Wikipédia

Tarján Ödön

(1882-1946) mérnök, gyártulajdonos, csehszlovákiai magyar politikus

Tarján Ödön, 1900-ig Weisz[1] (Mucsény, 1882. október 12. – Budapest, 1946. július 27.[2]) mérnök, gyártulajdonos, csehszlovákiai magyar politikus, a Prágai Magyar Hírlap támogatója.

Tarján Ödön
Született1882. október 12.
Mucsény
Elhunyt1946. július 27. (63 évesen)
Budapest
Párt
HázastársaKeszler Irén, Rogrün Mária Terézia Anna
Foglalkozásmérnök, gyártulajdonos, politikus
Vallásizraelita, később katolikus

Életrajza szerkesztés

Édesapja Weisz Lajos, édesanyja Wilhelm Ilona volt, a család a losonci zsidó hitközségnez tartozott. Tarján Ödön 1900-ban magyarosította családi nevét.[1] Tarjánék Losoncon az egykori Gácsi utcában, majd az államfordulat után Masaryk utca 30. szám alatt laktak.

Tarján Ödönnek, a zsidó származású magyarnak, a felvidék Csehszlovákiához kerülése előtt virágzó, majd 1918 után a túlélésért küzdő ipari vállalkozása volt. Kutatómérnöki munkája eredményeképpen több újítása is szabadalmi védettséget kapott.[3] Az első világháború végén mint a losonci mézőgazdasági gépgyár igazgatóját a II. osztályú polgári hadi érdemkereszttel tüntették ki.[4] Mint pártalapító (Szlovenszkói Magyar Jogpárt) és a Prágai Magyar Hírlap anyagi hátterét megszervező ellenzéki politikus (a Magyar Nemzeti Párt egyik vezetője), aki a budapesti kormánykörökkel jó viszonyt tartott fenn és a cseh, illetve a szlovák gazdasági és pénzügyi körökkel is szoros kapcsolatban volt, a szlovákiai magyar politika élvonalába tartozott.

1933-ban egy korábban Losoncon elbocsájtott alkalmazottja bosszúból rálőtt, de Tarján csak könnyebb sérülést szenvedett.[5]

1934-ben Magyarországra költözött, feltehetőleg elkerülendő egy államellenes összeesküvés vádját. A budapesti kormány nem engedhette meg magának, hogy a felvidéki magyar politika egyik legfontosabb személyiségét perbe fogják és börtönbüntetésre ítéljék, ezért támogatták budapesti egzisztenciájának kialakítását. Ennek ellenértékeként Tarján 1934-1936 között számos revizionista, csehszlovákellenes cikket írt. A csehszlovák gazdaságpolitikát és a magyarság társadalmi, gazdasági helyzetét külön kötetekben elemezte, amelyekből volt amelyik négy idegen nyelven is megjelent. A magyar kormány régi megbízható embereként, Közép‑Európa gazdaságának, a csehszlovák és szlovák társadalom szakértőjének számított.

Visszahonosítási kérelmét 1937. január 19‑én nyújtotta be a magyar királyi belügyminisztériumba, amelyet a miniszterelnökség is támogatott. Teleki Pálhoz „baráti szálak” fűzték, gyakori vendég volt annak Gellért‑hegyi villájában.

Túlélve a holokausztot, 1945 után Budapesten a szabadkőművesség újjáélesztésén dolgozott 1946-ban bekövetkezett tragikus haláláig. (Egy liftaknába esve koponyaalapi törést szenvedve hunyt el.) A budapesti Kerepesi temetőben helyezték örök nyugalomra, de a temető átrendezése miatt a sírköve már nincs meg.

Első felesége Keszler Irén volt, akinek révén a nagy múltú Heksch családdal került rokonságba. Ebből a házasságából született Ervin László fia és Magdolna Ilona nevű lánya.[6] Második felesége Rogrün Mária Terézia Anna volt, akivel 1937. december 11-én kötött házasságot Budapesten.[7]

Szabadkőműves pályafutása szerkesztés

1913-ban vették fel a budapesti Comenius páholyba. Még abban az évben kilépett, hogy részt vehessen a losonci Phönix páholy újjáalakításában. 1945-ben az újjáalakult Magyarországi Szimbolikus Nagypáholy szervezésében és programjának kidolgozásában jelentős szerepe volt. Rá bízták a Libertás páholy megalapítását, melynek főmestere lett. 1946 márciusában, a nagypáholy első nagygyűlésén választották meg második helyettes nagymesternek. (A nagymesteri posztot ideiglenesen nem töltötték be.) Tragikus halála után Halász Ernő szabadkőműves testvére versben emlékezett meg róla. Emlékére a gyászbeszédet Hegedűs Nándor, a nagypáholy szónoka tartotta.

