Szokásjog (jog)
| Ehhez a szócikkhez további forrásmegjelölések, lábjegyzetek szükségesek az ellenőrizhetőség érdekében. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts a szócikk fejlesztésében további megbízható források hozzáadásával. |
A szokásjog alkalmazása az angolszász jogrendszerű országokbanSzerkesztés
A szokásjog (angolul "Common law") az angolszász jogrendszerű országokban alkalmazott jogrendszer.
Főbb jellemzői:
- A jogszabályok az alapelveket fektetik le, nem részletesen szabályoznak.
- A bírósági döntések meghozatalánál (a jogszabályokkal szemben) a korábbi bírósági döntéseknek van a meghatározó súlya.
- Egy jogesetnél elsőként azt kell megvizsgálni, hogy hasonló esetben hozott-e már döntést a bíróság. Amennyiben létezett hasonló ügy, úgy arra precedensként lehet hivatkozni.
- Nem minden bírói döntésre lehet hivatkozni: a bíróság dönthet úgy, hogy ítélete nem citálható.
- Az igazságszolgáltatásban esküdtszék is részt vesz.
A szokásjog alkalmazása a nemzetközi jogbanSzerkesztés
| Ezt a szakaszt át kellene olvasni, ellenőrizni a szövegét, tartalmát. További részleteket a cikk vitalapján találhatsz. |
A Nemzetközi Bíróság statútumának 38. cikke a nemzetközi szokást egyértelműen a jogforrások között sorolja fel. A doktrína két konstitutív elem fennállásához köti a szokásjogot: az egybevágó, tartós gyakorlat (objektív elem) és az ahhoz kapcsolódó meggyőződés (egy szubjektív elem) arról, hogy a gyakorlat folytatása egyszersmind a jogi kötelezettség teljesítését is jelenti.
Az egybevágó, tartós gyakorlat időbeli és térbeli kohéziót jelent. Ilyen például a hadviselés során a polgári lakosság kímélése.
Az elmúlt századokban a szokásjog idődimenziójának hagyományos felfogását, azaz az emberi emlékezet óta fennálló voltot rövidítették: a kritériumot teljesítettnek vették abban az esetben, ha a gyakorlat több mint 99 év óta fennállónak volt tekinthető. A XX. században azonban a tudományos és technikai fejlődés felgyorsulása arra vezetett, hogy a tengerjogban és a világűrjogban egy bő évtized alatt annyira egyértelművé vált a gyakorlat, hogy e rövid időtartamok nem jelentették akadályát a szokásjogi minősítésnek.
A szokásjog az emberiség örökségének tekinthető, egymástól távoli jogrendszerek, államok, birodalmak meglehetősen hasonló joggyakorlatot tudtak kifejleszteni. Ennek felismerése alapozta meg a szokásjognak azt a felfogását, hogy az egyetemes jellegű. A „civilizált nemzetek” fogalmát meglehetős önkényességgel megalkotva nem sokat törődtek azzal, ha valamelyik távoli államban esetleg nem lehetett bizonyítani a kérdéses gyakorlatot.
Fontos hogy, elkülönítsük egymástól a szokásjogot (consuetudo) és a nemzetközi udvariasságot (comitas gentium).
ForrásokSzerkesztés
- Jogi alapok. BME Nyelvi Intézet, 2011. [2011. november 25-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. február 19.)
Kapcsolódó szócikkekSzerkesztés
- Angolszász jogrendszer
- Esetjog vagy precedensjog (angolul "Case law")
