Torreóni csata (1916)

Az 1916. december 21-től 23-ig tartó torreóni csata a mexikói forradalom egyik ütközete volt, ahol a Pancho Villa vezette csapatok elfoglalták a carranzista erők által védett várost.

Torreóni csata
Konfliktus Mexikói forradalom
Időpont 1916. december 21–23.
Helyszín  Mexikó, Torreón
Eredmény Villista győzelem
Szemben álló felek
VillistákCarranzisták
Parancsnokok
Pancho VillaSeveriano Talamantes
Fortunato Maycotte
Juan Gualberto Amaya
Szemben álló erők
2500–3000 fő4000 fő
Térkép
Torreóni csata (Mexikó)
Torreóni csata
Torreóni csata
Pozíció Mexikó térképén
é. sz. 25° 32′, ny. h. 103° 26′Koordináták: é. sz. 25° 32′, ny. h. 103° 26′

ElőzményekSzerkesztés

A forradalom 1916-os történetét az északi országrészben az jellemezte, hogy a Chihuahua államban és környékén folyamatosan vándorló Pancho Villa és hol összegyűlő, hol feloszló kisebb-nagyobb csapatai számos kisebb csatát vívtak Venustiano Carranza katonáival. A villisták november végén aratták egyik legnagyobb győzelmüket, amikor sikerült elfoglalniuk Chihuahua városát.[1]

Nem sokáig ünnepelhették azonban a győzelmet: Francisco Murguía és 16 000 embere, kiegészülve több ezer további katonával, Torreónból lassan észak felé haladva közelített Chihuahua felé. Villa érzékelte a hatalmas túlerőt, ezért nem vállalta az összecsapást, inkább kimenekítette csapatait és a zsákmányt a településről, ahova így december 4-én Murguía zavartalanul bevonulhatott.[2] A villisták terve az volt, hogy az elvesztett Chihuahuát „elcseréljék” a szinte őrizetlenül hagyott (legalábbis sokkal kisebb erőkkel védett) Torreónra, ezért délre indultak. Útközben bevették Camargót és Parralt, több vonatot is zsákmányoltak, a sereg pedig folyamatosan bővült. December 20. körül 2500–3000 fő érkezett meg Torreónhoz.[3]

A csataSzerkesztés

A villisták Bermejillón keresztül megközelítették a Torreónnal szomszédos Gómez Palaciót, ahol a carranzista Luis Herrera Juárez nevű brigádja állomásozott, ők azonban azt az utasítást kapták, hogy vonuljanak be Torreónba. Így a várost összesen mintegy 4000-en védték, és csak néhány ágyúval rendelkeztek. A védők gyalogságát Severino Talamantes a város körül osztotta el, míg Fortunato Maycotte lovasaival próbálta bekeríteni a támadókat, ám Lorenzo Ávalos egységei visszakényszerítették őket a városba.[4]

21-én hajnali 5-kor kezdődött el a támadás. Nicolás Fernández a vasút jobb oldalán indított rohamot, és elfoglalta a Calabazas és a La Polvareda csúcsokat, miközben Baudelio Uribe középen nyomult előre. Itt azonban heves ellenállásba ütközött, mintegy 50 emberét megölték, köztük Pancho Villa húgának, Martinának a férjét, Juan Martínezt is, valamint lelőtték Uribe lovát is. Egy harmadik fronton is támadtak a villisták: Eligio Reyes dél felől, az El Pajonas nevű síkság irányából érte el a várost és közelítette meg az Alamedát.[5]

22-én a védők ellentámadást indítottak a Calabazas irányában. Villa José María Jaurrietával és négy társával a helyszínre lovagolt (közben, amíg egy sík területen haladtak át, ágyúzták őket), és személyes jelenlétével sikerült megállítania az ottani harcosok kezdődő szétoszlását és menekülését. Ezután Fernándezt otthagyva ő maga visszatért Gómez Palacióba, és várta a másnapot, amikorra végső támadást tervezett. Este Talamantes és Maycotte úgy vélekedett, Villa szokásához híven éjszaka fog támadni, de nem így történt.[6]

23-án reggel 8-kor kezdődött meg az utolsó támadás, miután Maycotte lovasainak egy része már elmenekült a városból. Talamantes úgy döntött, kivonul Torreónból, ő maga az utolsók között hagyta el a települést. 10 órára teljes volt a villista győzelem. A csata során a védők közül életét vesztette Carlos Martínez tábornok, valamint az Alameda környéki harcokban Luis Herrera is.[7]

A csata utáni napokSzerkesztés

Herrera holttestét saját emberei különböző források szerint vagy a Francia, vagy az Iberia nevű szállodába vitték, ahol a csata után a villisták rátaláltak, majd Eulogio Ortiz rendelkezése alapján felakasztották egy vasútállomás-közeli fára vagy oszlopra. Egy leírás szerint egy villista azt mesélte, hogy a holttest nadrágjának sliccébe egy Carranza-képet, kezébe pedig carranzista bankjegyeket tettek. Martínez tábornok holttestét is megtalálták, de azt nem becstelenítették meg.[8]

Az elmenekülő védők a várostól délre fekvő hegyekben néhány jaki indián harcost otthagytak földbe ásott, egyfajta lövészárokként szolgáló lyukaikban. Őhozzájuk Villa odaküldte néhány jaki származású saját emberét, és meggyőzte őket, hogy ereszkedjenek le a városba. Ott lefegyverezte őket.[9]

A több száz hadifogoly többségét sok korábbi csatával ellentétben ezúttal nem végezték ki, hanem Baudelio Uribe ötlete alapján csak a fülüket vágták le, főként azokét, akik korábban villisták voltak, de átálltak az ellenséghez. A foglyok között volt egy Jesús Salas Barraza nevű gazdálkodó is, akit vagy maga Villa, vagy valamelyik embere agyon akart lőni, ám a golyó, amely átfúrta a fejét, nem ölte meg. A földön fekvő, vérző embert halottnak hitték és otthagyták. Ez a jelenet azért fontos, mert több mint 6 évvel később Barraza volt az egyik résztvevője Villa meggyilkolásának.[10]

A győztesek a zsákmánnyal csak részben voltak elégedettek: rengeteg aranyat és ezüstöt szereztek ugyan, de lőszert, amiből amúgy is hiányt szenvedtek, kevesebbet találtak, mint amennyit a csata során elhasználtak. Villa összehívta a város gazdag iparosait, kereskedőit és gazdálkodóit, és 2 millió peso hadikölcsön nyújtását követelte tőlük, ebből végül 1 milliót tudott behajtani. Ugyancsak begyűjtött 100 000 pesót a helyi spanyol, német és francia lakókra kivetett különadóból.[11]

A vesztes carranzitsák egyik vezére, Talamantes két nappal a csata után, a Saltillo felé vezető úton, az Enconada vasútállomáson öngyilkosságot követett el.[12]

JegyzetekSzerkesztés

  1. Taibo 2006 673–675.
  2. Taibo 2006 678–680.
  3. Taibo 2006 682–684.
  4. Taibo 2006 683.
  5. Taibo 2006 683–684.
  6. Taibo 2006 684.
  7. Taibo 2006 684.
  8. Taibo 2006 684.
  9. Taibo 2006 685.
  10. Taibo 2006 685.
  11. Taibo 2006 685.
  12. Taibo 2006 684.

ForrásokSzerkesztés

  • Taibo 2006: Taibo II, Paco Ignacio. Pancho Villa. Una biografía narrativa (spanyol nyelven). Editorial Planeta [2006] (2007). ISBN 9788408073147