A tavi rabló (Lestes virens) a rabló szitakötők családjába tartozó, Európában és Észak-Afrikában honos szitakötőfaj.

Tavi rabló
Hím tavi rabló
Hím tavi rabló
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
      
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Ízeltlábúak (Arthropoda)
Osztály: Rovarok (Insecta)
Rend: Szitakötők (Odonata)
Család: Rabló szitakötők (Lestidae)
Nem: Lestes
Faj: L. virens
Tudományos név
Lestes virens
Charpentier, 1825
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Tavi rabló témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Tavi rabló témájú médiaállományokat és Tavi rabló témájú kategóriát.

Megjelenése szerkesztés

A tavi rabló a legkisebb és legkarcsúbb felépítésű az európai rablószitakötők között; testhossza 30–39 mm, szárnyfesztávolsága 38–46 mm. Méretén kívül a többi hasonló fajtól biztosan elkülöníti világosbarna szárnyjegye, amelynek két oldalán fehér vonal húzódik - ám ez csak egészen közelről figyelhető meg. Pihenéskor, rokonaihoz hasonlóan, félig összecsukja szárnyait. Színe fémesen zöld. A hím szemei kékek, torának oldala és potrohának utolsó két szelvénye hamvaskék. A potroh első két szelvényén nincs kék elszíneződés.

A nőstény szemei zöldek, torának oldala halványzöld.

Hasonlít hozzá a réti rabló és a lomha rabló, tőlük jellegzetes szárnyjegye és a hímek világos potrohfüggelékei (amelyek ennél a két fajnál feketék) alapján lehet elkülöníteni

Elterjedése szerkesztés

Két alfaja ismert. A Lestes virens virens Dél-Európában (Spanyolországban, Dél-Franciaországban, Szardínián, Észak-Afrikában) honos, míg a Lestes virens vestalis Nyugat, Közép- és Kelet-Európában, Olaszországban és a Balkánon található meg. A Brit-szigetekről és Skandináviából hiányzik. Magyarországon az utóbbi alfaj él, országszerte a síkvidékeken gyakori.

Életmódja szerkesztés

Lárvája dús növényzetű, kisebb-nagyobb, elmocsarasodott tavakban, lápokban él, amelyek egész nyáron át megmaradnak, vagy esetleg ki is száradhatnak. Az áttelelő petékből tavasszal kelnek ki a lárvák, amelyek a 20–40 cm mély vízben az iszapos aljzaton vadásznak. Két-három hónap alatt fejlődnek imágóvá. Júniustól októberig repül. Az imágók nagyobb távolságokra nem hagyják el a vizeket. Párosodás után a nőstény a víz fölé kilógó növényi szárakba helyezi el megtermékenyített petéit.

Magyarországon nem védett.

Kapcsolódó cikkek szerkesztés

Források szerkesztés

További információk szerkesztés