Tradicionális Egyiptomi Rítus

	Tradicionális Egyiptomi Rítus
Alapítva	1747
Típus	Rózsakeresztesek; Hermetizmus; Alkímia
Székhely	Nápoly
Nagyhierofáns	Raimondo di Sangro herceg (1747-1770); Vincenzo di Sangro herceg (1770-1790); Paolo d'Aquino herceg (1790-...); Pietro d'Aquino gróf (...-1831); Antonio Marino apát (1831-1868); Pasquale de Servis (1868-1893); Giustiniano Lebano (1893-1910); Gaetano Petriccione (1910-1919); Antonio de Santis (1919-1925); Filippo Costa (1925-1930); Eduardo Petriccione (1930-1940); Vincenzo Gigante (1940-1967); Luigi Ciardiello de Bourbon (1967-1983); Luigi Petriccione (1983-1990); Peppino Costa (1990-2007); Logos dei Principi di Jadera (2007-máig);
	A Tradicionális Egyiptomi Rítus weboldala
	A Wikimédia Commons tartalmaz Tradicionális Egyiptomi Rítus témájú médiaállományokat.

A Tradicionális Egyiptomi Rítus (olaszul: Rito Egizio Tradizionale, latinul: Antiquus Ordo Egypti) egy Nápolyban kialakult szabadkőműves rítus, melyet Raimondo di Sangro, Sansevero hercege (1710-1771) alapított 1747-ben.^[1]^[2]

Történet

Előzmények

Az előzmények egészen 1728-ig vezetnek vissza, a Perfetta Unione - angol típusú - páholy megalapításáig. Ebben a páholyban mind az alexandriai hermetizmust, mind pedig a rózsakeresztes alkímiát művelték. Jeles személyiségei között találjuk Raimondo di Sangro herceget, aki hamarosan a nápolyi szabadkőművesek nagymestere lett^[3] és - egyes vélekedések szerint - Saint-Germain gróf barátja és tanítványa volt.^[4] A páholy címerében egyiptomi szimbólumok voltak, mint piramis, szfinx, vagy napsugár.

A Nagy Rend Rózsája

Három páholy létezett akkoriban Nápolyban, a Carafa, a Moncada és di Sangrio páholya.^[5]A Raimondo di Sangro által alapított Antiquus Ordo Aegypti^{[* 1]} nevű rendben már 1747. december 10-én az egyiptomi Misraim Rítust követték. Sangro herceg ugyanakkor egy tisztán hermetikus-rózsakeresztes alapokon nyugvó titkos páholyt is alapított Rosa d'Ordine Magno néven,^{[* 2]} melynek összejövetelei a saját palotájában voltak.^[1]

Raimondo nagymestersége alatt a nápolyi páholyok megosztottságát igyekezett orvosolni, főként a burzsoázia, a hadsereg idegen - francia, illetve angol - képviselőinek a túlkapásait. Végül 1751-ben lemondott szabadkőműves nagymesteri címéről, miután III. Károly spanyol, nápolyi és szicíliai király rendelettel tiltotta be a szabadkőműves páholyok működését. Raimondo ezek után eltávolodott a szabadkőművességtől, mivel úgy látta, hogy az pusztán érdektársulássá válik és sokkal gyakorlatiasabb fókuszú páholymunkát kívánt végezni.

Az alapító nyomán

Raimondo di Sangro herceg 1771-ben, még halála előtt átadta az Egyiptomi Rítus vezetését elsőszülött fiának, Vincenzónak (1743-1790).^[6]

Fontos megemlíteni lovag Luigi d'Aquino di Caramanico (1739-1783) személyét, aki amellett, hogy Aquinói Szent Tamás leszármazottja, Francesco d'Aquino di Caramanico szicíliai alkirály öccse és Raimondo di Sangro unokaöccse volt, lázadó, libertárius személyiség, aki 1763-tól maga is aktív szabadkőműves volt és akinek többször meggyűlt a baja a fennálló hatalommal és többször is a Máltai lovagrend adott neki menedéket. 1766-ban találkozott először Giuseppe Balsamóval, a későbbi Alessandro Cagliostroval (1743-1795) Máltán és élethosszig tartó barátságot kötött vele. Egyesek szerint ebben az évben kapta meg Cagliostro a szabadkőműves és az egyiptomi rítusba beavatást és tekintette innentől Luigit mesterének.^[7] 1777-ben kapcsolódott bele ismét a szabadkőműves páholymunkába és tagja lett a Vincenzo di Sangro által vezetett Egyiptomi Rítusnak is.^[8]

Vincenzo 1790-ben rejtélyes körülmények között elhunyt és Paolo d'Aquino di Palena vitte tovább a rend vezetését, aki még Don Raimondo tanítványa volt. Halála után pedig unokaöccse és tanítványa, Don Pietro követte, aki San Giorgio a Cremanoban, az "aranyparton"^{[* 3]} lévő kastélyában rózsakeresztes utalásokkal teli hermetikus kertet hozott létre.^[9]

Nagyhierofánsok és nagymesterek

A két címet egyszerre birtokolták.

