Szimikion

ókori pengetős hangszer
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2019. október 28.

A szimikion (σιμίκιον) vagy szimikon (σιμικόν) ókori pengetős hangszer.

A Kr. u. 2. században élt Pollux az egyetlen görög szerző, aki említést tesz róla,[1] az epigoneion nevű hangszerrel hozza kapcsolatba, de az utóbbitól eltérően nem 40, csak 35 húrosnak írja le.

A mai hangszertudomány mindkét hangszert egyfajta lapciterának véli széles, lapos hangszertest fölött a tetőlappal párhuzamosan futó húrokkal. Egy elmélet szerint elképzelhető, hogy a szimikion feltalálója, névadója egy Szimosz nevű Kr. e. 5. századi zenetudós, és eredetileg nem zenei előadás célját szolgálta, hanem a különböző hangsorok tanulmányozására készült.[2]

  1. Mathiesen, i. m. 270. o. szerint Onomasticon 4.59.
  2. West, i. m. 78, 79. o.
  • Mathiesen, Thomas J. Apollo's Lyre: Greek Music and Music Theory in Antiquity and the Middle Ages. University of Nebraska Press (1999). ISBN 080-323-079-6 
  • West, Martin Litchfield. Ancient Greek Music. Oxford University Press (1992). ISBN 019-814-975-1