Thomas Klestil

osztrák politikus
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2024. szeptember 10.

Thomas Klestil (Bécs, 1932. november 4. – Bécs, 2004. július 6.) osztrák diplomata és politikus. 1992-ben lett osztrák szövetségi elnök, (Bundespräsident), majd 1998-ban 56,9 %-kal újraválasztották. Második – és egyben utolsó – ciklusa 2004. július 8-án járt volna le.

Thomas Klestil
A Második Osztrák Köztársaság 7. szövetségi elnöke
Hivatali idő
1992. július 8. – 2004. július 6.
ElődKurt Waldheim
UtódHeinz Fischer

Született1932. november 4.
Bécs
Elhunyt2004. július 6. (71 évesen)
Bécs
SírhelyWiener Zentralfriedhof
PártOsztrák Néppárt (ÖVP)

Házastársa
  • Edith Klestil (1957–1998)
  • Margot Klestil-Löffler (1998 – 2004. július 6.)
GyermekeiStefan Klestil
Foglalkozás
Iskolái
  • Bécsi Egyetem
  • Bécsi Közgazdaságtudományi Egyetem (Diploma of Business Administration)[1]
Halál okaszívinfarktus
Vallásrómai katolikus egyház

Díjak
  • Grand Order of King Tomislav
  • Katolikus Izabella-rend nagykeresztje aranylánccal (1995. július 7.)
  • Großes Goldenes Ehrenzeichen des Landes Steiermark
  • Fehér Sas-rend
  • Románia Csillaga érdemrend nagykeresztje lánccal
  • Royal Order of the Seraphim
  • Grand Cross of the Order of the White Double Cross‎ (1998. február 17., Michal Kováč, Szlovákia elnöke)
  • Order of Merit of the Principality of Liechtenstein
  • Sztara Planina Érdemrend
  • Az Osztrák Köztársaság Nagy Csillaga (1990)
  • Szent Mihály és Szent György rend nagykeresztje
  • Knight Grand Cross with Collar of the Order of Merit of the Italian Republic
  • a francia Becsületrend nagykeresztje
  • Knight Grand Cross in the Order of the Netherlands Lion
  • Bölcs Jaroszláv Herceg Érdemérem, Első osztály
  • Knight Grand Cross of the Order of St. Olav‎
  • Grand Collar of the Order of Prince Henry
  • a Magyar Érdemrend nagykeresztje a nyaklánccal és az arany sugaras csillaggal
  • Grand Cross of the Order of the Sun of Peru‎
  • Grand Cross of the Order of the Liberator General San Martín

Thomas Klestil aláírása
Thomas Klestil aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Thomas Klestil témájú médiaállományokat.

Pályafutása

szerkesztés

Munkásosztálybeli családból származik (édesapja a helyi villamosvonalon dolgozott). Bécs III. kerületében, a Landstraßéban járt iskolába, Joe Zawinullal együtt. A XI. kerületben, Simmeringben érettségizett, Bécsben közgazdaságtant tanult, majd 1957-ben doktorált. Később az osztrák közigazgatásban és külföldön dolgozott, például az OECD-ben. Mielőtt kancellárrá választották, Klestil volt az osztrák nagykövet az Egyesült Nemzeteknél (1978–1982), majd az Egyesült Államokban (1982–1987).

1992. július 8-án a konzervatív Osztrák Néppárt (ÖVP) jelöltjeként váltotta Kurt Waldheimot a szövetségi elnöki székben. Bár kétszer is megválasztották, Klestil távolodása saját pártjától egyre nyilvánvalóbbá vált; olyannyira, hogy 2000-ben nyílt szembenállás alakult ki Klestil és Wolfgang Schüssel szövetségi kancellár között, amikor a néppárt koalíciós kormányt alakított a Jörg Haider vezette Osztrák Szabadságpárttal (FPÖ). 2003-ban a svájci Swiss daily lapnak kijelentette: ellentétben az elődök gyakorlatával nem biztos, hogy az első helyen befutó pártot bízza meg kormányalakítással; az osztrák alkotmány erre valóban lehetőséget ad az elnöknek.

Thomas Klestilnek három gyermeke született első házasságából, néhány évvel 1992-es választási győzelme után vált el akkori nejétől. Később 1998-ban házasságot kötött kolléganőjével, Margot Klestil-Löfflerrel, akivel állítólag már megválasztása idején viszonya volt. 1996-ban atípusos tüdőgyulladásban súlyosan megbetegedett, de sikerült felépülnie.

2004. július 5-én (3 nappal mandátuma lejárta előtt) régi tüdőbetegsége kiújult, szíve pedig megállt és kritikus állapotban szállították kórházba. Július 6-án, helyi idő szerint 23:33-kor hunyt el a bécsi Allgemeines Krankenhaus (AKH) kórházban.

 
Második felesége, Margot Klestil-Löffler 2004-ben
  1. Dipl.-Kfm. Dr. Thomas Klestil (osztrák német nyelven). Ausztria parlamentje, 2007. február 19. (Hozzáférés: 2016. június 11.)


Elődje:
Kurt Waldheim
Utódja:
Heinz Fischer