A talasea-i csata a második világháború ütközete volt a csendes-óceáni hadszíntéren, Új-Britanniában az amerikai és a japán csapatok között 1944. március 6. és 11. között. Az amerikai hadmozdulatok az Appease hadművelet (Operation Appease) kódnevet kapták.

Talasea-i csata
Partra szálló amerikai tengerészgyalogosok
Partra szálló amerikai tengerészgyalogosok

KonfliktusMásodik világháború
Időpont1944. március 6.1944. március 11.
HelyszínÚj-Britannia
EredménySzövetséges győzelem
Szemben álló felek

Egyesült Államok

Japán Birodalom
Parancsnokok
William H. Rupertus
Oliver P. Smith
Szakai Jaszusi
Terunuma Kijamacu
Szemben álló erők
3000596
Veszteségek
17 halott150 halott
d. sz. 5° 15′ 50″, k. h. 149° 59′ 27″Koordináták: d. sz. 5° 15′ 50″, k. h. 149° 59′ 27″
A Wikimédia Commons tartalmaz Talasea-i csata témájú médiaállományokat.

Előzmények szerkesztés

1944. február 10-én Walter Krueger tábornok bejelentette, hogy a Dexterity hadművelet, vagyis Új-Guinea nyugati csücskének elfoglalása befejeződött. A szövetségesek következő célpontja az új-britanniai Willaumez-félsziget elfoglalása lett. Talasea a keskeny félsziget keleti partjának közepén helyezkedett el. Első lépésként a tengerészgyalogosok február 25-én – bombázógépek előkészítése után – partra szálltak az Iboki-félszigeten, a Gloucester-fok és Talasea között félúton. Ellenállásba nem ütköztek.

Partraszállás szerkesztés

 
Hadmozdulatok a térképen

A tervek szerint bombázás előzte volna meg a partraszállást Talase-nál, de a rossz időjárási körülmények miatt a gépek nem tudtak felszállni. A légi biztosítást a Gloucester-foki 80. vadászszázad adta.[1]

Habár korábban Talasea fontos állomása volt a Rabaulba tartó japán csapatoknak, a támadás időpontjában csak kevesen voltak a helyszínen. A célterületet az 54. gyalogezred 1. zászlóaljának 430 katonája védte Terunuma Kijomacu százados vezetésével.[1]

Március 6-án megkezdődött az invázió. Megelőző bombázás hiányában a tengerészgyalogosok harckocsijai lőtték a partot a tenger felől. Az 5. ezred 1. zászlóalja a Volupai ültetvénynél, a félsziget nyugati oldalán ért partot. Az ellenállás elenyésző volt. A 2. zászlóalj a kókuszültetvény szélén japánokba ütközött, de a harckocsitámogatással végrehajtott gyalogostámadás kifüstölte a védőket.[1]

A 6-áról 7-ére virradó éjszaka a japánok egy új századot vezényeltek a félsziget nyugati és keleti partját összekötő út védelmére. Az előrenyomuló amerikaiai kevéssel hajnal után ütköztek ellenállásba, de a japánok visszavonultak. Komolyabb ellenállás volt a Schleuther-hegynél, a keleti parton, ahol a japánok megpróbálták a tengerészgyalogos előőrsöt elvágni a főerőktől. Akciójuk nem sikerült, és estére elvesztették a magaslati pozíciót is.[1]

A talasea-i repülőtér március 8-án esett el, amikor a japánok visszavonultak egy magaslatról, ahonnan ellenőrizni tudták Bitokara falut. Március 9-én a japánok folytatták a visszavonulást. A négynapos harcokban 17 tengerészgyalogos elesett, 114 megsebesült. A következő napokban a japánok elsősorban arra törekedtek, hogy fedezzék főerőik visszavonulását.[1]

Április végén a 40. hadosztály katonái váltották a harcoló tengerészgyalogosokat. A 185. gyalogezred május 7-én elfoglalta a Hoskins ültetvényt a keleti parton.[1]

Jegyzetek szerkesztés

Források szerkesztés