Tarka asztrild
A tarka asztrild (Pytilia melba) a madarak osztályának a verébalakúak (Passeriformes) rendjébe, ezen belül a díszpintyfélék (Estrildidae) családjába tartozó faj.[1][2]
 | ||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
.jpg)
| ||||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||
Nem fenyegetett      
| ||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||
| Pytilia melba (Linné, 1758) | ||||||||||||||||||
| Szinonimák | ||||||||||||||||||
|
Tarka díszpinty | ||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Tarka asztrild témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Tarka asztrild témájú médiaállományokat és Tarka asztrild témájú kategóriát. |
Rendszerezése
szerkesztésA fajt Carl von Linné svéd természettudós írta le 1758-ban, a Fringilla nembe Fringilla melba néven.[3]
Előfordulása
szerkesztésAfrikában a Szahara alatti részeken honos. Természetes élőhelyei a szubtrópusi és trópusi gyepek, szavannák és cserjések. Állandó, nem vonuló faj.[4]
Alfajai
szerkesztés- Pytilia melba belli Ogilvie-Grant, 1907
- Pytilia melba citerior Strickland, 1853
- Pytilia melba grotei Reichenow, 1919
- Pytilia melba hygrophila Irwin & Benson, 1967
- Pytilia melba jessei Shelley, 1903
- Pytilia melba melba (Linnaeus, 1758)
- Pytilia melba percivali Someren, 1919
- Pytilia melba soudanensis (Sharpe, 1890)[2]
Megjelenése
szerkesztésTesthossza 14 centiméter.[5] A hím homloka, az arc elülső része és a torok skarlátvörös színű. A fejtető, a tarkó, a nyak hamuszürke, a szárnyak és a hát olajzöld. A felső farokfedők és a középső faroktollak vörös színűek. A többi farktoll barnásfekete, piros színezéssel. A begy sárga vagy zöldessárga. A test alsó része szürkésbarna. fehér keresztcsíkozással. A has közepe fehér. A csőr piros, a szem vörösesbarna, a láb barna. A tojó fejéről hiányzik a piros szín, az egész fej szürke.
_male_(33494042091).jpg) |
 |
Életmódja
szerkesztésA tövises-bozótos, füves területeket és a száraz erdőket kedveli.
Szaporodása
szerkesztésFészekalja 3-5 tojásból áll, amelyből a fiókák 12-13 nap alatt kelnek ki, és még három hétig maradnak a fészekben. A fészekparazita paradicsom-vidapinty (Steganura paradisea) gazdamadara.
A madár tartása
szerkesztés1874-ben hozták be első példányait Európába, majd 1936-ban sikerült először tenyészteni Angliában. Állandó 20-22 °C-on tartsuk! Az import madarak között nagy az elhullási százalék. Kezdetben gondos ápolást igényelnek, a megmaradt állomány azonban ellenálló lesz. Költési időn kívül más egzótákkal bátran együtt tartható. Kivételt képeznek a piros színű tollakat tartalmazó madarak például kákapinty. Nászidőszakban a fajtársaitól különítsük el. Az idális hely, sűrűn beültetett (fenyőágak, bokrok, sás, nád) volier. Táplálás: ezóta magkeverék, gyommagvak (nyáron féléretten), csíráztatott mag, saláta, tyúkhúr stb. Fiókaneveléshez élő eleség szükséges: levéltetű, muslica, apró lisztkukac, apró tücskök stb. Természetesen vitaminokra és ásványi anyagokra is szüksége van. Fészkét sűrű bozótosba építi. Néha az elöl nyitott odút is elfogadja. A fészkét kívül durva fűszálakból építi, belül tollal béleli. A fészekellenőrzésre érzékenyen reagál. (Siroki 1976, Günter Hochmal 2003, Varga 2007)
Természetvédelmi helyzete
szerkesztésAz elterjedési területe rendkívül nagy, egyedszáma pedig stabilt. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján nem fenyegetett fajként szerepel.[4]
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2022. június 27.)
- ↑ a b A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2022. június 27.)
- ↑ Avibase. (Hozzáférés: 2022. június 27.)
- ↑ a b A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2022. június 27.)
- ↑ Oiseaux.net. (Hozzáférés: 2022. június 27.)
Források
szerkesztés- A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2021. január 9.)
- Vargha Béla. Szövőpintyek-díszpintyek. Natura (1984). ISBN 963-233-107-9) - magyar neve
