Tompa Gábor

Tompa Gábor (Marosvásárhely, 1957. augusztus 8. –) nemzetközileg elismert erdélyi magyar színházi és film-rendező, színházigazgató, egyetemi tanár, költő, esszéíró. A Kolozsvári Állami Magyar Színház igazgató főrendezője. Az Európai Színházi Unió (Union of the Theatres of Europe – UTE) eddig háromszor újraválasztott elnöke. Az Interferenciák Nemzetközi Színházi Fesztivál alapítója és igazgatója. A Kaliforniai Egyetem (University of California, San Diego, U.S.A.) rendezői tanszékének egykori vezetője: professor emeritus. A Magyar Köztársaság Érdemes művésze.

Tompa Gábor
Született	1957. augusztus 8. (67 éves) Marosvásárhely
Állampolgársága	román, amerikai
Házastársa	Tordai Tekla (1970–2024) színművésznő
Gyermekei	Tompa Eszter (1984), Tompa Ábel (1998), Tompa Sára (2002)
Szülei	Mende Gaby Tompa Miklós
Foglalkozása	színházi rendező költő rendező
Kitüntetései	Kemény János-díj (1992) Románia Csillaga érdemrend (2000) Magyarország Érdemes Művésze díj (2002) UNITER-díj (2019)
Színészi pályafutása
Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra.
Aktív évek	1979–
A Kolozsvári Állami Magyar Színház igazgatója
Hivatali idő 1990 – hivatalban
Előd	Kötő József
A Wikimédia Commons tartalmaz Tompa Gábor témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Életpálya

A Kolozsvári Állami Magyar Színház

Jeles erdélyi magyar író- és művészcsalád tagja. Édesapja Tompa Miklós (1910–1996), rendező, színigazgató, tanár, a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház alapítója. Édesanyja: Mende Gaby (1929–2021) színművésznő. Apai nagyapja: Tompa László (1883-1964) transzilván költő, műfordító, akitől az írói tehetségét örökölte. 1976-ban érettségizett az 1557-ben alapított marosvásárhelyi Bolyai Farkas Líceum sportosztályában. A bukaresti I. L. Caragiale Színház- és Filmművészeti Akadémia rendezői szakára jelentkezett, és abba az egyedülálló kísérleti osztályba vették fel, ahol egyidejűleg színházi és filmrendezést is tanulhatott. A világhírű bukaresti rendezőiskola alapítói és kiemelkedő mesterei közül Liviu Ciulei, Mihai Dimiu és Cătălina Buzoianu tanítványa volt. 1981-ben diplomázott, és noha a bukaresti Kis Színház szerződtette volna, Harag György (1925–1985) hívására – aki saját utódjának választotta – a Kolozsvári Állami Magyar Színház rendezője. 1987-től művészeti vezetője lett. Közvetlenül a ’89-es történelmi változások után többek között így nyilatkozott: „A színház örök. Mint ilyen, az örök értékek közvetítője. S csak a szakmai minőségre épülhet. Mindenkori célja a hamleti színházeszmény megvalósítása: ”tükröt tartani a természetnek” a színház sajátos kifejező eszközeivel. (…) mint mindig, a minőségre építünk. Ez a megmaradás garanciája. Célunk: európai színházat megvalósítani.” 1990. november 1-jén a román kulturális miniszter kinevezte a Kolozsvári Állami Magyar Színház élére. Így 1992 decemberében az első erdélyi magyar hivatásos színház születésének bicentenáriumát Tompa Gábor igazgatósága alatt ünnepelték. A 200. évforduló esztendejének kezdetén, 1992. február 14-én mutatták be a rendezésében Eugène Ionesco A kopasz énekesnő című darabját, amelynek premierje mérföldkő lett az erdélyi magyar színjátszás – és általában a színház – történetében. 1993 őszén ezzel az előadással öthetes turnén vettek részt Nagy-Britanniában, amelynek következtében a legrégibb magyar nyelvű hívatásos színház megkezdhette páratlan nemzetközi pályafutását. 1995-ben Giorgio Strehler, a brit kritikusok által megszavazott „1993 Legjobb Külföldi Előadását” látván Párizsban, A kopasz énekesnő vendégjátéka után meghívta a Kolozsvári Magyar Színházat, hogy legyen tagja az olasz rendező által öt éve alapított és elnökölt Európai Színházi Unió elit szervezetének.

