Főmenü megnyitása

A tartozáselismerés a polgári jogban a kötelezett részéről tett egyoldalú, írásbeli jognyilatkozat, amelyben a kötelezett elismeri, hogy a jogosult irányában a konkrét tartozás fennáll. Joghatása az, hogy a tartozáselismerést követően megfordul a bizonyítási teher az előző állapothoz képest, ugyanis az elismerőt terheli annak a bizonyítása, hogy már nincs, vagy nem is volt tartozása.

A hatályos magyar szabályozásSzerkesztés

  • A tartozáselismerésről a Polgári Törvénykönyv (a 2013. évi V. törvény) VI. könyve alá tartozó kötelmi jogi rész szabályozza.[1]A tartozásnak a kötelezett részéről való elismerése az elévülést megszakító tények egyik típusa.[2]

Ha a kötelezett a tartozását elismeri, a tartozás jogcíme nem változik meg, de a tartozását elismerő kötelezettet terheli annak bizonyítása, hogy tartozása az elismerő jognyilatkozat megtételének időpontjában nem vagy alacsonyabb összegben állt fenn, bírósági eljárásban nem érvényesíthető követelésen vagy érvénytelen szerződésen alapult.[3]

A korábbi magyar szabályozásSzerkesztés

A Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény XXII. Fejezetében a 242. § szabályozta a tartozáselimerést.

A tartozás elismerése a tartozás jogcímét nem változtatja meg, de az elismerőt terheli annak bizonyítása, hogy tartozása nem áll fenn, bírósági úton nem érvényesíthető, vagy a szerződés érvénytelen. [4] A tartozáselimerés a másik félhez intézett írásbeli nyilatkozattal történik. [5]

JegyzetekSzerkesztés

  1. Az új Ptk. VI. könyve
  2. 2013. évi V. törvény 6:25 §
  3. 2013. évi V. törvény 6:26. §
  4. 1959. évi IV. törvény 242. § (1) bek.
  5. 1959. évi IV. törvény 242. § (2) bek.

ForrásokSzerkesztés

  • Az új Ptk VI. könyve
  • Besenyei Lajos: Kötelmi jog Általános rész, Pólay Elemér Alapítvány, Szeged, 2012. 105. old.
  • Bíró Endre: Jogi szótár, Dialóg Campus Kiadó, Budapest - Pécs, 2006. 466. old.

További információkSzerkesztés