Szibériai vándorcankó

Szibériai vándorcankó
	Természetvédelmi státusz
	Mérsékelten fenyegetett;
Rendszertani besorolás
Ország:	Állatok (Animalia);
Törzs:	Gerinchúrosok (Chordata);
Altörzs:	Gerincesek (Vertebrata);
Osztály:	Madarak (Aves);
Rend:	Lilealakúak (Charadriiformes);
Család:	Szalonkafélék (Scolopacidae);
Nem:	Tringa;
Faj:	T. brevipes;
Tudományos név
	Tringa brevipes; (Vieillot, 1816)
Hivatkozások
	A Wikifajok tartalmaz Szibériai vándorcankó témájú rendszertani információt. A Wikimédia Commons tartalmaz Szibériai vándorcankó témájú médiaállományokat és Szibériai vándorcankó témájú kategóriát.

A szibériai vándorcankó (Tringa brevipes) a madarak osztályának lilealakúak (Charadriiformes) rendjébe, ezen belül a szalonkafélék (Scolopacidae) családjába tartozó faj.^[1]^[2]

RendszerezéseSzerkesztés

A fajt Louis Jean Pierre Vieillot francia ornitológus írta le 1816-ban, a Totanus nembe Totanus brevipes néven. Sorolták a Heteroscelus nembe Heteroscelus brevipes néven is.^[3]

ElőfordulásaSzerkesztés

Szibéria területén költ, ősszel délre vonul, eljut Ázsia délkeleti részére és Ausztráliába is. Természetes élőhelyei a tűlevelű erdők, tajgák és tundrák, mocsarak és tavak környékén, valamint sziklás és kavicsos tengerpartok.^[4]

MegjelenéseSzerkesztés

Testhossza 27 centiméter, szárnyfesztávolsága 51 centiméteres, testtömege 80-162 gramm.^[5]

Nász időszaki

és vonuló tollazata

ÉletmódjaSzerkesztés

Szaporodási időszakban főleg rovarokat eszik, utána inkább rákokkal, sokrétűekkel, puhatestűekkel és rovarokkal táplálkozik, de esetenként kisebb halakat is fogyaszt.

SzaporodásaSzerkesztés

Fészke általában sekély mélyedés, gyakran köves folyómeder közelében, fészekalja általában négy tojásból áll.

Természetvédelmi helyzeteSzerkesztés

Az elterjedési területe még nagyon nagy, de folyamatosan csökken, egyedszáma 30 000 kifejlett példány körüli lehet és szintén csökken. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján mérsékelten fenyegetett fajként szerepel.^[4]