Heves támadások érték a konzervatívabb közönségrétegek részéről, számos kolozsvári értelmiségi, közszereplő és színházi ember támadta merész lépéseit. Mellé állt ugyanakkor az erdélyi értelmiség egy másik jelentős része (ennek következménye lett az a híres-hírhedt levélváltás, amely a kolozsvári és országos magyar sajtó, de elsősorban a kolozsvári Szabadság napilap hasábjain zajlott személye és az általa eszközölt változtatások körül). Kérlelhetetlenségével és kitartásával hamar afféle "erdélyi színházi fenegyerek"-ké vált, aki később sem szűnt meg konfliktusos személyiségnek lenni (legutóbb kolozsvári értelmiségiek egy csoportja követelte leváltását a színház éléről), de akinek törekvéseit szakmai sikerek sokasága és az ezeket koronázó nemzetközi hírnév igazolja.

Tompa Gábor igazgatósága idején a Kolozsvári Állami Magyar Színház a világszerte legismertebb és legelismertebb magyarul játszó társulat lett; a román színházi szakma nagy része egész Románia legjobbjának tartja.^[forrás?] Az 1990 februárjában alapított Romániai Színházi Szövetség, az UNITER történetében nem csupán az első „legjobb előadásért” járó díjat kapták meg az 1989-ben bemutatott A buszmegállóért Tompa Gábor rendezésében, de az összes romániai társulat közül – a bukaresti sztárszínházakat is beleértve – a legtöbb jelölésük szintén nekik van. Előadásaikkal a fél világot bejárták, nemzetközileg is a legelismertebb alkotóművészek dolgoznak velük. A Kolozsvári Magyar Színház 2008 óta tagja az Európai Színházi Uniónak, eddig három UTE FEST házigazdája volt.

Az 1993-as brit turné sikere óta a Romániában szintén egyik legjelentősebb színházművészként tisztelt Tompa Gábor egyénileg is elismert és keresett művész, illetve színészpedagógus lett világszerte. A román színházi szakma főként az abszurd színház egyik legnagyobb mesterét látja benne. Miruna Runcan 2007-ben, az Artdelenisme c. tévéműsor keretében készült portréfilmben elmondta: „Egyike a legrafináltabb színpadi elemzőknek, akik ezt a stílust éltetik. Ez azért lehet rendkívül nehéz, mert az abszurd színházat már beskatulyázta az irodalomtörténet. Ez nem azt jelenti, hogy például az ő Shakespeare-rendezései ne volnának ugyanolyan különlegesek. […] Csupán csak azt, hogy ez az esztétikai dimenzió, amellyel az abszurdot újragondolja és újraalkotja a színpadon, és ezáltal élővé teszi, a leglátványosabb törekvésének tűnik.” Eddig szülőhazáján és Magyarországon kívül az Egyesült Királyságban. Franciaországban, Németországban, Spanyolországban, Portugáliában, Luxemburgban, Ausztriában, Szlovéniában, Szerbiában, Csehországban, Kanadában, Dél-Koreában és az Egyesült Államokban rendezett az általa beszélt magyar, román, német, francia, angol, katalán nyelveken. Sok külföldi társulat szívesen alkalmazná, több jeles külföldi színház hívta igazgatónak, művészeti vezetőnek nagyon előnyös feltételekkel. De Tompa otthon maradt: „Hiszek az Apáczai-modellben, hogy Erdélyben is lehet valaki európai vagy világpolgár, és hogy ezzel a szellemiségű munkával a kolozsvári társulatot is integrálni tudom egy tágabb, egyetemesebb szellemi vérkeringésbe” – nyilatkozta többször is. Hogy Kolozsvár mindig aktuális képet kapjon a sokszínű, korszerű színjátszásról, Tompa Gábor a legrégebbi folyamatosan működő hivatásos magyar színház 215. születésnapja alkalmából, 2007-ben megalapította az Interferenciák Nemzetközi Színházi Fesztivált, amelynek keretében, Ausztráliát kivéve valamennyi kontinensről játszottak már kiváló társulatok. A két évenként megrendezett színházi esemény elismeréseképpen 2023-ban a fesztiváligazgató először vehette át a néhai „Ion Caramitru” nevével fémjelzett korábbi „Kiválósági Díjat”, amellyel az UNITER szenátusa elismerte, hogy a kolozsvári „Interferenciák Nemzetközi Színházi Fesztivál” a legfontosabb ilyen jellegű rendezvénye Romániának. Jóval a román díj megszavazása előtt két nagy európai színházi folyóirat, az olasz Sipario és a német Theater Der Zeit már beválasztotta a legjobb tíz európai színházi találkozó közé. Tompa Gábor 2006. március és 2008. április között – amíg a Kolozsvári Magyar Színház nem lett hivatalosan az UTE tagszínháza – az Európai Színházi Szövetség egyéni tagja volt. 2018 óta háromszor választották meg az UTE elnökének.

