A térhajtómű, vagy görbületi hajtómű (angolul: warp drive), a Star Trek-filmsorozat(ok) csillaghajóinak hajtóműrendszere. Alapvetően a föderációs csillaghajók hajtóművét értjük ezalatt, de több más faj űrhajói is ilyen vagy hasonló elv szerint működnek.

A térhajtómű által generált térhajlás sematikus ábrája

A rendszer energiaforrása a kezdetekben nukleáris, majd később, már a Star Trek: Enterprise idején anyag-antianyag-reaktor. Az ehhez szükséges alapanyagok (anyag, azaz deutérium; antianyag, azaz antideutérium) a dilithium-kristályokon keresztül energiává alakul (annihiláció helyett). Az energiát görbületi tekercseken (toroidok, legtöbbször a térhajtómű-gondolákban vannak) vezetik keresztül, mire a csillaghajó körül egy görbületi buborék keletkezik, mely kitaszítja a hajót a háromdimenziós térből és átlöki a szubtérbe. Ebben a térben lehetségessé válik a fénysebesség túllépése, a Star Trek csillaghajói ennek segítségével haladnak csillagközi útjaikon. A berendezésnek sok esetben a térhajtómű-gondola ad helyet, de más hajóknál lehet a hajótesten belül is.

A térhajtómű-gondola

szerkesztés

A térhajtómű külsőleg a csillaghajók jellegzetes alkatrészeként, hosszúkás térhajtómű-gondolaként jelenik meg, természetesen mindig vízszintesen elhelyezve. Ez a hajók leggyakrabban páros, jelentős méretű, épp ezért hangsúlyos, szinte emblematikus alkatrésze. Ideálisan stabil szubtérmezőt páros hajtómű-gondolák tudnak generálni, ezért van a legtöbb hajónak két gondolája van, bár egy, három és négy gondolás hajók is készültek. A gondolákat legtöbbször pilonokra szerelik, elkülönítve a hajótörzstől, mert a bennük végbemenő anyag-antianyag reakciók károsíthatják az élő szervezeteket. A legelső gondolák még rakétákra hasonlítottak, ekkor még kis szárnyak, vezérsíkok is voltak rajtuk, amik idővel elmaradtak. Később szögletesebb hasábokká, aztán pedig gömbölyítettebb elemekké és szivar alakúvá is váltak. A gondolák újabb időkben élénk kék fényt is kibocsátanak oldalt vagy felül is. Bár kezdetben egyáltalán nem világítottak, a térhajtómű fejlődése magával hozta a gondolák ilyenfajta "kivilágítását" is. A gondolák elején leggyakrabban a piros fényű Bussard kollektorok találhatók, amik főként hidrogént hivatottak begyűjteni az űrből. (Részben talán emiatt sem lehetnek előnézetben a gondolák a hajótest takarásában. A kollektorok egy ideig a gondolák kevéssé hangsúlyos, színtelen elemeivé is váltak, de arra is volt példa, hogy kék fényük volt, vagy hogy egyáltalán nem voltak láthatók.)

Cochrane-féle skála

szerkesztés

A Zefram Cochrane által felállított szubtéri sebességskálát a Star Trek Enterprise-ban és Az eredeti sorozatban használták. A fénysebesség jele c, ami egyenlő a Warp 1-es sebességgel. A sebességek meghatározására a következő egyenletet használják:  . Ebből következik a felállított táblázat:

Warp sebességfaktor Fénysebesség többszöröse Sebesség (megközelítően)
Warp 1 1 c 3,0x105 km/s
Warp 1,5 3,375 c 1,0x106 km/s
Warp 2 8 c 2,4x106 km/s
Warp 3 27 c 8,0x106 km/s
Warp 4 64 c 1,9x107 km/s
Warp 5 125 c 3,7x107 km/s
Warp 6 216 c 6,5x107 km/s
Warp 7 343 c 1,0x108 km/s
Warp 8 512 c 1,5x108 km/s
Warp 9 729 c 2,2x108 km/s
Warp 9,25 ~791 c 2,4x108 km/s
Warp 9,5 ~857 c 2,6x108 km/s
Warp 9,75 ~926 c 2,8x108 km/s
Warp 10 1000 c 3,0x108 km/s
Warp 11 1331 c 4,0x108 km/s
Warp 14,6 ~3112 c 9,3x108 km/s
Warp 15 3375 c 1,0x109 km/s

