新鉄道情報|鉄道ホビダス. rail.hobidas.com. (Hozzáférés: 2019. május 17.)