Don Raimondo di Sangro, San Severo hercege, Spanyol grand, Torremaggiore hercege, (1747-1770)
Don Vincenzo di Sangro, San Severo hercege, Spanyol grand, Torremaggiore hercege, (1770-1790)
Don Paolo d'Aquino, Palena hercege (1790-...)
Don Pietro d'Aquino, Caramanico grófja, (...-1831)
Don Antonio Marino, San Giovanni a Carbonara apátja, (1831-1868)
Don Pasquale de Servis, I. Ferenc nápoly–szicíliai király fia, (1868-1893)
Don Giustiniano Lebano, (1893-1910)
Don Gaetano Petriccione, II. Ferdinánd nápoly–szicíliai király fia, (1910-1919)
Don Antonio de Santis, (1919-1925)
Don Filippo Costa, (1925-1930)
Don Eduardo Petriccione, (1930-1940)
Don Vincenzo Gigante, (1940-1967)
Don Luigi Ciardiello de Bourbon, (1967-1983)
Don Luigi Petriccione, (1983-1990)
Don Peppino Costa, (1990-2007)
Logos dei Principi di Jadera, (2007-máig)

Megjegyzések

↑ Ősi Egyiptomi Rend
↑ a "Nagy Rend Rózsája" jelentésű név egyébként a herceg nevének anagrammája
↑ "Miglio d'oro"

Jegyzetek

↑ ^a ^b Massoneria
↑ Giudice 94.o.
↑ Giudice
↑ Andrea
↑ Castiglione
↑ Domenico Vittorio Ripa Montesano. Raimondo di Sangro Principe di San Severo primo Gran Maestro del Rito Egizio Tradizionale (olasz nyelven) (2011). ISBN 9788894296402
↑ Tommaso De Chirico: Luigi d'Aquino, la Massoneria napoletana ed i Rosa-Croce nel XVIII sec. (olasz nyelven), 2015. augusztus 8. (Hozzáférés: 2020. február 4.)
↑ Chevalier Luigi d'Aquino (angol nyelven). geni.com . (Hozzáférés: 2020. február 4.)
↑ Home R:E:T (olasz nyelven). (Hozzáférés: 2020. február 5.)

Kapcsolódó szócikkek

Források

↑ Massoneria: massonerìa (olasz nyelven). treccani.it . (Hozzáférés: 2020. február 4.)
↑ Andrea: Federico D'Andrea: RAIMONDO DI SANGRO, PRINCIPE DI SANSEVERO E LA TRADIZIONE EGIZIA NAPOLETANA (olasz nyelven). accademiakremmerziana.it . (Hozzáférés: 2020. február 4.)
↑ Giudice: Christian Giudice. Occultism and Traditionalism – Arturo Reghini and the Antimodern Reaction in early Twentieth Century Italy (angol nyelven). Göteborgi Egyetem (2016). ISBN 978-91-88348-75-3. Hozzáférés ideje: 2020. február 4.
↑ Castiglione: Ruggiero di Castiglione. La massoneria nelle Due Sicile, 2. kiadás (olasz nyelven), Róma: Gangemi Editore [2006] (2008). ISBN 884926029-4

Fordítás

Ez a szócikk részben vagy egészben a Rito Egizio Tradizionale című olasz Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Olaszországportál
Filozófiaportál

[6] Ősi Egyiptomi Rend

[7] "Nagy Rend Rózsája" jelentésű név egyébként a herceg nevének anagrammája

[11] "Miglio d'oro"

[Massoneria_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_--1] Massoneria

[2] Giudice 94.o.

[Giudice_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_--3] Giudice

[Andrea_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_--4] Andrea

[Castiglione_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_--5] Castiglione

[8] Domenico Vittorio Ripa Montesano. Raimondo di Sangro Principe di San Severo primo Gran Maestro del Rito Egizio Tradizionale (olasz nyelven) (2011). ISBN 9788894296402

[9] Tommaso De Chirico: Luigi d'Aquino, la Massoneria napoletana ed i Rosa-Croce nel XVIII sec. (olasz nyelven), 2015. augusztus 8. (Hozzáférés: 2020. február 4.)

[10] Chevalier Luigi d'Aquino (angol nyelven). geni.com . (Hozzáférés: 2020. február 4.)

[12] Home R:E:T (olasz nyelven). (Hozzáférés: 2020. február 5.)

[1]

[2]

[3]

[4]

[5]

[* 1]

[* 2]

[6]

[7]

[8]

[* 3]

[9]

Tradicionális Egyiptomi Rítus


Alapítva	1747
Típus	Rózsakeresztesek Hermetizmus Alkímia
Székhely	Nápoly
Nagyhierofáns	Raimondo di Sangro herceg (1747-1770) Vincenzo di Sangro herceg (1770-1790) Paolo d'Aquino herceg (1790-...) Pietro d'Aquino gróf (...-1831) Antonio Marino apát (1831-1868) Pasquale de Servis (1868-1893) Giustiniano Lebano (1893-1910) Gaetano Petriccione (1910-1919) Antonio de Santis (1919-1925) Filippo Costa (1925-1930) Eduardo Petriccione (1930-1940) Vincenzo Gigante (1940-1967) Luigi Ciardiello de Bourbon (1967-1983) Luigi Petriccione (1983-1990) Peppino Costa (1990-2007) Logos dei Principi di Jadera (2007-máig)
A Tradicionális Egyiptomi Rítus weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Tradicionális Egyiptomi Rítus témájú médiaállományokat.