A tintagomba a kalaposgombák (Agaricales) rendjéhez tartozó négy nemzetség magyar gyűjtőneve. Képviselőik humuszban gazdag talajon, trágyán vagy növényi maradványokon élnek. Emberi fogyasztásra csak néhány fajuk alkalmas, egyes tintagombák pedig mérgezőek.

Infobox info icon.svg
Tintagomba
Gyapjas tintagomba
Rendszertani besorolás
Ország: Gombák (Fungi)
Törzs: Bazídiumos gombák (Basidiomycota)
Osztály: Osztatlan bazídiumú gombák (Homobasidiomycetes)
Alosztály: Termőréteges gombák (Hymenomycetes)
Rend: Kalaposgombák (Agaricales)
Család: Csiperkefélék (Agaricaceae)
Nemzetség: Tintagomba (Coprinus)
Pers. ex Gray

TaxonómiaSzerkesztés

A korábban egységesen Coprinus nemzetségnéven ismert gombafajokat mikro- és makroszkopikus tulajdonságaik alapján ma már négy különböző nemzetségbe sorolják. Rendszertani besorolásuk a kalaposgombák rendjén belül is megváltozott: csak az eredeti Coprinus-fajok tartoznak a csiperkefélék családjába.

JellemzőiSzerkesztés

A tintagombák kalapjának pereme gyakran bordázott, a kalaphús általában – sokszor szinte bőrszerűen – vékony. Fiatalon több fajnál burokmaradványok borítják a kalapot. Két nemzetség (Coprinus, Coprinopsis) fajainak termőteste már közepesen fejlett állapotban tintaszerűvé folyósodik (autolízis), míg a két másik csoport tagjaira (Coprinellus, Parasola) ez kevésbé vagy egyáltalán nem jellemző. Spóraporuk fekete, gyakran már a fiatal példányok lemezeinek éle feketéssé válik ettől.

Legfontosabb fajaikSzerkesztés

FelhasználásukSzerkesztés

A tintagombák többsége nem ehető, ez alól három fajuk kivétel: a gyapjas tintagomba, a kerti tintagomba és a ráncos tintagomba. Sokáig úgy tartották, hogy ez a faj egy koprin nevű anyagot tartalmaz, ami alkohollal együtt fogyasztva mérgezéses tüneteket okoz. Ez a téves információ több szakkönyvben is előfordul. Más fajok, például a ráncos tintagomba, valóban tartalmazzák ezt a vegyületet, viszont a gyapjas tintagombából egyáltalán nem sikerült kimutatni, ezért az alkoholfogyasztástól nem kell tartózkodni.

Csak a nagyon fiatal, fehér kalapú és lemezű példányokat gyűjtsük, de ezek tönkjei sem ehetők. A leszedett gombát minél hamarabb fel kell használni. A legjobb rántva vagy palacsintatésztában kisütve, esetleg krémlevesnek. Sütve nem jó ízű.

Alkoholt a ráncos tintagombával nem szabad fogyasztani, mert az alkohol és a tintagomba együttesen enyhén mérgező.


IrodalomSzerkesztés

  • Gerhardt, E. (1984): Pilze I., BLV Verlagsgesellschaft, München, 320 p.

Külső hivatkozásokSzerkesztés