Tánpúrá

a hosszúnyakú lantok családjába tartozó pengetős hangszer

A tánpúrá (dévanágari: तानपूरा) vagy tambura egy indiai pengetős hangszer, hosszú nyakú lantféleség. Kialakításában és hangzásában hasonlít a szitárhoz. Négy vagy öt húrja van,[1] melyeket a dallam móduszának alaphangjára és kvintjére hangolnak, és folyamatos, finom pengetésével megszakítás nélküli tonális keretet ad a darabhoz.[2]

Tánpúrá
dél-indiai stílusú tánpúrá
dél-indiai stílusú tánpúrá

A Wikimédia Commons tartalmaz Tánpúrá témájú médiaállományokat.

Az indiai klasszikus zenében a dhrupad-énekeseket kíséri, leggyakrabban oly módon, hogy valamennyi húrját fogás nélkül pengetik, s ezzel a háttérben gyakorlatilag a teljes hangrendszer állandóan szól.[3]

A hangszer neve a perzsa تنبور (tanbūr) szóból származik, ahol a hosszú nyakú lantok csoportját jelöli.

VáltozataiSzerkesztés

Indiában két fő stílusa ismert:

  • Mirázs (Miraj) stílus: az észak-indiai hindusztáni előadók kedvelt tánpúrá stílusa
  • Tandzsávúr (Tanjore) stílus: ez a dél-indiai stílus, amelyet a karnátikus zene előadóművészei széles körben használnak

JegyzetekSzerkesztés

  1. Gramofon, 1998 (3. évfolyam, 1-12. szám) |. (Hozzáférés: 2020)
  2. Napi Magyarország, 1999-10-19 / 244. szám: Húszéves az Indiai Zene Klub
  3. Balázs István: Zenei lexikon