Szentes Szilveszter

Székelység

Én nemzetem, székely népem,

Meddig kell még vezekelned, Meddig űz, ver,hajt a sorsod, Mikor jön fel fényes napod?

Mikor mehetsz úgy, mint eddig, Lovad hatán véges-végig. Fényes kardal a kezedben? Bárki jöhet veled szembe.

Legyőzted az ellenséget, Megvédted a tévelygőket. A gyávákat ölbe vetted, A gyengéket segítetted.

Most Te lettél immár gyenge, Tovább ver a sorsod csendben. A hátadra kuporodtak, Közbe-közbe fojtogatnak,

Te csak tűröd szótlan, halkan. Mikor hoz a végzet jobbat? Hogy lehess a magad ura, Senki ne gyeplőzzön újra

Tudom rossz a csillagképed, Sorsod azért nem dédelget. Tűrj nyugton és reménykedj! A teremtő lát az égben.

Attila Isten ostora, Te is belépsz a nyomába. Akkor lessz rend és fegyelem, Te leszel az urad végre. Csak ezt várom, ez a vágyam, Hogy a székelyt élen lássam.

Írta Id. Szentes Szilveszter (1911-2000)

Madéfalva díszpolgara

Idézve: Madéfalvi találkozások című könyvből.