Átoktörő

Üdvözlet! Továbbra is úgy gondolom, hogy nem értette meg, mit keresett a vitatott részben a pallérozott regiszter, de kivettem, mert nem is fontos, és hogy ne legyen vita tárgya. Elfogadtam az utóbbi hozzájárulásait is, de nem egészen úgy, ahogy Maga eszközölte. Ezzel kapcsolatban engedjen meg néhány észrevételt, mivel úgy látom, hogy újonc a Wikin. Mind arra vonatkozik, hogy a hozzájárulásokat integrálni kell a meglévő szócikkbe. Tehát:

1. Az első Maga által beiktatott rész nem a bevezetőbe illik, amely általános, hanem a magyar nyelvre vonatkozó szakaszba. Továbbá nem tanácsos szó szerint átvenni a forrásban levő mondatokat, hanem úgy, hogy ne üssenek el a szócikk szövegkörnyezetétől. Egyébként amint láthatja, a példamondatokat is betettem.

2. A forrásokat minden szükséges adattal kell betenni, a szerző nevével, a kiadvány nevével, a megjelenés évével. A jegyzetben meg kell adni annak az oldalnak a számát, ahonnan az infót vesszük, ha az oldalak meg vannak számozva, mint a második Maga által használt forrás esetében. Ebben egyébként más indoklása van a jelen idő használatának, mint az idegen nyelvek hatása, de ez mellékes, nem szükséges betenni a szócikkbe.

3. Követni tanácsos a jegyzetek és a források a szócikkben meglévő szerkesztésének módját, tehát ebben a források legyenek a megfelelő szakaszban, a jegyzetek pedig hivatkozzanak rájuk. Más szerkesztési mód is létezik, de az, amelyet alkalmazunk legyen egységes.

Más. Szükségesnek találtam magyar példákat is megadni a történelmi jelenre történelmi munkákban és az irodalomban. Mindkét forrásban azt vettem észre, hogy már régóta vígan keverik a múlt időt a jelen idővel. Nézze csak meg az 1986-ban megjelent Erdély történetét. Következésképpen még egyszer: nem idegen hatásról van szó.

Ami a „történelmi jelen” és az „elbeszélő jelen” terminusokat illeti, íme néhány link: [1], [2], [3], [4], [5], [6], [7], [8], [9], [10], [11], [12], [13], [14], [15], [16], [17]. Csak azt ne válaszolja, hogy többségük nem a magyarra vonatkozik, mert világos, hogy minden nyelvre vonatkozhatnak ezek a terminusok. Hogy a magyarral kapcsolatban nem sokat foglalkoztak vele, az más kérdés.

Amator linguarum ^vita 2019. november 26., 12:36 (CET)

Köszönöm a tanácsokat.

Én sem azt állítottam, hogy soha nem használták így a jelent magyarul - hanem azt, hogy az utóbbi évtizedekben terjedt el ez a divathullám a történészek között, a beszélt nyelvben még mindig csak szórványosan fordul elő. Ez ebben a pillanatban még a történészi szleng kategóriájában van.

Véleményem szerint a magyar nyelvben nem létezik történelmi jelen. A mi nyelvtanukban a jelen ilyen jelző nélkül áll minden esetben. Más nyelvekben létező nyelvtani jelenséget szerintem nem lehet a magyar nyelvben használni, ha az nem alapvető jellemzője a magyar nyelvnek. "Csak azt ne válaszolja, hogy többségük nem a magyarra vonatkozik, mert világos, hogy minden nyelvre vonatkozhatnak ezek a terminusok. Hogy a magyarral kapcsolatban nem sokat foglalkoztak vele, az más kérdés." - más nyelvekben többféle jelen létezik, ennek egyik formáját nevezik történelmi jelennek.

A magyar nyelvben ez nem így van. A magyar történészek újonnan kialakult rétegnyelvét nem lehet ráhúzni az egész magyar nyelvre. Egész biztosan idegen hatás ez az új módi, mert azzal kezdődött, hogy tömegesen fordítottak történelmi munkákat ilyen igeidőt használva magyarra. Ezt a nézetemet az idézett történész véleménye is alátámasztja.

Volt valaha egy esetlegesen előforduló használat, ebből trend lett a történészek körében.– Átoktörő ^vita 2019. november 28., 17:52 (CET)