Magyar-román- francia koprodukcióként „Kínai védelem” címen, 1999-ben forgatta le első nagyjátékfilmjét, amelyet a Berlini Filmfesztiválon, valamint Karlovy Varyban, São Paulo-ban, Triesztben, Isztambulban, Budapesten, Szocsiban is bemutattak, az olaszországi Salerno filmfesztiválján pedig elnyerte a legjobb elsőfilmesnek megítélt díjat.

Oktatói tevékenység

1990-től a marosvásárhelyi Szentgyörgyi István Színművészeti Akadémia tanára, a színházrendező képzés újraindítója volt, 1990 és 1995 között a rendezői tanszék vezetője. 1991-ben a kolozsvári Babes–Bolyai Tudományegyetem Bölcsészkarán belül megalapítja a magyar nyelvű Színművészeti Tagozatot. 1995-től a Freiburgi Színművészeti Iskola (Németország), továbbá a barcelonai Színművészeti Akadémia tanára; az ezredfordulón Spanyolországban tanít a barcelonai és terrasai színművészeti intézetekben. 2005-ben a londoni Brunel Egyetem MA mesterképzését vezeti. 2007. január 1-től 2016-ig a Kaliforniai Egyetem Színház és Táncművészeti Karán a rendezői program vezetője, a színházrendezés és rendezéstörténet tanára. 2022-től színházrendező osztálya van a budapesti SZFE-n.

1994-ben a glasgow-i „International Workshop Festival” keretében tartott „Hamlet” mesterkurzus eredménye, a nagyjából két órás előadás Skócia nagy feltűnést keltett színházi sikere lett. 1993-tól rendezőknek és színészeknek tart rendszeresen workshopokat Románián és Magyarországon kívül Nagy-Britanniában, Spanyolországban, Németországban, Franciaországban, Dél-Koreában, Kolumbiában és az Egyesült Államokban.

Irodalmi munkássága

16 éves korában jelentek meg az első versei az Igaz Szó nevű irodalmi folyóiratban, azóta rendszeresen publikál folyóiratokban, antológiákban. 1989-ben került ki a nyomdából az első önálló verseskötete Bukarestben (Óra, árnyékok), Budapesten pedig 1990-ben (Készenlét). Eddig 11 verseskötete látott napvilágot, köztük a Romániai magyar négykezesek Visky Andrással (1994), valamint a Depressio Transsylvaniae (1998) és a Transsylván pótdepressziók (2012) Kovács András Ferenccel közösen. 1987-ben adták ki esszékötetét a rendezésről (A hűtlen színház); az 1995-ben megjelent A késdöfés gyöngédsége összegyűjtött tanulmányokat tartalmaz.

Külföldi rendezései

Ausztria

• Camus: A félreértés – Akademietheater, Bécs (1997)
• Visniec: Bohóc kerestetik – Auersperg Fünftzen, Bécs (1996)

Csehország

• E. Ionesco: Rinocéroszok – Prágai Nemzeti Színház, (2012)

Franciaország

• Ionesco: A kopasz énekesnő – Théâtre de l'Athénée Louis-Jouvet, Párizs (2000)
• Molière: Tartuffe – Théâtre de l`Union, Limoges (2000)
• Ionesco: A kopasz énekesnő – Théâtre de l`Union, Limoges (1996)

Luxemburg

• E. Ionesco: A székek – Luxemburgi Nemzeti Színház (2022)

Németország

• Pirandello: Ma este rögtönözve játszunk – Staatsteather Freiburg (2003)
• A. P. Csehov: Három nővér – Staatsteather Freiburg (2002)
• Beckett: Godot-ra várva –Staatstheater Freiburg (1995)

