Tadd Dameron (Cleveland, 1917. február 21.New York, 1965. március 8.), amerikai dzsesszzongorista, hangszerelő, zeneszerző.

Tadd Dameron
(Portrait of Tadd Dameron, New York, N.Y.(?), ca. Sept. 1947) (LOC) (4932358328).jpg
Életrajzi adatok
Születési név Tadley Ewing Peake Dameron
Született 1917. február 21.[1][2][3][4][5]
Cleveland
Elhunyt 1965. március 8. (48 évesen)[1][2][3][4][5]
New York[5]
Sírhely Ferncliff Cemetery
Pályafutás
Műfajok dzsessz
Aktív évek 1940s–1960s
Hangszer zongora
Tevékenység
Kiadók Blue Note
IPI-névazonosító 00007392100

Tadd Dameron weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Tadd Dameron témájú médiaállományokat.

PályafutásaSzerkesztés

A legnagyobb hatással George Gershwin és Duke Ellington volt rá. Dameron a bebop korszak legjelentősebb hangszerelője volt, de swing- és hard bop-zenészek számára is dolgozott. Az általa hangszereltek között szerepelt Count Basie, Artie Shaw, Jimmie Lunceford, Dizzy Gillespie, Billy Eckstine és Sarah Vaughan is. 1940-41-ben a Kansas Citybeli Harlan Leonard és Rockets zenekar zongoristája, egyben hangszerelője volt. A dalszövegíró Carl Sigmannel ő írta az „If You Could See Me Now”-t Sarah Vaughannak.

Az 1940-es évek végén Dameron feldolgozásokat készített Dizzy Gillespie big bandjének, akik 1948-ban a Carnegie Hallban mutatták be „Soulphony in Three Hearts” című nagyzenekari darabját. Ugyancsak 1948-ban Dameron saját New York-i együttesét vezette, amelyben Fats Navarro is szerepelt. A következő évben egy párizsi jazzfesztiválon játszott Miles Davisszel. 1961-től Milt Jackson, Sonny Stitt és Blue Mitchell hangszerelője volt.

Az 1940-es évek végén és az 1950-es években Fats Navarro, Miles Davis, Dexter Gordon, Sonny Rollins, Wardell Gray és Clifford Brown zenészpartnere volt. 1957-es "Mating Call" című kompozícióiban John Coltrane szerepelt.

Dameron kábítószer-függő lett karrierje vége felé. 1957-ben és 1958-ban le is tartóztatták, ezeket egy szövetségi börtönkórházban ülte le (1959–1960).

48 éves korában rákban halt meg.

AlbumokSzerkesztés

  • 1948: The Dameron Band
  • 1949: Anthropology
  • 1949: Cool Boppin'
  • 1949: The Miles Davis & Dameron Quartet in Paris – Festival International du Jazz
  • 1953: A Study in Dameronia
  • 1956: Fontainebleau
  • 1956: Mating Call & John Coltrane
  • 1962: The Magic Touch
  • 1995: The Complete Blue Note & Capitol Recordings of Fats Navarro & Tadd Dameron

ElismerésekSzerkesztés

  • Az 1980-as években Philly Joe Jones dobos és Don Sickler trombitás megalapította a Dameronia zenekart, és Tadd Dameron szerzeményeket adtak elő.
  • Dexter Gordon szaxofonos Dameront a bebop romantikusának nevezte.
  • Scott Yanow zenekritikus Dameront a bop-korszak meghatározó hangszerelőjének/zeneszerzőjének nevezte.

JegyzetekSzerkesztés

  1. a b Integrált katalógustár. (Hozzáférés: 2014. április 30.)
  2. a b Francia Nemzeti Könyvtár: BnF források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  3. a b Encyclopædia Britannica (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. a b SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  5. a b c Czech National Authority Database. (Hozzáférés: 2019. november 23.)

ForrásokSzerkesztés