1. Életrajz 1.1. Gyermek- és fiatalkor 1.2. Az írónő 1.3. Házassága és gyermekei 1.4. A Kristin Lavrandsatter 1.4.1. A regény magyar recepciója 1.5. Katolikus hite 1.6. Időskor 1.7. Száműzetés 1.8. A hazatérés és a halál 1.9. Tisztelete

2. Művei 2.1 Művei magyarul 2.1.1. Művei magyar recepciója 3. Lásd még 4. Felhaszált irodalom 5. Más források 6. Külső linkek


Gyermek- és ifjúkor szerkesztés

Singrid Undset 1882. május 20-án született Kaluborg kisvárosában Dániában, édesanyja, Charlotte Undset (1855-1939, született Anna Maria Charlotte Gyth) otthonában. Három lánytesvére közül ő volt a legidősebb. A család 1884-ben Norvégiába költözött.

Sigrid Norvégia fővárosában, Osloban nőtt fel (pontosabban Kristianiában, ahogyan ezt a várost 1925-ig nevezték). Még csak 11 éves volt, amikor 40 éves apja, Ingvald Martin Undset (1853-1893) norvég régész hosszú betegség után elhunyt.

Az Undset család így nehéz gazdasági helyzetbe került. Sigridnek fel kellett adnia reményét, hogy valaha is egyetemre járhasson. Elvégzett egy egyéves titkárnőképző tanfolyamot és 16 évesen munkába állt egy helyi tervezőcégnél. Tíz esztendőn keresztül dolgozott ott ebben a munkakörben.


Az írónő szerkesztés

Undset irodai munkája mellett folyamatosan írt és autodidakta módon képezte önmagát. Szépirodalommal 16 éves korában kezdett kísérletezni. Egy regény megírásába fogott bele, amelynek cselekménye a középkori Észak-Európában, Dániában játszódott. A történelmi regény kézirata 22 éves korára készült el, azonban a kiadók ezt a könyvét visszautasították.

Két évvel később elkészült egy másik kézirattal, ez kevésbé volt terjedelmes, mindössze 80 oldalt tett ki. Félretette a középkori témát és helyette a a kortárs Kristianában élő középosztálybeli nők mindennapjaról rajzolt realisztikus képet művében. Elsőre a kiadók ezt a könyvet sem fogadták el, azonban végül mégis sikerült kiadatnia. A címe Fru Marta Oulie lett, és első mondata (amelyet a könyv főhősnője mond), megbotránkoztatta korabeli olvasóit: "Csalom a férjemet."

Ezek után, 25 évesen, Singrid Undset az irodalomban realista novellákkal volt jelen, amelyek főként a felnőttkorról szóltak, és ellentétbe kerültek a korabeli környezettel. Ez izgatott légkört teretmett körülötte, és hirtelen azon kapta magát, hogy az ígéretes fiatal szerzők közt tartják számon Norvégiában. 1919-ig ilyen típusú regényeket írt, amelyek a kortárs Kristianában játszódtak.

Ez a realista írói korszaka Jenny (1919) és Vaaren (Tavasz, 1914) regényében érte el tetőpontját. Az első regény egy festőnőről szól, aki egy szerelmi krízis következtében azt hiszi, hogy elpazarolja az életét és a végén öngyilkosságot követ el. A másik regénye egy olyan nő életét állítja a középpontba, akinek sikerül megmentenie mind magát mind szerelmét a sorozatos házassági krízisekből és végül egy stabil családot alapítaniuk. Ezek a könyvek Undsetet elhatárolták az európai INCIPIENT női emancipciós mozgalomtól.

1907-ben csatlakozott a Norvég Írók Egyesületéhez (.HOGY VAN NORVÉGUL, ANGOL LINKET IS BESZÚRNI MAJD LÁBLÉCBE.), 1933-1935-ig vezetette az Irodalmi tancsot, majd 1936-tól 1940-ig ő volt az Egyesület elnöke.

Undset könyvei kezdettől fogva jól fogytak, és miután harmadik könyve is megjelent, otthagyta irodai munkáját és főállású független írónő lett. Elnyerve egy irói ösztöndíjat egy hosszú Európai körutat tett. Néhány rövid dániai és német megálló után Itália felé vette az irányt és 1909 decemberében Rómába érkezett, ahol 9 hónapig maradt. Undset szüleinek szoros kapcsolatai voltak Rómával, Sigrid ottartózkodása alatt nyomaikban járt. Találkozása Dél-Európával nagy nyereségnek bizonyult életében, sok barátokat szerzett a Rómában élő skandináv művészek és írók között.