Nagy-Britannia

• E. Ionèsco: Az új lakó – Northern Stage Ensemble, Newcastle (2004)
• Beckett: Godot-ra várva – Theatre Lyric, Belfast (1999)
• Shakespeare: Hamlet – Tramway Theatre, Glasgow (1994)

Portugália

• Samuel Beckett: Godot-ra várva – Sao Joao Nemzeti Színház, Porto (2021)

Spanyolország

• Beckett: A játszma vége – Teatre Principale de Palma (2000)
• Molière:  Kényeskedők – Teatre Alegria, Barcelona (1999)
• Mrozek: Tango – Teatre Lliure, Barcelona (1999)

Szerbia

Euripidész nyomán: Médeia körök – Újvidéki Színház (2005)

(régi) Jugoszlávia

• Büchner: Woyzeck – Újvidéki Színház, (1990)
• Enquist: Ének Phaedráért – Nemzeti Színház, Skopje,(1987)

Szlovénia

• Dimitrij Sosztakovics: Kisvárosi Lady Macbeth – Maribori Szlovén Nemzeti Opera (2017)
• A. P. Csehov: Cseresznyéskert – Maribori Szlovén Nemzeti Színház (2015)

Egyesült Államok

• Samuel Beckett: Godot-ra várva – La Jolla Playhouse, San Diego, USA (2017)
• Saviana Stănescu: Toys (ősbemutató) – Hudson Guild Színház, Los Angeles, USA (2015)
• Luigi Pirandello: Ma este improvizálunk – La Jolla Playhouse, San Diego, USA (2013)
• Purcell: Dido és Aeneas – Bach Collegium, San Diego, USA (2011)
• Ruins True – A The Sushi Center for the Urban Arts, San Diego és a Kolozsvári Állami Magyar Színház koprodukciója (2010)
• Büchner: Woyzeck – La Jolla Playhouse-Potiker Theatre, San Diego, USA (2009)
• Mrozek: Tango – A Kaliforniai Egyetem Színházi Tanszéke, San Diego, USA (2008)
• Beckett: Ó, azok a szép napok – Wilma Theatre, Philadelphia, AEA (workshop) (1992)

Kanada

• Beckett: Godot-ra várva – Manitoba Theatre Centre, Winnipeg (2001)

Dél-Korea

• Georg Büchner: Danton halála – Seoul Arts Center (2013)

Bulgária

• William Shakespeare: Ahogy tetszik – Stoyan Bachvarov Állami Színház, Várna (2024)

Romániai rendezései

• W. A. Mozart: Titusz kegyelme (La Clemenza di Tito) – Bukaresti Nemzeti Opera (2024)
• Eugène Ionesco: A légbenjáró – Lucian Blaga Nemzeti Színház, Kolozsvár (2024)
• Sławomir Mroźek: Tangó – Bukaresti Nemzeti Színház (2023)
• Wolfgang Amadeus Mozart: A varázsfuvola – Kolozsvári Magyar Opera (2020)
• E. Ionesco: Rinocéroszok – Temesvári Mihai Eminescu Nemzeti Színház (2020)
• William Shakespeare:A vihar – Lucian Blaga Nemzeti Színház, Kolozsvár (2019)
• Maurice Ravel: Pásztoróra / A gyermek és a varázslat – Kolozsvári Magyar Opera (2018)
• Max Frisch: Biedermann és a gyújtogatók – Temesvári Német Állami Színház (2016)
• Samuel Beckett: A játszma vége  – Marosvásárhelyi Nemzeti Színház, Tompa Miklós Társulat (2016)
• UbuZdup! – Tompa Gábor adaptációja a Leláncolt Übü és más Alfred Jarry szövegek alapján. – Kolozsvári Nemzeti Színház (2015)
• E. Ionesco: Az új lakó – Nottara Színház, Bukarest (2014)
• Aureliu Manea: Aureliu Manea trilógia – Lucian Blaga Nemzeti Színház, Kolozsvár (2013)
• Molière: A mizantróp – Iaşi-i Nemzeti Színház (2011)
• W. A. Mozart: Don Giovanni – Kolozsvári Román Opera (2010)
• E. Ionesco: A kopasz énekesnő – Lucian Blaga Nemzeti Színház, Kolozsvár (2009)
• Shakespeare: Lear király – Lucian Blaga Nemzeti Színház, Kolozsvár (2006)
• E. Ionesco: Rinocéroszok – Radu Stanca Színház, Nagyszeben (2006)
• Beckett: Godot-ra várva – Tamási Áron Színház, Sepsiszentgyörgy (2005)
• Mrozek: Ház a határon – Radu Stanca Színház, Nagyszeben (2005)
• Alfred Jarry: Leláncolt Übü – Komédia Színház, Bukarest (2004)
• S. Beckett: Ó, azok a szép napok! – Komédia Színház, Bukarest (2004)
• S Witkiewicz: Svábbogarak – Radu Stanca Színház, Nagyszeben (2003)
• Shakespeare: Hamlet – Craiovai Nemzeti Színház (1997)
• Büchner: Woyzeck – Bulandra Színház, Bukarest (1995)
• Molière: Tartuffe – Szentgyörgyi István Színművészeti Egyetem, Marosvásárhely (1994)
• Ispirescu: A kocsi előállt – Marosvásárhelyi Nemzeti Színház (1989)
• Poliakoff: Cukorváros – Szentgyörgyi István Színművészeti Intézet, Marosvásárhely (1986)
• Caragiale: Zűrzavaros éjszaka – Marosvásárhelyi Nemzeti Színház (1984)
• Bulgakov: Ivan, a rettentő – Bulandra Színház, Bukarest (1983)
• S. Mrozek: Piotr Ohey mártíromsága – Szentgyörgyi István Színművészeti Intézet (1983)
• Albee: Mese az állatkertről – Marosvásárhelyi Nemzeti Színház (1982)
• Mrozek: Tangó – Színház és Filmművészeti Akadémia, Bukarest (1981)
• Büchner: Woyzeck – Sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház (1980)
• Beckett: Ó, azok a szép napok – Színház és Filmművészeti Akadémia, Bukarest (1979)

