Főmenü megnyitása

Újfalusi Terner Adolf (Buda, 1835. május 3.Pozsony, 1918. február 13.[1]) bölcseleti és filozófiai doktor, geográfus, egyetemi tanár.

Terner Adolf
Született 1835. május 3.
Buda
Elhunyt 1918. február 13. (82 évesen)
Pozsony
Nemzetisége magyar
Foglalkozása bölcseleti és filozófiai doktor,
geográfus,
egyetemi tanár

Tartalomjegyzék

ÉleteSzerkesztés

Középiskoláit a fővárosban végezte 1845 és 1854 között, a műegyetemet Budán 1854-től 1857-ig és Bécsben 1857-től 1860-ig látogatta. 1861. április 14-től 1867. május 31-ig a történelem helyettes tanára volt a budai II. kerületi főreáliskolában. 1865. november 3-án nyert tanári oklevele alapján 1867. június 1-jén rendes tanár lett és 1872. szeptember 16-án a minisztérium saját kérelmére a pesti állami főreáliskolához helyezte át. 1873. február 10-én a kormány németországi egyetemekre küldte ki, Lipcsében és Brünnben három félévet töltött. Hazatérve, a király 1874. július 31-én a kolozsvári egyetemre az egyetemes és összehasonlító földrajz rendes tanárának s Trefort Ágoston miniszter 1874. október 7-én az Országos Középiskolai Tanárvizsgáló Bizottság tagjának nevezte ki. A bölcseleti kar 1884. március 25-én tiszteletbeli doktornak, 1880-ban dékánnak, s az egyetem 1898-ban rektornak választotta. Megalapította a kolozsvári egyetem földrajzi intézetét és a földrajzi múzeumot; a földrajzi intézetet véglegesen csak akkor tervezhette, mikor 1895. április 25-én évi 300 korona általányt és 1896-ban három teremből álló helyiséget kapott számára. 1904. december 21-én nyugalomba lépvén, a király őt és törvényes utódait magyar nemességre emelte; arcképét pedig a bölcseleti kar Melha Vincével megfestette. Nyugalomba vonulásakor egy ideig Kolozsvárt maradt; 1908 augusztusában nejével együtt Pozsonyba unokáihoz vonult.

Cikkei az Orsz. Középtanodai Tanáregylet Közlönyében (1868. A földrajz jelentősége és módszere a középtanodákban, 1871-1873. könyvism., 1882-83. A térképrajzolás); a Természettud. Közlönyban (I. 1869. A Vezuv dagálya és apálya, könyvism., 1873. Hunfalvy «Ég és föld» c. művéről, Az északi sark és az észak-keleti átjárat kérdése és könyvism.); a M. Tanügyben (1872. könyvism., 1892. Columbus Kristóf emléke); a Földrajzi Közleményekben (1873. Payer és Weydrecht előzetes expeditiója, Az osztrák-magyar expeditio); Az Erdélyi Múzeumban (1886. A tudom. egyetemek Ázsiában); a M. Polgárban (1885. 142. sz. A szőlőtő pusztítói az ókorban, 145. A panamai csatornáról); a kolozsvári cs. és kir. katonai körben tartott előadások (1891. Magellán világútjáról, 1894. A Meleg- és Hideg-Szamos forrásvidéke és a bihari barlangzóna); az Emke erdélyi Utikalauzában (1891. A gyalui havasok forrása).

MunkájaSzerkesztés

  • Kozen B., Földrajzi Atlasa. Ford. Bécs és Olmütz, 1870. (Ism. Tanáregylet Közlönye).

Kéziratban van tizenöt egyetemi előadásának szövege.

JegyzetekSzerkesztés

ForrásokSzerkesztés

További információkSzerkesztés

  • 125 éves a kolozsvári egyetem. Szerk. Cseke Péter és Hauer Melinda. Kolozsvár, Komp-Press Kiadó, 1998.
  • Százhuszonöt éve nyílt meg a Kolozsvári Tudományegyetem. Emlékkönyv. Összeáll. Gazda István. Piliscsaba, Magyar Tudománytörténeti Intézet, 1997. 1-2. köt.
  • Magyar utazók lexikona. Szerk. Balázs Dénes. Bp., Panoráma, 1993.