Szerkesztő:Whitepixels/100

A százatyák vagy centumvirátus (németül: Hundertmannschaft, latinul: communitas centum virorum) egy brassói intézmény volt; száz emberből álló úgynevezett „külső tanács” (Äußeren Rat), amely segítette munkájában a „belső tanácsot” (Stadtrat, szenátus), és korlátozott beleszólása volt a város vezetésébe. Tagjai elsősorban az iparosok közül kerültek ki.

Története

A középkorban Brassó vezetése a nemesség és a tekintélyes patríciuscsaládok (főként vagyonos, gyökeres kereskedők és mesterek) kezében volt. Mivel a polgárok – és főként a mind fontosabb szerepet betöltő mesterek – száma a 15. század során igen megnőtt, a 16 tagú szenátus mind nehezebben tudta ellátni az adminisztratív teendőket, így a század végén felbukkant egy köztes testület, a mestereket képviselő úgynevezett százatyák külső tanácsa. Az intézményt 1495-ben említik legelőször, de valószínűleg korábban is működött egy hasonló szervezet – az 1491-es városi védszabályzat megemlít egy „közösségi tanácsot” (rathmäßiger Mann aus der Gemein).

A százatyák nagyrészt együttműködtek a városvezetéssel, de volt, mikor ellenük fordultak: az 1688-as felkelésben a polgárok mellé álltak és foglyul ejtették a Habsburg-párti tanácsosokat és vezetőket.

1847-ben a brassói százatyák jóváhagyták hogy románok is részt vegyenek a város politikai képviseletében és adminisztrációjában.

Szervezete

A brassói százatyákat nem a polgárok választották, hanem a városi tanács (szenátus) nevezte ki őket, döntéseiket pedig felülbírálhatták, így politikai befolyásuk bizonyos mértékben illuzórikus volt. Minden egyes fertályt (Portica, Petri, Catharinae, Corporis Christi) 25 házas, háztulajdonos férfi képviselt, akiket a leginkább rátermett, tapasztalt polgárok közül neveztek ki. A centumvirátus nem csak iparosokból állt (bár ők képviselték a csoport legnagyobb részét), hanem más vagyonos emberek is tagjai voltak, például szenátorok rokonai vagy kereskedők. A kinevezés egy életre szólt, az illető csak akkor távozott a százatyák közül, ha lemondott, meghalt, vagy pedig magasabb pozícióba került (a brassói cursus honorum szerint ugyanis csak centumvirekből lehettek szenátorok, csak szenátorokból lehettek városkapitányok, és csak kapitányból városbírók). Üresedés esetén a szenátus nevezett ki újabb centumvirt.

A százatyák élén a szószóló állt (Vormund, latinul Orator), aki részt vehetett a szenátus gyűlésein, és felügyelte a közösség ügyeinek végrehajtását.

Hatásköre

A százatyák nevezték ki minden év karácsony másnapján az új városkapitányt és városbírót, azonban döntéseiket el kellett fogadja a szenátus, amelynek szintén beleszólása volt a kinevezésekbe. Feladataik közé tartozott a városi számadások ellenőrzése is, és közreműködtek a városi törvények, rendeletek megalkotásában (ezeket az Acta et decreta centum virorum Coronensium foglalta össze).

Források

• ↑ Philippi: Philippi, Maja. Die Bürger von Kronstadt im 14. und 15. Jahrhundert (német nyelven). Köln: Böhlau Verlag (1986). ISBN 9783412064853 
• ↑ Roth: Roth, Harald. Kronstadt in Siebenbürgen – Eine kleine Stadtgeschichte (német nyelven). Köln: Böhlau Verlag (2010). ISBN 9783412206024 

További információk

• Gernot Nussbächer: Brassó és a Barcaság közigazgatása a koraújkor küszöbén. Aetas, XXVI. évf. 2. sz. (2011) 174. o. ISSN 0237-7934