Magyarországi rendezései

• W. Shakespeare: II. Richárd – Pesti Színház, Budapest (2019)
• Beckett: Godot-ra várva – Pesti Színház Budapest (2003)
• Samuel Beckett: Játék – Thália Színház, Budapest (koprodukció) (2003)
• Visky András: Júlia – Thália Színház, Budapest (koprodukció) (2002)
• Albert Camus: A félreértés – Vígszínház, Budapest (2002)
• W. Shakespeare: Lear király – Vígszínház, Budapest, (2001)
• Mrozek: Tango – Pesti Színház, Budapest, (1997)
• Molière: Tartuffe – Thália Színház, Budapest (1996)
• Beckett: Godot-ra várva – Szigligeti Színház, Szolnok (1992)
• Camus: A félreértés – Szigligeti Színház, Szolnok (1991)
• Székely János: Mórok – Gyulai Várszínház (1991)

Filmek

• Álarc mögött – (TVR – 1978) – rövidfilm
• Fúga – (TVR – 1978) – portréfilm Jagamas Jánosról
• Kínai védelem (Objektív Stúdió – 1999) – magyar-román-francia nagyjátékfilm

Workshop-ok rendezőknek

• International Workshop Festival, Manchester, Nagy Britannia, 1993
• International Workshop Festival, Glasgow, Nagy Britannia, 1994
• International Workshop Festival, Belfast, Nagy Britannia, 2000
• Festival de la Francofonie, Limoges, Franciaország, 2003
• Workshop on Shakespeare, Palma de Mallorca, Spanyolország, 2003
• Brunel Egyetem, London, Nagy Britannia, 2005 (MA-program rendezők számára

Kötetei

• A hűtlen színház – esszé, Kriterion, Bukarest, 1987.
• Óra, árnyékok – versek, Kriterion, Bukarest, 1989.
• Készenlét – versek, Héttorony, Budapest, 1990.
• Romániai magyar négykezesek – versek, Visky Andrással, Jelenkor, Pécs, 1994.
• A késdöfés gyöngédsége – tanulmányok, Komp-Press, Kolozsvár, 1995.
• Aki nem én – versek, Mentor, Marosvásárhely, 1996.
• Depressio Transilvanyae – versek, Kovács András Ferenccel, Pallas Akadémia, 1998.
• Lidércbánya – versek, Pallas Akadémia, 2004.
• Noé színháza – válogatott versek, Pallas Akadémia, 2004.
• A tatu hozománya – gyermekversek, Pallas Akadémia, 2007.
• Din opera unui regizot. De la Trei surori la Livada de vişini / Egy rendező életművéből a Három nővértől a Cseresznyéskertig; szerk. Mirela Sandu, ford. Simona Staicu, Demény Péter; Institutul Cultural Român, Bucureşti, 2016.
• Van még könyvtár Amerikában? Versek; Kalligram, Budapest, 2020.
• Válogatott versek; vál. Fekete Vince; Székelyföld Alapítvány, Csíkszereda, 2021. (Székely könyvtár)
• Színháztól színházig – 36 interjú Tompa Gáborral, Bookart, Csíkszereda, 2022.
• Hamlet homloka, Bookart Kiadó, Csíkszereda, 2024.