TNG-skála

szerkesztés

Az Új Nemzedék (rövidítve: TNG) korában játszódó sorozatokban a szubtéri sebességtáblázatot megváltoztatták. A régi skála ugyanis nem vette figyelembe a csillaghajóra (és ezáltal a térhajtóműre) ható külső hatásokat, így különböző külső csillagközi anomáliákba kerülve más és más energiafelhasználási érték jelentkezett egy átlagos szubtéri fokozaton. A skálát kilences fokozatig a következő képlettel számítják ki:  , melyben a w a szubtéri faktor, az s a sebesség, a c pedig a fénysebesség. Kilences fokozat felett a sebességfaktor kitevője exponenciálisan nő, és így a 10-es fokozat nem elérhető. Az új skála a következő értékeket adja:

Warp sebességfaktor Fénysebesség többszöröse Sebesség
Warp 1 1 c 3,0x105 km/s
Warp 2 10,079 c 3,0x106 km/s
Warp 3 38,941 c 1,2x107 km/s
Warp 4 101,59 c 3,0x107 km/s
Warp 5 213,75 c 6,4x107 km/s
Warp 6 392,50 c 1,2x108 km/s
Warp 7 656,13 c 2,0x108 km/s
Warp 8 1 024 c 3,1x108 km/s
Warp 9 1 516,4 c 4,5x108 km/s
Warp 9,2 1 649 c 4,9x108 km/s
Warp 9,6 1 909 c 5,7x108 km/s
Warp 9,9 3 053 c 9,2x108 km/s
Warp 9,9753 6 000 c 1,8x109 km/s
Warp 9,99 7 912 c 2,3x109 km/s
Warp 9,9999 199 516 c 6,0x1010 km/s

Ezt a skálát használva nem lehet elérni a Warp 10 állapotot, mivel a 10-es fokozathoz közeledve egyre nagyobb energia szükségeltetik a sebesség fenntartására, a 10-es fokozat eléréséhez pedig végtelen energiával kellene rendelkezni. A Star Trek: Voyager egyik részében Tom Paris hadnagy a Voyager csillaghajó Cochrane névre keresztelt 9-es osztályú űrkompjával elérte a 10-es görbületi sebességet, aminek eredményeképpen felgyorsult evolúciós fejlődésen ment át, amit a rész végére a Doktor vissza tudott fordítani.

Kapcsolódó szócikkek

szerkesztés
  • Stefan Thiesen: Trek Science – mit Warpgeschwindigkeit in die Zukunft?. MindQuest, Selm 2001, ISBN 978-3-8370-7295-2.
  • Lawrence M. Krauss: Die Physik von Star Trek. Heyne 1996, ISBN 3-453-10981-3.
  • Rüdiger Vaas: Tunnel durch Raum und Zeit. 2. Auflage. Franckh-Kosmos, Stuttgart 2006, ISBN 3-440-09360-3.
  • Marc G. Millis (et al.): Frontiers of Propulsion Science. American Inst. of Aeronautics & Astronautics, Reston 2009, ISBN 1-56347-956-7.
  • Francisco S. N. Lobo, Matt Visser: Fundamental limitations on 'warp drive' spacetimes. Classical and Quantum Gravitiy, Vol.21, Nr.24, S.5871-5892, 21.Dezember 2004, doi: 10.1088/0264-9381/21/24/011 bei arxiv
  • Mohammad Mansouryar: On a macroscopic traversable spacewarp in practice. bei arxiv
  • Allen E. Everett, Thomas A. Roman: Superluminal subway - The Krasnikov tube. Phys. Rev. D, Vol.56,No.4, S.2100-2108, 15.August 1997, Abstract[halott link] bei arxiv

Külső hivatkozások

szerkesztés