Művei szerkesztés

  • A magyar kisebbség osztályrésze a csehszlovák demokráciából. H. Mercy Ny., Prága, 1930
  • Der Anteil der ungarischen Minderheit an der tschechoslowakischen Demokratie. Druck Mercy, Prag, 1930
  • Der Weg der Tschechoslowakei und die ungarische Minderheit. Egyetemi Ny., Budapest, 1934
  • The Ways of Czechoslovakia and its Magyar Minority. Egyetemi Ny., Budapest, 1934
  • Die Tschechoslowakei Anfang Mai 1934. Sárkány Ny., Budapest, 1934
  • Il camino della Cecoslovacchia e la minoranza ungherese. Ist. Editoriale Cisalpino, Varese, 1935
  • Ou va la Tchécoslovaquie ? La question de la minorité hongroise. Impr. Boisseau, Toulouse, 1935
  • Die Tschechoslowakei Ende 1935. Situationsbericht. Sárkány Ny., Budapest, 1936
  • Tarján Ödön–Fall Endre: Magyarok, szlovákok és ruthének a Dunavölgyében. Hornyánszky Viktor Rt. M. Kir. Udv. Könyvnyomda, Budapest, 1938
  • Tarján, Ödön–Fall, André: Hungarians, Slovaks and Rhutenians in the Danube‑Valley. V. Hornyánszky Co. Ltd. printer to the Royal Court, Budapest, 1938
  • Tarján, Edmond–Fall, André: Hongrois, Slovaques et Ruthènes dans la vallée Danubienne. Imprimerie de la Cour Roy. Hong. S. A. V. Hornyánszky, Budapest, 1938
  • Tarján, Ödön–Fall, Andreas: Ungarn, Slowaken und Ruthenen im Donaubecken. V. Hornyánszky Kön. Ung. Hofbuchdruckerei AG., Budapest, 1938

Jegyzetek szerkesztés

  1. ↑ a b A Belügyminisztérium 1900. évi 137707. sz. rendelete. MNL-OL 30807. mikrofilm 676. kép 2. karton. Névváltoztatási kimutatások 1900. év 44. oldal 19. sor.
  2. ↑ Halálesete bejegyezve Budapest V. ker. állami halotti akv. 435/1946. folyószám alatt.
  3. ↑ Pl. 56024. számú szabadalma: Ujitások vetőgépek eltolható kanálkorongos vetőszerkezetén. - 56048. Kerékagy vetőgépek kerekei számára. — 56049. Ujitások trágyaszórógépeken. Köztelek – 1912.05.04. / 34. szám 1282. oldal
  4. ↑ Budapesti Hírlap, 1918. október 10. 7. oldal (38. évfolyam, 237. szám)
  5. ↑ Budapesti Hírlap, 1933. június 17. 6. oldal (53. évfolyam, 135. szám)
  6. ↑ Tarján Ödön adatai a Geni geneológiai adatbázisban
  7. ↑ A házasságkötés bejegyezve Budapest XI. ker. állami házassági akv. 603/1937. folyószám alatt.

Források szerkesztés

  • Keresztény magyar közéleti almanach. 4. köt. Délvidék. Fel. szerk. és kiadó Hortobágyi Jenő. Bp., 1944
  • A (cseh)szlovákiai magyarok lexikona Csehszlovákia megalakulásától napjainkig, http://adatbank.sk/lexikon/tarjan-odon/
  • Gaucsík István 2017: Az állameszme kritikusa - Tarján Ödön válogatott kisebbség- és gazdaságpolitikai beszédei és írásai, Pesti Kalligram kiadó, Budapest, 2017.
  • Gaucsík István: „Első közgazdasági szaktekintélyünk”, Tarján Ödön életrajza, Kalligram, 2014. 9. pp. 89-96 [1]
  • Gaucsík István: Gazdaság és politika vonzásában. Adalékok Tarján Ödön pályaképéhez. Fórum Társadalomtudományi Szemle, 2010, 12. 1. 49–60.
  • Hegedűs Nándor: Gyászbeszéd Tarján Ödön felett. Otthon Nyomda, Budapest, 1946
  • Vajda Ernő: Hetvenöt év a királyi művészet szolgálatában. A Könyves Kálmán‑páholy története 1872–1947. /Havas Miksa könyvtár 1./Fémes Ny., Budapest, 1948
  • Tarján Ödön. Szabadkőműves Wiki. (Hozzáférés: 2016. május 12.)[halott link]

További információk szerkesztés

  • Palatinus József: A szabadkőművesség bűnei II: A magyarországi szabadkőműves páholyok tagjainak névsora 1868-tól 1920-ig. Budapest: Budai-Bernwallner József könyvnyomdája. 1939. 5. o.  
  • Berényi Zsuzsanna Ágnes: A magyar szabadkőművesség a második világháború idején. In: Csihák György (szerk.): Magyar haditechnika, magyar hadjáratok a kora középkorban. A második világháború és történelmi következményei Magyarország szempontjából (1939–1949). Zürichi Magyar Történelmi Egyesület, Budapest–Zürich, 2002, 195–198. [2]
  • Halász Ernő: Tarján Ödön halálára. Otthon Nyomda, Budapest, 1946
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Tarján_Ödön&oldid=26784164”