Wikipédia

Terri Lyne Carrington

Terri Lyne Carrington (Medford, 1965. augusztus 4. –) négyszeres Grammy-díjas amerikai dzsesszdobos, zeneszerző, énekesnő, zenei producer, zenepedagógus, impresszárió.

Terri Lyne Carrington
Életrajzi adatok
Született1965. augusztus 4. (58 éves)[1][2]
Medford
IskoláiBerklee College of Music
Pályafutás
Műfajokdzsessz
Híres dalDrum Solo with Torsten de Winkel
NPR Music Tiny Desk Concert (2020)[3]
Hangszer
Díjak
  • honorary doctor of the Berklee College of Music (2003)
  • Grammy Award for Best Jazz Vocal Album (The Mosaic Project, 2011)
  • Grammy Award for Best Jazz Instrumental Album (2013)
  • National Endowment for the Arts
Tevékenység
Kiadók
  • Concord Jazz
  • Alessa Records
  • PolyGram
  • ACT
  • Motéma Music
  • Verve Forecast
Terri Lyne Carrington weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Terri Lyne Carrington témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Háromszor nyert Grammy-díjat (2012, 2014, 2015) és egyszer jelölték rá (még 1990-ben).

Partnere volt Dizzy Gillespie-nek, Stan Getznek, Clark Terrynek, Herbie Hancocknak, Wayne Shorternak, Joe Samplenek, Al Jarreau-nak, a Yellowjackets együttesnek és sok mindenki másnak.

Pályakép szerkesztés

A nagypapája is dobolt. Az apja dzsesszzongorista volt, amellett a Boston Jazz Society elnöke.

A gyermek Terri hét évesen kapta meg dobjait. Tíz évesen már fellépett, tizenegy évesen pedig ösztöndíjat kapott a Berklee College of Music egyetemre, ahol 2003-ban már tiszteletbeli doktorátust is kapott. A mentora Jack DeJohnette volt.

Dolgozott többek között Stan Getz-cel, James Moodyval, Lester Bowie-val, Pharoah Sanders-szel, Cassandra Wilsonnal, David Sanbornnal, Herbie Hancockkal, Esperanza Spaldinggal, John Scofielddal, Wayne Shorterrel, Dizzy Gillespie-vel, Clark Terryvel, Joe Sample-lel, Al Jarreau-val, a Yellowjackets együttessel.

Lemezeiből szerkesztés

Együttesben szerkesztés

  • 1985: Rufus Reid Trio – Seven Minds
  • 1986: Mulgrew Miller – Work!
  • 1987: Michele Rosewoman – Quintessence
  • 1988: Cassandra Wilson – Blue Skies
  • 1988: Wayne Shorter – Joy Rider
  • 1989: John Scofield – Flat Out
  • 1992: Gary Thomas – Till We Have Faces
  • 1993: Gary Thomas – Exile’s Gate
  • 1994: Wayne Shorter – High Life
  • 1996: Danilo Pérez – Panamonk (Impulse!)
  • 1997: Dianne Reeves – That Day
  • 1998: Herbie Hancock – Gershwin’s World
  • 2000: Greg Osby – The Invisible Hand
  • 2002: Herbie Hancock – Future 2 Future – Live
  • 2002: Nguyên Lê – Purple – Celebrating Jimi Hendrix
  • 2003: Cassandra Wilson – Glamoured
  • 2005: Herbie Hancock’s Headhunters – Watermelon Man
  • 2005: Rita Coolidge – And So Is Love
  • 2009: Tineke Postma – The Traveller
  • 2010: Esperanza Spalding – Chamber Music Society

Díjak szerkesztés

Háromszoros Grammy-díjas.

2012: Best Jazz Vocal Album
2014: Best Jazz Instrumental Album
2015: Dianne Reeves's Beautiful Life (produced by Carrington); Best Jazz Vocal Album

További információk szerkesztés

 
Carrington fellépett a 2019-es Rudolstadt-fesztiválon, ahol játszott Angélique Kidjo, Cécile McLorin Salvant és Lizz Wright mellett

Források szerkesztés

Jegyzetek szerkesztés

  1. ↑ Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. április 29.)
  2. ↑ Discogs (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  3. ↑ Terri Lyne Carrington + Social Science: NPR Music Tiny Desk Concert
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Terri_Lyne_Carrington&oldid=27053466”