Tóth Gábor Attila

(1970–) jogász, tanár

Tóth Gábor Attila (1970. augusztus 18., Budapest) jogász, szerkesztő, tanár. 1994-ben a Társaság a Szabadságjogokért alapító ügyvivője és programvezetője, 2013-ban elnöke volt.[1] 1997 és 2001 között a Fundamentum című emberi jogi folyóirat alapító szerkesztője volt. 2010 óta a szuverén.hu jogi, társadalompolitikai, gazdasági elemző portál alapító főszerkesztője. A berlini Humboldt Egyetemen Alexander von Humboldt kutatói ösztöndíjas, a Debreceni Egyetem Állam- és Jogtudományi Karán habilitált docens, emellett óraadó az Eötvös Loránd Tudományegyetemen.[2]

Szakmai életút szerkesztés

Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karán szerzett jogi diplomát 1997-ben. PhD-fokozatot a Miskolci Egyetemen kapott 2009-ben. A Debreceni Egyetemen habilitált 2014-ben. Egyetemi tanulmányai idején a budapesti Láthatatlan Kollégium ösztöndíjasa volt. 1994-ben a Polish Helsinki Committee emberi jogi képzésén vett részt Varsóban. 2000-ben a British Council ösztöndíjával Oxfordban járt tanulmányúton. 2010-2011-ben Deutscher Akademischer Austauschendienst ösztöndíjjal kutatott a berlini Humboldt Egyetemen. 2014-ben vendégkutatói ösztöndíjat kapott a New York-i New School for Social Research egyetemre, ahová 2016-ban vendégelőadóként tért vissza.

1994 és 1999 között a Társaság a Szabadságjogokért alapító programvezetőjeként dolgozott. 2000 és 2010 között az Alkotmánybíróság tanácsadója (2007-től főtanácsadója) volt. Nyolc évig Kukorelli István alkotmánybíró, majd Paczolay Péter és Holló András alkotmánybírók munkatársa volt, 2010-ben lemondott főtanácsadói jogviszonyáról. 2009-óta tanít a Debreceni Egyetemen, 2013 és 2016 között az Alkotmányjogi Tanszék vezetője volt.

2013 és 2015 között a Freedom House számára végzett szakértői munkát. 2015-ben bekapcsolódott a Max Planck Encyclopedia of Comparative Constitutional Law elkészítésébe. 2016-2017-ben az Európai Unió által indított Support to the Constitutional Court of the Republic of Moldova programjában vett részt független alkotmányjogi szakértőként.[3]

Jogtudomány szerkesztés

Kutatásai területei: emberi jogok általános és speciális kérdései (emberi méltóság, egyenlőség, szólásszabadság, személyi szabadság, információszabadság, lelkiismereti szabadság), alkotmányelmélet és politikai moralitás kapcsolata, alkotmányértelmezés, alkotmánybíráskodás,  demokratikus és autoriter átalakulások összehasonlítása.

Felfogása szerint a jog nem független a politikai moralitástól. Ronald Dworkin nyomán azt képviseli, hogy a demokratikus alkotmányok morális elveket tartalmaznak. Az emberi jogokat a tartalmi elvek körébe sorolja, az alkotmányos intézményeket eljárási normáknak tekinti. A dworkini felfogást azzal egészíti ki, hogy mivel az alkotmányos intézmények is morális elveket szolgálnak, ezért eljárási kérdésekben is indokolt a „helyes válasz” lehetőségéről beszélni.

Az Alaptörvényt illegitimnek tartja, melynek problémái nem oldhatók meg alkotmányértelmezéssel, ezért új alkotmányt tart indokoltnak.[4] Ellenzi a halálbüntetést, támogatja a melegházasság és az önkéntes eutanázia legalizálását, a drogfogyasztás dekriminalizálását, valamint az abortusz engedélyezését, ha a terhes nő súlyos válsághelyzetben van. Indokoltnak tartja a sérülékeny társadalmi csoportok esélyegyenlőségét segítő jogi intézkedéseket, de ellenzi a szólásszabadság korlátozását. A föderális irányú európai integráció támogatója.[5]

Főbb művei szerkesztés

Elismerések, díjak szerkesztés

Interjúk szerkesztés

Jegyzetek szerkesztés

Források szerkesztés