Varga Géza

Varga Géza Biharkeresztesen született 1947-ben egy református parasztcsaládban. A budapesti Szabó József Geológiai technikumban technikusi végzettséget szerzett, majd öt felsőfokú képesítésre is szert tett műszaki és társadalomtudományi területeken. Geológiai és számítástechnikai munkakörökben dolgozott az olajiparban és az alumíniumiparban. Négy évtizede kutatja a székely írás eredetét, alapítója lett az Írástörténeti Kutatóintézetnek és a Sindümúzeumnak. Újság- és folyóiratcikkeken kívül két lexikonba és egy Kanadában kiadott enciklopédiába írt írástörténeti és őstörténeti szakterülethez tartozó szócikkeket. Tucatnyi kötete jelent meg magyar, angol és német nyelven, s mintegy 1500 cikket írt. Nős, nyugdíjas, négy fia és öt unokája van. Egy parasztházat ad ki turistáknak az őrségi Veleméren.

Az általa elsőként elolvasott írásemlékek közé tartoznak:

A Jóma ligatúra magyar szavakat jelölő őskőkori szójelekből alkotott jelösszevonás, amit prekolumbián emlékeken, valamint hun, obi-ugor és magyar emlékeken egyaránt megtalálunk. A 7500 éves szentgyörgyvölgyi tehénszobor az emberiség legkorábbi, eredetiben fennmaradt, székely jelek elődjével magyar szavakat rögzítő írásemléke. A "Csaba királyfi" - azaz az Attila halála után önállósuló szabír dinasztia - korából fennmaradt tusnádi ligatúra. A budapesti hun jelvény, a csencsói sarokkő, az Árpád-kori karcagi karika, a regölyi gyűrű és a berekböszörményi gyűrű rovásfelirata. Sikerült hangzósítania a tatárlakai táblák "atya/ada" és "tár/szár" szójelét, valamint néhány Tordos-Vincsa írásemléket. Olyan íráselméleti kérdésekkel foglalkozott, mint az írásrendszerek rokonsága és a szójeleket alkalmazó rendszerek összehasonlításának módszertana, a preírás, az írás fejlődését eredményező társadalmi változások, a fonetikus írás megjelenését kikényszerítő nyelvi-kulturális körülmények stb. Bebizonyította, hogy a jégkorszak idején Amerikába vándorló indiánok a székely rovásírás már akkor is fonetikus elődjét vitték magukkal Amerikába. Kimutatta, hogy a Szent Koronát nagy valószínűséggel a mervi oázisban készítették a szabírhunok számára; hogy a tervezői székely rovásjelekkel rokon hieroglifákat építettek a koronába, s hogy ezen ősvallási jelentőségű szimbólumok mondanivalója a koronaeszme lényegével azonos. Kőkori eredetű, a népvándorlás-, a honfoglalás és az Árpádok korában is alkalmazott, szójelekkel írt imádságokat azonosított a fenti régészeti leletek némelyikén. A Simon Péterrel és Szekeres Istvánnal közösen írt Bronzkori magyar írásbeliség (1993) megjelenése után minden számottevő kutató (pl. Róna-Tas András) elvetette a székely írás keletkezéséről száz éve vallott nézetet (az ótürk eredeztetést).