Tarlórépa
A tarlórépa (Brassica rapa var. rapa) egy, a káposztafélék (Brassicaceae) családjába tartozó kétéves lágyszárú gyökérzöldség. Fő jellemzője a gyökérből és a gyökértőből képződő gumó. A formája lapos-gömb, vagy hosszú kúpos, a színe lehet fekete, szürke, fehér vagy sárga, a gumó föld feletti felső része zöld vagy lila. A húsa fehér vagy sárgás.[1]
 | ||||||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
 Tarlórépa
| ||||||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||||||
| Brassica rapa var. rapa L. | ||||||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||||||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Tarlórépa témájú médiaállományokat és Tarlórépa témájú kategóriát. |
Történet
szerkesztés.jpg)
A tarlórépa származási területe Kelet-Afganisztán, illetve Nyugat-Pakisztán lehet, de a Földközi-tenger vidéke is szóba jöhet. Az ókorban már elterjedt volt Kis-Ázsiában. A rómaiak és a görögök már a kereszténység előtti időkben ismerték, szövegeik említik. A középkor- és reneszánsz gyógyfüves könyveiben is megtalálható.[2] A régészeti bizonyítást bonyolítja, hogy nagyon hasonló a vad réparepce (Brassica rapa ssp. campestris) magja, amely szántóföldi gyomként nagyon elterjedt. Szintén régóta termesztik Indiában és Kínában.
A karórépához hasonlóan a burgonya elterjedése előtt fontos termény volt. Magyarországon főleg a Dunántúlon termesztették. A régi magyar szakácskönyvek "fehér répa" néven említik.[3][4]
Az újkortól főként takarmányként jelentős és igazán gyakran csak éhínségek idején került az asztalra.
A 21. században a modern konyha az egészséges táplálkozásra való igény miatt újra felfedezte, ezért kulináris jelentősége ismét növekszik.
Felhasználás
szerkesztésA tarlórépa elsősorban téli gyökérzöldségként használatos, de felhasználása állati takarmányként is jelentős. Zsenge levelei és fiatal gumója nyersen is fogyasztható. Fejlett gumója főzve, illetve savanyítva a legjobb.
A gumó gyorsan nő, így a tarlórépa alkalmas gabonafélék utáni másodvetésre. Egyes fajták már 50 nap után betakaríthatók, míg az áttelelőknek akár 100 napra is szükségük lehet.[5]
Tápanyagtartalom
szerkesztés| 100 g friss, ehető növényrész | Víz % |
Energia kJ (kcal) |
Szén- hidrát |
Fehérje | Zsírok | Rost- anyagok |
Vitamin A |
C mg |
B1 mg |
B2 mg |
B3 mg |
Ca mg |
P mg |
K mg |
Na mg |
Mg mg |
Fe mg |
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| Gumó | 91,5 | 125 kJ (30 kcal) |
6.6 g | 1,00 g | 0.19 g | 0.90 g | nyomokban | 30 | 0.05 | 0.06 | 6 | 39 | 32 | 20 | 50 | 15 | 0.5 |
| Levelek | 90,5 | 117 kJ (28 kcal) |
5.2 g | 2.1 g | 0,35 g | 0.80 g | 5740 NE | 93 | 0.14 | 0.33 | 0,8 | 224 | 66& | 309 | 32 | 45 | 1.5& |
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ Terebess konyhakert - Tarlórépa. terebess.hu. (Hozzáférés: 2018. március 16.)
- ↑ a b Pedanius Dioscorides: Der Wiener Dioskurides: Codex medicus Graecus 1 der Österreichischen Nationalbibliothek.
- ↑ Szakács mesterségnek könyvecskéje : a csáktornyai Zrínyi-udvar XVII. századi kéziratos szakácskönyve és a Tótfalusi Kis Miklós által kiadott kolozsvári szakácskönyv. Király, Erzsébet–Kovács, Sándor Iván. 1981. ISBN 9632715500
- ↑ Czifray, István: Czifrey István, szakács mester, magyar nemzeti szakácskönyve : magyar gazda aszszonyok szükségeihez alkalmaztatva. Vasváry, Gyula. 6. megbővített kiad. 1985. ISBN 9632920007
- ↑ Zöldségtermesztők kézikönyve|Digitális Tankönyvtár (hu-HU nyelven). www.tankonyvtar.hu. (Hozzáférés: 2018. március 16.)