Róla szóló kötetek

• Darvay Nagy Adrienne: Az idő lenyomata – Tompa Gábor Hamletjei és az erdélyi reteatralizáció, Alutus, Csíkszereda, 2023.
• Mihaela Marin: O calatorie in lumea lui / A journey into the world of Gábor Tompa („Utazás Tompa Gábor világába” – fotóalbum román és angol szöveggel)  Paideia (kiadó), 2017.
• Tompa Gábor – Egy rendező életművéből a Három nővértől a Cseresznyéskertig (Román –angol – magyar)  Előszó: George Banu, ICR (Román Kulturális Intézet, Bukarest), 2016.
• Visky András: Tompa Gábor színházi világa /Viziuni scenice/ Theatrical Visions,  Koinónia Kiadó, Kolozsvár, 2004.
• Florica Ichim: Tompa Gábor – Beszélgetések hat felvonásban. Váli Anna fordításában, Pallas–Akadémia Könyvkiadó, Csíkszereda, 2004. Románul: CAMIL PETRESCU Alapítvány – TEATRUL AZI folyóirat Kiadó, Bukarest, 2003.

Díjak és kitüntetések

Egyéni elismerések

• Franciaország Művészeti és Irodalmi Érdemrendrendjének lovagi fokozata (2023)
• Dsida Jenő-díj (2021)
• Látó Irodalmi Díj (vers-kategória) – 2020
• Erdélyi Magyar Kortárs Kultúráért Díj (2020)
• Hevesi Sándor-díj (2011)
• A Magyar Kultúra Követe (2009)
• Médiakiválóság-díj (2008, 2010)
• Aranyalma-díj (2007)
• A Szabadság napilap díja (2004)
• Érdemes művész (2002)
• UNITER Kiváló művész elismerés – 2002
• „Románia Csillaga” – Steaua României, Románia elnökének, Emil Constantinescunak államelnöki kitüntetése (2000)
• Kritikusok díja (ITI, Románia, 1997)
• SOROS Alapítvány Kortárs Művészeti díja (1997)
• Kriterion-koszorú (1997)
• Francia Kultúráért-díj (1997)
• A Cuvântul folyóirat díja az év művészének (1996)
• Interferenciák-díj (1996)
• EMKE – Kemény János Díj (1992)

Produkciós díjak

UNITER (Román Színházi Szövetség)

• Az év legjobb előadása  (1989, 1992, 2003, 2005, 2008 2011)
• Az év legjobb rendezője (1984, 1987, 1993, 1997, 2008, 2019)
• Nagyváradi Rövid Dráma Fesztivál – Legjobb rendezésért járó díj (2013)
• Román Komédia Fesztiválja – Legjobb rendezés (2007)
• Román Dráma Fesztiválja – Legjobb rendezés (2004)
• A Salerno-i Filmfesztivál „Best First Feature” díja (1999)
• A magyarországi Országos Színházi Találkozó legjobb rendezése (1996)
• Theaterspreis, Stuttgart (1995)
• A Kisinyovi Nemzetközi Színházi Fesztivál legjobb rendezője és legjobb előadása (1994)
• Az év legjobb külföldi előadása Angliában (1993)
• Az "I. L. Caragiale" Országos Színházi Fesztivál legjobb rendezése (1992, 1996)
• Az év legjobb előadása Jugoszláviában (1990)

Beszélt nyelvek

magyar, román, angol, német, francia, katalán.

Források

• Tompa Gábor a Kolozsvári Állami Magyar Színház weboldalán
• A Hamlet.ro szócikke Tompa Gáborról
• A Magyar színházművészeti lexikon szócikke Tompa Gáborról
• Tompa Gábor a Sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház weboldalán
• Színházi adattár. Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet. (Hozzáférés: 2024. december 18.)