Házassága és gyermekek.

Undset Rómában találkozott Anders Castus Svastad norvég festővel, akivel alig három év múlva házasságot között. Sigrid ekkor 30 éves volt, Svastad kilenc évvel idősebb és már volt egy felesége, akitől közel három évvel ezelőtt elvált. Volt felesége és három gyermeke Norvégiában élt.

Sigrid és Anders 1912-ben házasodtak össze, Londonba utaztak, ahol hat hónapot maradtak. Londonból visszatértek Rómába, ahol 1913 januárjában megszületett Sigrid első gyermeke. Fiú lett és Undset apja után nevezték el. 1919-ig még egy gyermeknek életet adott, és gondot viselt Svarstad előző házasságából született három gyermekének is. Nehéz évek voltak ezek: második gyermekük, egy kislány mentálisan sérült (???) volt, akárcsak Svarstad egyik fia.

Undset folytatta az írást, befejezte utolsó realista regényét és novellagyűjteményét. Írásaiban kurrens témákat feszegetett: a női emancipációt és más etikai és morális problémákat. Kiemelkedő tehetsége volt a vitához, ahogy a női emancipációs mozgalom fejlődött, egyre inkább nem értett vele egyet, csakúgy mint azzal a morális és etikai hanyatlással az első világháború kirobbanásakor,

1919-ben két gyermekével gudbrandsdaleni kisvárosba, Lillehammerbe költözött, amely egy délkelet-norvégiai völgyben fekszik. Ekkor már várta harmadik gyermeke születését. Az volt a szándéka, hogy miután egy kicsit pihent Lillehammerben, visszaköltözik hamarosan Kristianiába, amint Svastad megszerzi az új házukat. Azonban a házasságuk megfeneklett és válás következett. 1919-ben Lillehammerben életet adott harmadik gyermekének. Úgy döntött, Lillehammer lesz az új otthona, és két éven belül elkészült Bjerkbaek, egy nagy hagyományos norvég rönkház, körülötte hatalmas kerttel és szép kilátással a városra és a környező falvakra. Itt tudott feltöltődni és az írásra koncentrálni.

Kristin Lavransdatter


Harmadik gyermeke születése után és biztos fedéllel a feje fölött belekezdett egy nagyobb munkba: Krisntin Lavransdatterbe. Otthon volt a tárgyban, miután írt novellákat a norvég történelem korai szakaszairól, a kereszténység előtti időkről. Kiadta az Arthur mondák egy norvég újragondolását is. Tanulmányozta az ónorvég (???) kéziratokat és a középkori krónikákat, meglátogatta és megvizsgálta a középkori templomokat és monostorokat, mind otthon, mind külföldön. Most már a kor szakértője lett és számos különböző személyt és élettörténetet festett már le írásaiban mióta 22 évesen megírta első középkorban játszódó regényét. Ami vele történt az eltelt évek alatt az több mint a történelem és az irodalom, sokkal inkább arról van szó, hogy felfedezte sajt személyiségét. Megtapasztalta a szerelmet és a szenvedést. Az első világháború vérfolyamában siratta a beteg világot. Mire belekezdett a Kristin Lavarnsdatterbe 1919-ben, már tudta, mi is az élet.

A Kristin Lavransdatter természetesen történelmi regény, de túlnő a műfaj keretein. A történelmi aspektusai nem a legfontosabb részei, bár a történelmi háttér rendkívül precíz, pontos, realisztikus, soha nem esik bele a romanticizálás veszélyébe; ez a regény nem egy író menekülése a modern korból a szép múltba. Ehelyett ebben a három kötetben Undset a boldogság és szomorúság, a szerelem és csalódás mindig aktuális emberi érzéseit helyezi bele egy távoli múltba. Undset a középkort választotta, ennek oka abban rejlik, hogy mélyen csodálta azt a kultúrát, amelyet a középkorban a kereszténység teremtett meg. A messzi múltba helyezte szereplőit, protagonistáit, így felállította azt tárvolságot, amelyre szerzőként szüksége volt. Tudatában volt annak, hogy most egy új korszak fog következni írói életében, kereste és megtalálta az alkotáshoz szükséges távolságot azáltal, hogy visszanyúlt a középkorig.

