Sznob

nagyzoló, előkelőséget mímelő ember

A sznob angol eredetű szó, melyet hagyományosan William Makepeace Thackeray-nek tulajdonítanak, aki a Book of Snobs (A sznobok könyve) című írásában használta először a negatív kifejezést. A népszerű népetimológia szerint a „sine nobilitate” azaz „nemességgel nem rendelkező” kifejezés volt a „sznob” szó alapja, noha erre nincsenek egyértelmű bizonyítékaink, ezért nyelvi tévhitnek minősíthető.[1] A népetimológia logikája szerint átvitt értelemben az olyan embereket illetik e szóval, akik ugyan nem „nemesek” vagy tagjai valamely elit körnek, de mégis valamilyen rájuk jellemző attitűd felvételével olyannak akarnak tűnni, mintha oda tartoznának.

Azonban a sznobságot valaki magára is öltheti, mintegy beleélve magát abba, hogy ő is egy bizonyos csoportba tartozik. Ez a fajta sznob ember olyan stílusjegyeket, világnézetet, életstílust vesz fel, ahova valójában még nem tartozik, és talán soha nem is fog. Ilyen az álintellektuális, vagy az álgazdag ember.

A Pesti Hírlap Lexikona (1936) szerint „sznob (snob): nagyzoló, előkelőséget mímelő ember”.[2]

Más meghatározás szerint a sznob „a szellemi élet kiválóságait utánzó, hozzájuk dörgölődző és kifinomultnak, nagyon műveltnek látszani akaró személy.”[3]

Mai értelmezés szerint sznob az is, aki lelkendezik divatos, korszerű művek, előadások, híressé vált valakik, valamik iránt, abból a célból, hogy a jobb társaság tagjának higgyék, valójában azonban keveset, vagy semmit nem ért meg a jelenségből.

A sznobizmus gyakori kísérő jelensége a konzumizmus, amikor a fogyasztás elsődleges prioritásának, szempontjának az aktuális divatot tekintik a hasznossággal vagy szükségességgel szemben.

Kapcsolódó szócikkekSzerkesztés

HivatkozásokSzerkesztés

  • Norbert Elias, The Court Society 1983.

Külső hivatkozásokSzerkesztés