Törpe cirbolya

Törpe cirbolya
	Északkelet-Szibériában
	Természetvédelmi státusz
	Nem fenyegetett;
Rendszertani besorolás
Ország:	Növények (Plantae);
Törzs:	Toboztermők (Pinophyta);
Osztály:	Tűlevelűek (Pinopsida);
Rend:	Fenyőalakúak (Pinales);
Család:	Fenyőfélék (Pinaceae);
Nemzetség:	Tűnyalábos fenyő (Pinus);
Alnemzetség:	Selyemfenyők Strobus;
Fajcsoport:	Quinquefoliae;
Fajsor:	Selyemfenyő Strobus;
Faj:	Törpe cirbolya (Pinus pumila); Pall. Regel, 1858
Elterjedés
Hivatkozások
	Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Törpe cirbolya témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Törpe cirbolya témájú médiaállományokat és Törpe cirbolya témájú kategóriát.

A törpe cirbolyafenyő (Pinus pumila) a tűnyalábos fenyők (Pinus) nemzetségében a selyemfenyők Strobus alnemzetségének egyik faja.

Elterjedése, élőhelye szerkesztés

Az északi flórabirodalom (Holarktisz) kelet-ázsiai flóraterületén honos Kelet-Szibériában és Oroszország távol-keleti részén (ide értve Kamcsatkát is; Japán északi szigetein foltokban fordul elő.

Bokor, legfeljebb kis fa.

7–10 cm-es, lágy, selymes tapintású tűlevelei ötösével állnak. Kívül fénylő zöldek, viaszos belső oldaluk szürkés- vagy kékeszöld.

Porzós virágai sötétvörösek. Csoportosan álló tobozai eleinte liláskékek, éretten világosbarnák.

A csapadékos, párás, hűvös környezetet kedveli, egyebekben a havasi törpefenyőhöz (Pinus mugo) hasonló igényű faj. Teljesen télálló.

Nyugat-Európában kedvelt kerti dísznövény.

Kertészeti változatok:

Erős ágai kevéssé felállók; inkább oldalra törnek. Nevét szürkéskék lombjáról kapta.

Alacsony cserje; többnyire szélesebb, mint amilyen magas. Lombja erőteljesen kékesszürke.

IUCN Red List: Dwarf Siberian Pine
Józsa Miklós: Fenyők és örökzöldek a kertben. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1980. ISBN 963 231 034 9, 168–169. old.