Bermuda79

Horváth Hanna

Horváth Hanna (sz. Budapest, Magyarország, 1984. július 8.) Budapest romkocsma életének sűrűn látott figurája, a budapesti bermuda háromszög örök átutazója és a Konyha nevű étterem egyik vélt tulajdonosának gimnáziumi osztálytársa. Szombat délelőttönkénti tejeskávézásait ma már a másnaposság jelenségét újraértelmező –és azt az igazság utáni kor fogalmi körébe emelő- performanszként tárgyalják mindazok, akik valaha átsétáltak a Dob utcán, a Kisüzemből a Fekete Kutyáig - vagy vissza. Szabó Zaza (instaköltő, fotós, a Zing-burger bucifelelőse és a Spinóza csaposa 2011 és 2013 között) így emlékszik vissza ezekre a késői reggelekre Filmek és burgerek c. instaversében:

"Ujjatlan pólóban, vászonbugyogóban és papucsban jött a kávézóba.

Azt érezted, hogy az egész világ az ő hálószobája, és az Idő nem más,

mint Hanna másnap délelőttje. Álmos, elnyújtott mozdulatokkal létezett.

Megengedte a testének, hogy fáradt legyen.

Akár estébe nyúlóan is képes volt viselni ezt a terhet,

mi pedig megkönnyebbültünk: nem baj, ha dolgozunk, és nem élünk a pillanatnak,

mert Hanna itt limonádézik a kanapén, és helyettünk is szenved.

Lassan megkezdődött az esti műszak, a Bobekben kijött a vacsora menü,

és Hanna feltápászkodott,

fizetett,

és átszaladt szembe egy pesztós tagliatellére."

Kezdeti sikerek

Barátai szerint 2011 tájékán meghúzható egy éles választó vonal, mely Horváth életét két időszakra osztja: arra az időre, mikor még nem viselte azt a “fura, zokniformájú” sapkát, és arra, amikor már igen. Ismertségét a Központ vs. Telep néven elhíresült közösségi megmozdulásnak köszönheti. A két, egymással farkasszemet néző sarki kocsma alapvetően baráti, de szubmozgalmi jelentőségét tekintve azóta többször is újraértelmezett párbaja már a rendezvény másnapján legendává válik. Megfigyelők szerint az este tanulságai messze túlmutattak a rivalizálás olyan alapvető kérdésein, mint pl. hogy melyik kocsma megnyitásához kellett kevesebb tőketámogatás, vagy hogy melyikük bárpultjánál született meg a forradalmi jelentőségű Bánkitó Fesztivál ötlete. A résztvevők egybehangzó véleménye szerint az este legfontosabb vívmánya a Telep teremtéstörténetének hiánypótló kanonizálása. A korabeli feljegyzések alapos tanulmányozása után a felek végül elfogadták és blogbejegyzés formájában lefektették, hogy

“…a Telep először csak Legó-embereknek szánt makett formájában létezett. Amikor aztán a kocsma leendő tulajdonosai a gyerekkorukból megtakarított zsebpénzük utolsó fillérjeit is elköltötték a vendégeket ábrázoló liliputi bábucskákra, elszomorodtak. Utolsó reményük végett főztek egy szeretetből, lelkesedésből és kreativitásból kevert varázsturmixot, amit a makettre cseppentettek. Másnap döbbenten látták, hogy a makett életnagyságúra nőtt.” (hiányzó forrás)

Bár a bejegyzés tartalmát legtöbben hitelesnek tartják, egyes kommentelők kritikai észrevételeket is megfogalmaznak. A később látók és látszódók néven elhíresült kultúrális párbeszéd nyitánya 2013. május 23-án zajlik le Zulu73 és a Telep közösségi oldalának máig ismeretlen adminisztrátora közt:

“Zulu73: Szüleitek pénzén építettetek magatoknak egy játszóteret.

Admin: Így végre van hol karácsonyoznunk.”

Horváthról a Központ vs. Telep közösségi oldalán jelenik meg az a fotósorozat, melyet -képi effektusai miatt (elmosódó hajnali fények, rózsaszín fénybeverés, minimális mélységélesség)- sokan az évtized második felében készített Telekom reklámok vizuális előfutáraként tartanak számon. A fényképeken Horváth egy padon, törökülésben fogyasztja el cukkíni feltétes pizza szeletét -papírtálcáról. A képek virális terjedésében nagy szerepe volt a tartalom egyszeri megismételhetetlenségének, a múló lényegiség bravúros megörökítésének és a kizárólag szicíliai lisztből készült pizzatésztának. A Telepen tapasztalható jelenségek hitelességét állandó jelleggel megkérdőjelező, a Moméről négyszer, a Filmművészetiről hatszor is visszautasított Kisember azonban éppen a pillanat spontaneitását vonja kétségbe a képek alatti comment szekcióban:

“Kisember: Kurvára beállított.

Admin: És ha az?

Kisember: Okádok tőletek.

Admin: Nem vagy kedves.”

