Főmenü megnyitása
Kézi erővel húzott szerb taliga

Taligán kétkerekű, állat vontatta járműveket értjük, bár egyes helyeken más eszközöket is így nevezhetnek (talicska, kézi targonca).

A taliga az emberiség legrégibb kerekes járműve, már a neolitikumban is létezett.

A kétkerekű, állat vontatta járműveknek két alapformája van:

  • a kétrúdú taligatípus vagy ajoncavillás, egy állattal fogatolható:

amikor a tengelyre két párhuzamosan H-betű-szerűen egybeácsolt két gerenda alkotja az alvázat; ebből fejlődtek a kétrúdú változatok. Elterjedési területe Eurázsia déli tájai, Nyugat-Európa és a germánok, valamint a szlávok révén Észak-Európa és Észak-Eurázsia.

  • az egyrúdú taligatípus, két állattal fogatolható: amikor két gerendának fekvő A-betű-szerű egybeácsolásával és tengellyel való ellátásával jött létre; ebből fejlődtek az egyrúdú változatok.

Elterjedési területe Eurázsia középső, füves pusztai tájai, továbbá a Kaukázus vidéke.

Használata szerint lehet:

  1. pásztortaliga – eleséges, gyakran fedett;
  2. „fuvaros”- vagy paraszttaliga – teherszállító, lőcsös, zápos oldalú;
  3. személyszállító gazdataliga – gyakran rugózott, féderes.
  4. kubikoskordé – földhordásra szolgáló, lőcs nélküli, deszkaládás;
  5. harci szekér - kétkerekű biga, amelybe két lovat fogtak, az ókori népeknél

A vaskorban, a La Tène-periódusban, a taligákból alakult ki a négykerekű, forgó elejű szekér azzal, hogy egy második (a hátsó) taligát rúdjával vagy rúdjaival egy másikhoz (az elsőhöz) kapcsoltak. Hasonlóképpen az eketaliga mögé kapcsolt szántószekér vagy vetőszekér nevű taligával jártak a tavaszi munkákat végezni.