Testi sértés
| Ez a lap vagy szakasz tartalmában elavult, korszerűtlen, frissítésre szorul. Frissítsd időszerű tartalommal, munkád végeztével pedig távolítsd el ezt a sablont! |
 |
| Ez a szócikk vagy szakasz elsősorban magyarországi nézőpontból tárgyalja a témát, és nem nyújt kellő nemzetközi kitekintést. Kérünk, segíts bővíteni a cikket, vagy jelezd észrevételeidet a vitalapján. |
A testi sértés egy személy elleni bűncselekmény. A hatályos magyar Büntető törvénykönyv szerint testi sértés vétségét vagy bűntettét az követi el, aki más testi épségét vagy egészségét sérti. [1] Könnyű testi sértésről van szó, amennyiben a sérülés vagy betegség nyolc napon belül gyógyul, súlyos testi sértésről beszélünk, ha a sérülés vagy betegség nyolc napon túl gyógyul. A könnyű testi sértés és a gondatlanságból elkövetett súlyos testi sértés vétség, a szándékosan elkövetett súlyos testi sértés bűntett.[2]
Minősített esetei szerkesztés
- Ha a testi sértést aljas indokból vagy célból, továbbá ha védekezésre vagy akaratnyilvánításra képtelen személlyel szemben követik el, a büntetés bűntett miatt könnyű testi sértés esetén 3 évig, súlyos testi sértés esetén 1 évtől 5 évig terjedő szabadságvesztés.[3]
- Bűntettet követ el, és 1 évtől 5 évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő az elkövető, ha a testi sértés maradandó fogyatékosságot vagy súlyos egészségromlást okoz, illetőleg, ha a súlyos testi sértést különös kegyetlenséggel követi el.
- A büntetés 2 évtől 8 évig terjedő szabadságvesztés, ha a testi sértés életveszélyt vagy halált okoz.
Gondatlanság szerkesztés
Aki a súlyos testi sértést gondatlanságból követi el, vétség miatt egy évig terjedő szabadságvesztéssel, közérdekű munkával vagy pénzbüntetéssel, a (4) bekezdésben meghatározott esetben három évig, életveszélyes sérülés okozása esetén öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
Magánindítvány szerkesztés
A könnyű testi sértés vétségének elkövetője csak magánindítványra büntethető.[4]
Hivatkozások szerkesztés
- Nagy Ferenc (szerk.): A magyar büntetőjog különös része, HVG-ORAC, Budapest, 2009, ISBN 978-963-258-067-8