Az örök tamáskodók kapálózása ellenére a Castro étterem epicentrumától számított hatszáz méter sugarú körben az avant-garde erejével terjed el a képekből sugárzó légies életérzés (#padonülős, #dobozbólevős), mely azóta is mágnesként vonzza a környékre a szépségük szégyenétől megszabadulni vágyó bakfisokat. A közzététel után pár héttel felreppen a szóbeszéd, miszerint Susan Sontag a fotókat látván a következő megállapításra jutott:

“Egy fotó tulajdonképp mozgókép. Csak az idő áll meg.”

Noha e szavak jelentését a szakértők azóta is csak nyomozzák, az idézet bekerült a Susan Sontag’s most famous quotes című youtube videóba. Későbbi elemzők szerint valószínűtlen, hogy Sontag hozzászólhatott volna a fényképekhez, hiszen a híres gondolkodó a fotók elkészültekor már kilenc éve halott volt. Mások szerint viszont –ha egy fontos jelenségről fekete-fehér vagy akár csak abba hajló fénykép készül, Sontagot egyszerűen semmi sem akadályozhatja meg abban, hogy hozzáfűzzön valamit. A médiafigyelem Horváthra szegeződik, kedvenc étele hamarosan megjelenik a Recept című receptkönyvben, mely Budapest legígéretesebb influenszereinek gasztrofilozófiáját foglalja családias hangulatú, képes antológiába. Formai trendekkel kapcsolatos véleménye ettől fogva megkerülhetetlen. A Csipesz mosoda egyik art-direktorával készült Soundcloud beszélgetésből kiderül, hogy amikor az egyik jól menő helycsoport egy újonnan nyíló főzelékbárnak kereste a megfelelő tányérformát, a megbeszélés -Horváth távolléte miatt- egyértelműen meddővé vált:

“…kicseszettül a tányérokról kellett volna dönteni, de senki nem vállalta a felelősséget, és aztán valahogy elterelődött a szó. A berlini alterpopról ment a duma meg hogy ki, mikor járt Berlinben utoljára, és hát volt, aki épp akkor készült Berlinbe, volt, aki épp akkor jött meg onnan, de aki épp megjött onnan, az is készült újra menni nem sokára, tehát nem tudták eldönteni, hogy most akkor épp megjöttek-e Berlinből, vagy éppen oda készülnek. Erre a témára aztán rendesen rácsúsztak, a tányérokról továbbra sem esett szó, de végül abban maradtak, hogy Budapesten létezni igaziból olyan, mint a “most jöttem meg Berlinből” és a “most megyek Berlinbe” állapotok között levitálni”

Az igazság után

Apja lelkifurdalását anyagi támogatásra váltva, Horváth 2014 tavaszán felvásárolja az ország összes nagymamájának székét, foteljét és kanapéját, majd megalapítja a Bútor nevű bútorboltot, mely az így szerzett darabokat nemes-nagy ágnesi értelemben hitelesítve, azaz a “minden amiről a jelenben úgy döntöttünk, hogy a múltban jó volt” mottójú ismeretfelhő biztoskezű letéteményeseként ad tovább a gombamód szaporodó belvárosi kluboknak. Elemzői szerint Horváth zseniális érzékkel lovagolja meg a poszt-szocialista országokat jellemző, McDonald’s korszak utáni nosztalgizáló értékválságot. Bényei Márk, a Falat Bisztró egykori séfje “''You Love Pörkölt – don’t you?”'' c. írásában tálal ki a budapesti vendéglátás eme korszakáról:

“Nem számított, hogy bármiféle főzelékről több évtizedes tényként állt rendelkezésre az a tapasztalat, hogy undorító étel. Megváltoztak a dolgok: tartalom kellett mindenbe, nekünk pedig nem volt jobb ötletünk, megfőztük újra a múltat, és azt mondtuk rá, hogy finom. Mindenki hitt nekünk, a poharakra ráírtuk, hogy “pohár”, és mostantól bármit megittak, ami pohárban volt, mindent megettek, ami tányérban, és ebből az álomból aztán semmi sem ébresztette fel őket, pedig már nem csak az ő ujjuk lógott a bilibe, hanem szószerint a szakácsé is.”

Késői munkásságának elemzői szerint Horváth inkább ösztönös követője, mintsem tudatos alakítója a post-truth éra valós ismeretek helyett érzelmekre, személyes meggyőződésekre alapozó spekulatív légkörének, sikereinek kulcsa pedig éppen klasszikus műveltségének üdítő hiányában rejlik.

Kritikusai

A belvárosi szubkultúra főbb szereplőinek közösségi tevékenyégét immár csak távoli monitorokon követő bölcsészbeállítottságú, diffúz embermassza 2017 májusában jut el pszichés feldolgozási folyamatának fordulópontjához. A Reggeli a rakparton és az Egy üveg borral a várban nevű közösségi mulatságok közös médiafelületén teszik közzé újabb élcelődő megjegyzésüket, mely ismételten célt téveszt:

“Krl76: És erről meséltek majd az unokáitoknak?

Admin: Akár erről is.

Krl76: Bazi nagy hősök vagytok, mondhatom!

Admin: Csak jól éreztük magunkat. Nem próbálod ki egyszer te is?”

