Tar Csatár
Tar Csatár (Nagyvárad, 1836. szeptember 8.[1] – Kaposvár, 1883. március 15.[2]) Kaposvár kulturális életének egyik fontos alakja, az első kaposvári óvoda első vezetője volt, korábban színészkedéssel, színművek írásával és fordításával is foglalkozott.
| Tar Csatár | |
 | |
| Született | 1836. szeptember 8. Nagyvárad |
| Elhunyt | 1883. március 15. (46 évesen) Kaposvár |
| Állampolgársága | magyar |
| Nemzetisége | magyar |
| Házastársa | Szabó Eszter |
| Foglalkozása | színész, óvodapedagógus |
| Sírhelye | Kaposvár, Keleti temető |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Élete
szerkesztésNagyváradon született 1836-ban, iskoláit szülővárosában és Debrecenben végezte. Szigorú, református nevelésben részesült, és bár szülei azt szerették volna, ha a papi hivatást választja, ehelyett vándorszínész lett. Számos magyar városban szerepelt, sőt, egyszer Bukarestbe is eljutott, az út során azonban a Kárpátokban rablók fosztották ki társulatát. Szép hangját egy gégebetegség következtében elvesztette, ez pedig hátráltatta a színészkedésben. Bukarestből hazatérve Székesfehérváron, Kiskunhalason és Munkácson is járt, és amellett, hogy népszínműveket írt és francia vígjátékokat fordított le, egyre többet kezdett foglalkozni a kisgyermekek nevelésének gondolatával, az óvodaszervezéssel is. 1871-ben költözött Kaposvárra, ahol haláláig élt.[3]
Kaposvár első óvodája 1871-ben vagy 1872-ben nyílt meg[4] a mai Zárda és Kontrássy Ferenc utcák találkozásánál,[3] ennek az óvodának lett az első vezetője Tar Csatár. Bár ilyen irányú végzettsége nem volt, a kortársak szerint mégis nagy hozzáértéssel űzte munkáját. Fontosnak tartotta a játékot, az anyanyelven történő nevelést, a testedzést, az éneket és a táncot is: gyakran ő maga kísérte hegedűn a gyermekek énekét. Nem alkalmazott testi fenyítést, és távol állt tőle bármilyen megkülönböztetés, legyen az akár társadalmi, akár vallási alapú.[3] Felesége, Szabó Eszter szintén színésznő volt, de szintén kisdedóvóvá vált.[2]
Amikor 1874. október 29-én Trefort Ágoston vallás- és közoktatásügyi miniszter Kaposvárra látogatott, felkereste az óvodát is, amely nagyon megtetszett neki. Tar Csatárnak kézfogással gratulált, emellett eldöntötte, hogy segélyben fogja részesíteni az óvodát. Látogatása befejeztével a miniszter ezt írta Somssich Pálnak: „a nevelés koronája és gyöngye Kaposvárott a kisdedóvodában található fel”.[5])
Tar Csatár más formában is részt vállalt a kaposvári közéletben. Ő alapította a fiatal iparosok önképző és betegsegélyező egyletét, igazgatója volt az 1875. október 31-én megalakult Kaposvári Állandó Műkedvelő Társaságnak,[6] és '48-as elkötelezettségű újságot is írt: ő volt a szerkesztője a Balpárt nevű helyi függetlenségi szellemű lapnak.[2] Amikor 1878. március 28-án Blaha Lujza a kaposvári Vármegyeházára látogatott, hogy ott színielőadást tartson, amelynek bevételéből a helyi óvodát segítik, az előadott darabot Tar Csatár rendezte.[7]
1883. március 15-én hunyt el Kaposváron. Temetésén a kellemetlen idő ellenére sok tisztelője vett részt, a gyászkocsit tűzoltók és fáklyát vivő iparosok kísérték.[2]
Emlékezete
szerkesztés1885 őszén közadakozásból emlékkövet állítottak Keleti temetőben található sírjára.[2] A síremlék ma is látható. Ma Kaposvár központi óvodája az ő nevét viseli.
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ Tar Csatár. Somogy Temetkezési Kft.. (Hozzáférés: 2017. január 7.)
- ↑ a b c d e Kaposvár neveléstörténete 26.
- ↑ a b c Kaposvár neveléstörténete 25.
- ↑ Kaposvár neveléstörténete 24.
- ↑ Kaposvár neveléstörténete 27–28.
- ↑ Összefogtak a műkedvelők. Kaposvár Most, 2016. október 31. (Hozzáférés: 2017. január 7.)
- ↑ Kaposvár neveléstörténete 29.
Források
szerkesztés- ↑ Kaposvár neveléstörténete: Nagy Zoltán. „Hogy Kaposvárott oskolák álléttassanak...” – Fejezetek a város három évszázados neveléstörténetéből (1715–2015). Kaposvár Megyei Jogú Város Önkormányzata (2016). ISBN 978-615-80091-8-8