A Kristin Lavransdatterben egy élet misztériumát írta meg 1400 oldalon. Ez az, amiért mind ez a regénye, mind az 1200 oldalas Olav Audunsson időtlen. Minden szereplő, legyen az bármilyen kicsi is, összetett és sokféleképpen értelmezhető, akárcsak Shakespeare alakjai. Méghozzá Undset olyan korba és helyre írta bele őket, amelyek saját életében is feltűntek. A jól ismert Oslo, a szeretett völgy, Gudbransddalen, apja szülőföldje, Trondelag vidéke.

Éppenhogy véget ért a házassága és Sigrdi Undset megérett arra, hogy megírja mesterművét. 1920 és 1927 között megjelent a Kristin három kötete, majd az Olav (Audunsson) négy kötete, majd gyorsan lefordították angolra The Master of Hestviken címmel. Párhuzamosan ezzel az alkotófolyamttal, fáradhatatlanul kereste saját élete értelmét, a választ Istenben találta meg.

ANGOL FORDÍTÁSRÓL VAN ITT SZÓ


Katolikus hite

Undset szülei mindketten ateisták voltak, de a kor követelményeinek megfelelően születése után megkeresztelték két húgával egyetemben. Formálisan édesanyjukkal együtt a helyi evangélikus egyházhoz tartoztak, de szekuláris, vallástalan környezetben nőttek fel. Undset élete legnagyobb részéen agnosztikus volt, de a házassága és az első világháború kitörése megváltoztatta a hithez való hozzáállását. Ezekben a nehéz esztendőkben átélte a hit krízisét, először alig észrevehetően, majd hihetetlenül erősen. A krízis a tiszta agnosztikus szkepticizmustól, a kor etikai hanyatlásából fakadó fájdalmas nehézségeken keresztül, a kereszténység felé vitte. Eddig úgy gondolta, az ember teremtette az Istent most arra a felfedezésre jutott, hogy Isten teremtette az embert. Valamiért nem a Norvég Evangélikus Egyházhoz felé fordult, ahová rendesen tartozott volna. (Ebben valószínűleg történelmi ismeretei játszottak szerepet: a norvég katolikus egyházat az akkori uralkodó parancsra, szinte egyik napról a másikra és formálisan alakította át Rómától független - és így csak őtőle függő - egyházzá. Egyébként a reformáció sok vívmányát itt nem is igen értették és értékelhették: a katolikus középkor alatt kialakult a norvég egyházi és irodalmi nyelv, a papok nősülését még a kései középkorban is engedélyezték, az északi egyházi díszítőművészet pedig jellegzetes népi-nemzeti jelleget mutatott.) A Római Katolikus Egyházba 1924 novemberében fogadták be, miután rövid oktatást kapott a helyi plébánostól. Ekkor 42 éves volt. Egyben világi domonkos nővér is lett.

Norvégiában Sigrid Undset katolizálása nem csupán érdekes volt, hanem hihetetlenül megbotránkoztató. Még külföldön is erről szóltak a híradások, ahol jól ismerték a Kristin Lavransdatter által aratott nemzetközi siker révén. Ekkoriban nagyon kevés gyakorló katolikus volt Norvégiban, amely kifejezetten evangélikus országnak számított. A katolikusellenesség széles körben elterjedt volt, nem csak az evangélikus papság, hanem az egész nép körében (és nem csak Norvégiában, de egész Észak-Európában is). Hasonlóképpen, a norvég értelmiség körében éppen olyan erős volt a katolikus-ellenesség, mint amennyire tért hódított köztük a szocializmus és kommunizmus. Időről időre a támadások hitét és személyét illetően felerősödtek, ezek eredményeként Undset irodalmi tehetségét az ezekre adott válaszokban adta meg. Sok éven keresztül, míg részt vett a közéletben kivonult a maga módján a katolikus egyházat védve. Válaszul hamar megkapta gúnyneveit: "A Katolikus Hölgy", "Bjerkebaek szeretője / szolgálólánya??? megnézni a magnificatban/


Időskor

Az alkotás lázában eltelt évek után csendesebb vizekre evezett. 1929 után befejezett egy regényfolyamot a korabeli Oslóról. Témáit a kicsi norvégiai katolikus közösség életéből merítette. De fő témájának ezekben is megmaradt a szerelem. Ezeken kívül számos súlyos történelmi munkát publikált, amelyekben Norvégia történelmét józanul mutatta be. Ezeken túl lefordtott néhány izlandi sagat modern norvég nylevre és számos irodalmi esszét írt főleg az angol irodalomról, amelyek közül kiemelkedik egy hosszú esszé a Bronte nővérekről és egy D. H. Lawrence-ről. Ezeknek nincs nagy irodalmi értékük, de erősek és inspirálóak.