Az Egy üveg borral a Szabadság-hídon 2.0 éjszakájának másnapján, a kritikai szempontok megfogalmazásának többszöri kudarca után, vagdalkozó gyűlölködésüket végül a kendőzetlen ön-shaming váltja fel. Kirekesztettségük és izoláltságuk zenitjén megalapítják az “Értsd meg, te nem vagy cool” nevű csoportosulást, mely 2017 május 14-én a következő listát jelenteti meg közösségi oldalán:

“Dolgok, amiket a Telepen zsigerből nyomnak, de te nem vagy rá képes -  vagy csak nem áll jól:
Petri Györgyre hasonlítás, nadrág egyik szárának feltűrése, dj-pult mellett álldogálás, mezőkön történő baráti csoportosulás, szörfözés, távolkeletre utazás, távolkeletről beszélgetés, kooperálás, side-projektelés, featuringölés, idénymunka, alkartetoválás, térdzokni-szoknya kombó, ülőpuffban heverés, long-board, hydro-foiling”

Mivel a közösség a megalakulás után egy hónappal csupán nyolc tagot számlál, az alapítók végül feloszlatják önmagukat. A sors iróniája, hogy három bezsebelt lájkjával, végül Kisember búcsúüzenete aratja a csoport történetének legnagyobb közösségi sikerét:

“Minap láttam a srácot, aki a Hivatal sörözőt takarítja.

Szamuráj sérót viselt, és McBook Airen instázott.

Nem értek semmit. Elfáradtam. Kutyák vagytok mind.”

Eltűnése

Szemtanúk szerint Horváth Hanna 2017 január 4-én hosszasan elidőzik az egykori Kirakat bisztró előtt, majd –mintha a helységet vitrinnek tekintené- órákon át áll az üvegfal mögött próbababaként. A jelenlévők csak akkor döbbennek rá, hogy nem egy performanszban van részük, amikor Horváth este hat óra tájékán maga alá vizel, és továbbra sem mozdul. Mentabogyótündér, Horváth közeli barátja egy másnapi posztban nyugtatja meg az aggódó barátokat:

“Hanna jól van, bár kicsit túlterhelte magát.

Jelenleg a Káli-medencében regenerálódik.”

Az incidenst azonban további vitatott esetek követik. 2017 februárjában Horváth betér egy kézműves süteményre Édesemhez. Táskájából kis textílcimkéket vesz elő, rájuk írja a “vendég” szót, majd a vendégek ruhájára tűzi őket. Rögeszmés ragasztgatásba kezd: a cukrászda minden egyes objektumát név szerint kategorizálja és felcímkézi. Mikor az egyik vendég nevetésben tör ki, Horváth megragadja a pillanatot, és tollal az illető arcára írja, hogy “jókedv”. Az eseményekről egy rémült anyuka másnapi Thumblr-bejegyzése ad képet:

“A kisfiam annyira megijedt, hogy elpityeregte magát. Erre ő egy “fájdalom” feliratú címkét ragasztott az asztalra, oda, ahova a fiam könnye esett. A könnycsepp pedig felszáradt, az asztalon viszont most már két cimke is volt:“asztal” és “fájdalom”. Ez a Hanna nevű nő pedig zokogni kezdett, mint egy kisgyermek, és engem kérdezgetett, hogy szerintem akkor most mi az igazság. Megvártam, amig egy pillanatra hátat fordít, aztán elrohantunk. Szegény lány…”

Horváthot -hús-vér formájában- 2017 áprilisában látják utoljára. Ezen a napon a Konyha nevű étteremben jelenik meg, főzőlapot, lábasokat és hozzávalókat készít elő, majd nekilát elkészíteni nagymamája kedvenc tejbegríz receptjét. Miután elfogyaszt egy adagot, elmeséli az üresen maradt tányérnak az előző napi álmát. Az üzletvezető utólagos beszámolója szerint ebben az álomban Hanna a halálsoron várta saját kivégzését, fellebbezésért folyamodott, de édesapja inkább lebeszélte a felesleges fáradozásról. Horváth a következő szavakkal hagyta el az éttermet, miközben a mentőautóhoz kísérték:

“A nagyi ott van a tányérban. Azt kérte, hogy meséljek neki valamit.”

2017 augusztus 19-én, egy összehangolt instagram hadművelet keretében még elhiteti ismerőseivel, hogy képes egyidőben Balin szörfözni és Koppenhágában szitanyomó workshopot tartani – ezzel megteremti máig legjelentősebb eszmei hagyatékát, az emberi szuperpozíció jelenségét. Horváth utolsó szavai Mentabogyótündér időegyenesén olvashatók, 2018 szeptember 4-ei dátummal:

“az elmúlások hihetetlen gyors sorozata van.”

Horváth Hannát 2017 szeptemberének végén, egy fotón látták utoljára – a Bambi presszó teraszán, két pohár sör közt, egy pöttyös bögrén betaggelve.



Szerző: Török Áron – Bermuda79 ^üzenőlapja  2018. augusztus 31., 18:43 (CEST) (A hozzászóló azonosítóját és a megjegyzés időbélyegét egy másik szerkesztő pótolta. Lásd: Wikipédia:Aláírás)