A tengeri ingola (Petromyzon marinus) az ingolák (Cephalaspidomorphi) osztályának az ingolaalakúak (Petromyzoniformes) rendjébe, ezen belül az ingolafélék (Petromyzontidae) családjába tartozó Petromyzon ingolanem egyetlen faja.

Infobox info icon.svg
Tengeri ingola
Akváriumi példányok
Akváriumi példányok
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon.svg
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Ingolák (Cephalaspidomorphi)
Rend: Ingolaalakúak (Petromyzontiformes)
Család: Ingolafélék (Petromyzontidae)
Alcsalád: Petromyzontinae
Nem: Petromyzon
Linnaeus, 1758
Faj: P. marinus
Tudományos név
Petromyzon marinus
(Linnaeus, 1758)
Hivatkozások
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Tengeri ingola témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Tengeri ingola témájú médiaállományokat és Tengeri ingola témájú kategóriát.

ElőfordulásaSzerkesztés

Európa tengerparti vizeiben él:

Megjelenése, felépítéseSzerkesztés

A tengeri ingola teste angolnaszerű, páros úszók nélkül. Szája kerek, korong alakú, nyílása alsó állású. A felső állkapcsi lemez keskeny, 2 foggal, az alsón 7-8 fog van. Testének elülső részén mindkét oldalon 7 kopoltyúnyílás van. Homlokán egy páratlan orrnyílás található. Nyelve henger alakúan megvastagodott, és szarufogakkal van ellátva; gyűrű alakban rendeződnek. Két hátúszója van, ezek egymás közelében helyezkednek el. Az elülső nyelvlemez közepén nincs beszögellés. A szívótölcsérré fejlődött száj szélén rojtszerű nyúlványok, belső oldalán pedig erőteljes, fekete szarufogak találhatók. A tengeri ingola színezete kora és előfordulási helye szerint változó, többnyire világosszürke vagy világoszöld fekete márványozással. Hosszúsága 50-70 centiméter, néha 1 méter.

 
A tengeri ingola ovális szája koncentrikus gyűrűkbe rendezett fogakkal, csontos, reszelős nyelvvel

ÉletmódjaSzerkesztés

A tengeri ingola élősködőragadozó hal. Szájával halak testére tapad, és azok húsát-vérét szívja, de mivel zsákmány-, illetve gazdaállatai gyakran sokkal nagyobbak nála, sokáig életben maradhatnak.

SzaporodásaSzerkesztés

Vándorhal, amely édesvizekben ívik. Ehhez (márciustól június végéig) behatol (beúszik vagy beviteti magát pl. lazacokkal) a folyók alsó szakaszára. Az ívásra kis csoportok gyülekeznek össze kavicsos helyeken. 1 milliméteres ikráit (a nőstény nagyságától függően 34 000-240 000 darabot) sekély gödrökbe rakja. A lárva 1-2 hét alatt kel ki; 2-5 évig az iszapban vagy a homokban él, és ott az iszap szerves törmelékanyagai mellett apró állatokat eszik. A 15-20 cm hosszt elérve átalakul; ennek befejeztével a tengerbe vonul. 3-4 évesen ivarérett; az ívás után elpusztul.

ForrásokSzerkesztés