1934-ben megjelent az ELEVEN YEARS OLD című önéletrajzi műve. Ebben kevés leplezéssel mesél kristianiai gyermekkoráról, otthonáról gazadgon intellektuális értékekkel és szeretettel, és beteg apjáról. Ez az egyik legkelendőbb norvég könyv, amelyet valaha is írtak egy kislányról.

Az 1930-as évek vége felé belekezdet egy új munkába, egy olyan regénybe, amely a 18. századi Skandináviában játszódik. Első kötete, a Madame Dorthea 1939-ben meg is jelent, azonban ugyanebben az évben kitörő második világháború szünetre kényszerítette őt, mind mint írót és mind mint nőt. Soha nem tudta befejezni elkezdett regényét. Amikor Sztálin megszállta Finnországot a Téli háborúban (???), Sigrid Undset a Nobel díja pénzösszegét 1940. január 25-én a finneknek adományozta.


Száműzetésben szerkesztés

Amikor Németország megszállta Norvégiát 1940 áprilisában, mennie kellett. Az 1930-as évek elejétől fogva erősen kritizálta Hitlert, és könyvei már régóta nem jelenhettek meg a náci Németországban. Nem kívánta, hogy a németek bebörtönözzék, így Svédországba menekült. Legidősebb fiát, Anders Svarstadot megölték bevetés kövben, 27 évesen, 1940 április 27-én, csupán néhány kilométernyire otthonuktól Bjerkebaekben.

Anders ... volt a norvég hadseregben. Beteg lánya nemsokkal a háború kitörése után meghalt. Bjerkebaekot elfoglalta a német hadsereg, és a nagy házat hivatalnokaik számára rendezte be.

1940-ben Sigrid és fiatalabb fia a semleges Svédországból az USÁba menekült. Ott a közéletben megpróbált hangot adni elfoglalt hazája ügyeinek és az európai zsidók katasztrófájának, írásaiban, beszédekben, interjúkban.A Brooklyn Heights-on élt, New Yorkban. Aktív tagja volt a Szent Ansgar Skandináv Katolikus Ligának és néhány cikkel gazdagította kiadványukat.

Hazatérés és halál szerkesztés

Miután 1945-ben Norvégia felszabadult a megszállás alól hazatért. Még négy évig élt, de ezentúl soha nem írt le egyetlen szót sem. 67 évesen halt meg Lillehammerban, Norvégiában, ahol 1919-tól 1940-ig élt. Mesnali falujában temették el, 15 kilométerre Lillehammertől, ahol fia meghalt a csatában. Fia és lánya is mellette nyugszanak. A sírkövet három fekete keresztről lehet felismerni.


Tisztelete szerkesztés

Munkásságát még életében számos módon kitüntették, ezek közül a legnemesebb az irodalmi Nobel díj volt. Ezen kívül elneveztek róla egy krátert a Vénuszon (szélesség 51.7°, hosszúság 60.8°, átmérő 20 km). Arcképe ott látható a norvég 500 koronáson, és 1982 óta a két koronás bélyegen. A svédek 1998-ban adtak ki bélyeget arcképével. Bjerkebaek, Sigrid Undset lillehammeri otthona most a maihaugeni múzeum része.


Művei szerkesztés

Magyarul megjelent művei szerkesztés

Cím Eredeti cím Közreműködők[1] Kiadó Megjelenés helye Ideje Megjegyzés
Tavasz Vaaren Hajdu Henrik (fordító) Athenaeum Budapest 1929
Az okos leányzók: három elbeszélés G. Beke Margit (fordító) Kner Gyoma 1931
Pogány szerelem Fortaellingen om Viga-Ljot og Vigdis Hajdú Henrik (fordító) Athenaeum Budapest 1932
Kristin Lavransdatter Kristin Lavransdatter Hajdu Henrik (fordító) Káldor Kiadó Budapest 1932-34 Regénytrilógia

Kötetek: Koszorú (Kransen),

A feleség (Husfrue),
A kereszt (Korset)
Merici Szent Angéla Den hellige Angela Merici Aradi Zsolt (fordító) Szent István Társulat Budapest 1934 Német nyelvből fordítva
Ida Elisabeth Ida Elisabeth Hajdu Henrik (fordító) Sík Sándor (bevezetőt írta) Franklin Budapest 1937k., 1943, 1947
A hű feleség Den trofaste hustru (fordító) Athenaeum Budapest Megjelent az Athenaeum regénytár sorozatban
  1. A jelöletlen közreműködők a szerkesztők.