Tajpán
A tajpán (Oxyuranus scutellatus) Ausztrália északi és Új-Guinea déli partvidékén élő, a mérgessiklófélékhez tartozó kígyófaj. Mérge valamennyi kígyó közül az egyik legtoxikusabb.
Tajpán | ||||||||||||||||
---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||
Nem szerepel a Vörös listán | ||||||||||||||||
Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||
| ||||||||||||||||
Tudományos név | ||||||||||||||||
Oxyuranus scutellatus W. Peters, 1867 | ||||||||||||||||
Elterjedés | ||||||||||||||||
Hivatkozások | ||||||||||||||||
A Wikimédia Commons tartalmaz Tajpán témájú médiaállományokat és Tajpán témájú kategóriát. |
Megjelenése
szerkesztésA tajpánok Ausztrália legnagyobb méretű mérgeskígyói, hosszuk eléri az 1,5-2 métert, tömegük pedig a 3 kilót; 1,2 méteresen már ivarérettek. A Queenslandi Múzeum adatai szerint a rekordméretű tajpán 2,9 méteres és 6,5 kg-os volt.
Feje nagy, hosszú és keskeny, hasonlóan az afrikai fekete mambához, de annak "koporsóalakja" nélkül. Vékonyabb nyaka jól elkülönül fejétől. Homloka szögletes és lapos, orra és szájkörnyékének színe világosabb, mint a feje és háta. Teste karcsú, de erőteljes. Több színváltozata is létezik: a világos olívaszíntől a vörösbarnáig, vagy akár sötétszürke és fekete is lehet. Mintázata nincs, pikkelyei simák, bár a nyaktájon kisebb kiemelkedés futhat rajtuk. Oldala világosabb mint a háta, a hasa pedig halványsárga vagy törtfehér. A hasán lehetnek kis narancssárga vagy rózsaszín foltok. A tajpánok télen sötétebbek, nyáron kifakulnak. Szemük nagy, szivárványhártyájuk világos- vagy mogyoróbarna, pupillájuk kerek. Méregfogai elérhetik a 12 mm-es hosszúságot.
Két alfaja ismert:
- Oxyuranus scutellatus canni (Slater, 1956) pápua tajpán; Új-Guineán él
- Oxyuranus scutellatus scutellatus (W. Peters, 1867) parti tajpán vagy közönséges tajpán; Ausztrália északi partvidékén honos
Hasonló fajok a textilmintás barnakígyó (Pseudonaja textilis) és a barna ausztrálsikló (Pseudechis australis).
Elterjedése
szerkesztésA tajpán Új-Guinea (mind az indonéz, mint a Pápua Új-Guinea-i oldalon, de utóbbiban gyakoribb) déli partjainál és Ausztráliában Queensland észak-északkeleti, az Északi terület északi és Nyugat-Ausztrália északkeleti vidékein honos; angol nevétől (coastal taipan, parti tajpán) eltérően akár több száz kilométerre a tengertől. Melegkedvelő faj, hiányzik onnan, ahol a maximális téli hőmérséklet 20 °C alá csökken.
Élőhelyét illetően a tajpán nem válogatós, egyaránt előfordul trópusi esőerdőben, monszunerdőben, keménylevelű bozóterdőkben, természetes és ültetett réteken, legelőkön vagy szeméttelepeken. Queenslandban beköltözött a cukornádültetvényekre, ahol az elszaporodott rágcsálókra vadászik. Észak-Queenslanden a Cape York-félszigeten elsősorban a nyílt erdők lakója. Amikor nem vadászik, többnyire elhagyott föld alatti járatokban, odvas fatörzsekben és avarkupacokban húzza meg magát.
Életmódja
szerkesztésA tajpán főleg nappali életmódot folytat, többnyire reggel aktív, de nagy meleg idején inkább éjszaka vadászik. Zsákmányát elsősorban szemeivel érzékeli, mozgás közben fejét kissé megemeli a talajszintről. Ha meglátja áldozatát megdermed, majd villámgyorsan ráveti magát és többször megmarja. Ezután elengedni, míg a méreg végez vele. Ezzel a stratégiával a kígyó minimalizálja annak veszélyét, hogy a végveszélybe kerülő rágcsálók megkarmolják vagy erőteljes metszőfogaikkal megharapják. Nem agresszív állat, veszély közeledtével inkább a menekülést választja. Ha azonban sarokba szorítva érzi magát vagy meglepik, határozottan és ismételten megmarja háborgatóját.
A tajpánok kisemlősökkel (egerekkel, patkányokkal, bandikutokkal) és madarakkal táplálkoznak. A fiatal példányok (fogságban legalábbis) megeszik a gyíkokat is.
A tajpánok tél végén, tavasz elején (augusztus-októberben) párzanak. A hímek ilyenkor megküzdenek egymással, egymás köré fonódva megpróbálják a másik fejét lenyomni a földre. Fogságban élő tajpánoknál három és fél óráig tartó kopulációt is megfigyeltek. A nőstények a párzás után 2-3 hónappal 7-20 tojást raknak, melyek 64-68 nap múlva kelnek ki. A frissen kikelő kígyók 30–45 cm hosszúak és azonnal képesek vadászni és gondoskodni magukról.
Kígyóméreg
szerkesztésAz Encyclopaedia Britannica szerint a tajpán a második legveszélyesebb mérgeskígyó a világon (közeli rokona, a kispikkelyű tajpán mögött). Mérge rendkívül hatékony, LD50 értéke 0,106-0,12 mg/kg, ezzel a szárazföldi kígyók között a harmadik legtoxikusabb. Egy harapással átlagosan 120 mg mérget fecskendez áldozatába, de ez elérheti a 400 mg-ot is: ezzel egy átlagos marással 20 embert vagy 40 ezer egeret lenne képes megölni.
Mérge tajkatoxint tartalmaz, amely az idegrendszert támadja és gátolja a véralvadást. A megmart egyén tünetei: fejfájás, hányinger/hányás, izomrángás, bénulás, belső vérzés, az izomszövet szétesése és vesekárosodás. Az áldozat egészségi állapotától, a marás helyétől és a méreg mennyiségétől függően átlagosan 2,5 órán belül (de akár félórán belül) beáll a halál. A kezeletlen tajpánmarás után a halálozás közel 100%. Ellenszérum 1956 óta létezik.
Források
szerkesztés- 9 of the World's Deadliest Snakes Encyclopaedia Britannica
- Oxyuranus scutellatus (Peters, 1867) The Reptile Database
- Oxyuranus scutellatus Clinical toxicology resources
- Coastal Taipan Queensland Museum
- Coastal taipan Australian museum