Tepe Nush-i Jan ókori erődjének romjai Irán nyugati részén, a mai Hamadán melletti ókori Ekbatana városától délkeletre találhatók. A hely a feltevések szerint egykor zoroasztriánus központ lehetett.

Tepe Nush-i Jan
Tepe Nush-i Jan romjainak egy részlete
Tepe Nush-i Jan romjainak egy részlete
Ország Irán
Mai település Malájer

Elhelyezkedése
Tepe Nush-i Jan (Irán)
Tepe Nush-i Jan
Tepe Nush-i Jan
Pozíció Irán térképén
é. sz. 34° 17′ 47″, k. h. 48° 47′ 26″Koordináták: é. sz. 34° 17′ 47″, k. h. 48° 47′ 26″
A Wikimédia Commons tartalmaz Tepe Nush-i Jan témájú médiaállományokat.

LeírásaSzerkesztés

Davis Stronach régész 1967-77 között végzett itt régészeti kutatásokat, melyekből következtetve az erődben székelő méd vezető asszír védelem alatt állhatott és székhelyét a védelem megszűnése után már nem tudta fenntartani, lakói a helyet kb. Kr.e. 670 körül elhagyták.

Tepe Nush-i Jan lakói azonban mielőtt erődjüket elhagyták, az épületeket agyagpalával töltötték fel, valószínűleg azért, hogy az épületeket megőrizhessék egy sikeres, későbbi visszatérés reményében.

Az elhagyott épületek később időnként a régión átutazó pásztorok használták, akik ismeretlen okokból hosszú alagutat ástak az egykori oszlopos csarnok alatt.

Régészeti feltárásokSzerkesztés

A Tepe Nush-e Jan-ban egy erőd és egy sok oszlopos csarnokkal ellátott palota, valamint egy épületet maradványai kerültek napvilágra, melynek pusztulását egy nyolcadik századi tűzvész nyomaként értelmezik. A templom, a palota és az erőd falai csaknem nyolc méter magasak, és egy körülbelül harmincnégy méterrel a termékeny síkság fölé emelkedő természetes dombon helyezkednek el. A terület nyugati részén valószínűleg egy tűztemplom állt, valamint napvilágra kerültek egy oszlopos terem, és egy másik, úgynevezett központi templom, egyéb helyiségek, raktárak, egy alagút, melynek rendeltetése nem tisztázott és egy sáncrészlet maradványai is.

IrodalomSzerkesztés

  • John Curtis: Nush-I Jan III – the small Finds. the British Institute of Persian Studies, London 1984,ISBN 0-901477-03-6.
  • Ali Akbar Sarfaraz & Bahman Firouzmandi: Maad, Hachāmaneschi, Aschkāni, Sāssāni (Meder, Achämeniden, Parthen, Sassaniden). Marlik, 2007, S- 38 – 43.
  • David Stronach: Excavation at Tepe Nush-I Jan, 1967. In: Iran. vol. 7, 1969, S. 1 – 20.
  • David Stronach & Michael Roaf: Tepe Nush-i Jan, 1970: Second interrim Report. In: Iran. Vol. 11, 1973, 129 – 140.
  • David Stronach & Michael Roaf: Nush-i Jan I – the major Buildings of the Median Settlement. the British Institute of Persian Studies, London 2007, ISBN 978-90-429-1850-4.
  • David Stronach, Michael Roaf, Ruth Stronach & S. Bökönyi: Excavations at Tepe Nush-i Jan. In: Iran. Vol. 16, 1978, 1–28. (angolul)

ForrásokSzerkesztés

  • Metropoliten Múzeum: [1]