Wikipédia

Rózsakeresztesek

nem-vallásos spirituális szellemi áramlat
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2023. november 13.

A rózsakeresztesek egy titkos társaság, alapítója az eredetileg lutheri és paracelsusi tanokat követő Johann Valentin Andreae, aki a 17. században elsősorban a gnoszticizmusra épülő „evangélikus-keresztény-ezoterikus” iskolát hozott létre. A rózsakeresztesek szimbólumának, a rózsakeresztnek a jelentése Krisztus halála, feltámadása.

Rózsakereszt

Előzmények

szerkesztés

Egyes források szerint már 46-ban is létezett egy rend, melyet a gnosztikus Ormus alapított, és aminek jelképe egy vörös kereszt, másképp rózsakereszt volt. 1188-ban pedig már létezett a L'ordre de la Rose-Croix Veritas nevű szervezet, amelyek azonban nem tekinthetőek a történelmileg ismert rózsakeresztesek közvetlen előzményének.

Történetük

szerkesztés

A rózsakeresztes testvériség alapítója a 15. század első éveiben a hagyományok szerint Christian Rosenkreutz volt.

A testvérek a következőkre kötelezték magukat:

  1. Senki sem űz más mesterséget, mint betegek gyógyítását, azt is minden haszon nélkül.
  2. Senki sem köteles egyenruhát viselni, mindenki országának megfelelően öltözködik.
  3. Minden testvér, minden évben C napon S-ben megjelenik; távolmaradását megindokolja.
  4. Minden testvér gondoskodik egy értelmes utódról, aki őt követi hivatásában.
  5. Az R. C. legyen a testvérek pecsétje, jelszava.
  6. A testvériség 100 évig titokban maradjon.

A legenda szerint 1604-ben Johann Valentin Andreae württembergi teológus találta meg CRC barlangsírját. Andreae 1586. augusztus 17-én született Herrenbergben (Württenberg) és 1654. június 27-én halt meg Stuttgartban. A teológiát a tübingeni egyetemen hallgatta, azután bejárta Olasz- és Franciaországot, végül Németországba tért vissza. Több helyen lelkészkedett. Luther követője volt. Ő a szerzője a kiáltványoknak. A munkákon a szerző neve nincsen feltüntetve, mindössze csak a "Vale" üdvözlő szócska van aláírva. Ezért többen kétségbe vonták szerzőségét, így Hermann Kopp, Eckhardt Sándor és mások. Azonban az egyes könyvek közötti összefüggés és az elbeszélés módja kétségkívül bizonyítja, hogy szerzőjük azonos. Az is kétségtelen, hogy a régi írók Andreae-t tartották a könyvek szerzőjének.
Egyesek azt állítják, hogy a rózsakeresztesrend alapítására ezek a munkák adtak alapot. De helyesen állapítja meg Eckhardt, hogy az efféle tudós tréfa, ha ugyan ennek nevezhető, nem elegendő ilyen nagy szellemi mozgalom keletkezéséhez. Kétségtelen, hogy a rózsakeresztesek társasága Németországban keletkezett. Ennek egyik lelkes tagja, Michael Maier, aki 1620 körül vitte át a tanokat Angliába, ahol Robert Fludd dolgozott a társaság megszervezésén. A 17 század folyamán a források szerint a Skót Pendragon uralkodóház prominens tagja is tanulója volt a rózsakeresztes szövetségnek, Asaph Pendragon. A rózsakeresztesség azonban nagyon sokat köszönhet Andereae könyveinek. A figyelmet a titkos társulásra ő hívta fel, s az alkimisták kaptak a tömörülés gondolatán. E rózsakeresztes testvériség tanításai sokat merítettek a manicheus és a gnosztikus filozófiából, ami részben még a templomosoknál is fellelhető volt.

A monda egy másik változata szerint Angliában keletkezett. Rosenkreutz megunva az utazásokat, London mellett Staffordshire-ben egy barlangba vonult, ahol elzárkózva a világtól, könyvet írt. Csak atyja testvérének fia van mellette, az ügyes rajzoló. Ezzel megfogadtatja, hogy halála után a barlangot lezárja, miután a tanítványok nevét egy kőre rávéste. Minden akarata szerint történt. A barlang előtt nagy fa állott. Igen idős fa. Egy községi parasztnak régen szemet szúrt a fa, elhatározta, hogy kivágja. Ez 120 évvel az apostol halála után történt. Alig fog hozzá, belezuhan a barlangba. A torlaszokat egymásután elszedi, mert azt hiszi, nagy kincsre talált. Amint így tovább halad, földalatti világosságot lát. A fény után indulva, egy helyiségbe jut, ahol egy aggastyán ül könyv előtt, s felette egy örökké égő lámpa. A paraszt az aggastyán felé lép. Az agg az első lépésnél felemelkedik, s pálcát vesz kezébe, a másodiknál felemeli, a harmadiknál pedig belecsap a lámpába úgy, hogy az kialszik. A paraszt ordítására társak sietnek elő, s fáklyafénynél átvizsgálják a barlangot. Ott csak sírt találnak és sok iratot. Így fedezték volna fel Christian Rosenkreutz sírját.

1607-16 között, két névtelen kiáltvány jelent meg először a Német-római Birodalomban, majd Európa több államában. Ezek a "Fama Fraternitatis RC" (A testvériség híre) és a "Confessio Fraternitatis" (A testvériség hitvallása). Ezen dokumentumok, melyek a “legdicséretreméltóbb rendjét” szólították meg a misztikus-filozófuscsoportoknak, és az emberiség általános reformálását igyekeztek kieszközölni, hatalmas lelkesedést váltottak ki, ahogy erről Frances Yates beszél, a “Rózsakeresztes felvilágosodás” című művében. A kiáltványok a művelt közönség széles köreiben inspiráltak sokakat arra, hogy a renddel való kapcsolatfelvétel lehetőségét keressék.

A "Fama Fraternintatis RC" egy német tudós és misztikus filozófus legendáját mondja el, akit a „CRC testvér” névvel jelöl (őt a harmadik kiáltványban később mint Christian Rosenkreuz-ot vagy „Rózsakeresztet” mutat be). 1378-at adja meg a kiáltvány, mint Christian Rosenkreuz („a mi Keresztély atyánk”) születési dátumát és megállapítja, hogy 106 évet élt. Miután a Közel-Keleten tanult különböző mesterektől, tanítóktól, (akik feltehetőleg a szufizmushoz vagy a zoroasztrianus valláshoz tartoztak), képtelen volt a megszerzett tudást Európa tanult főinek továbbadni, mivel mindenhol értetlenséggel és féltékenységgel találkozott részükről. Ezek után a követők kis csoportját gyűjtötte össze, megalapítva a Rózsakeresztes Rendet.

Christian Rosenkreuz életében a rend nem több, mint nyolc tagot számlált, akik mindegyike tudós volt. A csoport minden tagja esküvel kötelezte magát, hogy ingyen gyógyítani fogja a betegeket, ápolni fogja a titkát a közösségnek, és megtalálja utódját, mielőtt levetné anyagtestét. A csoport tagjainak három generációja váltotta egymást 1500-1600 között. Amikor a tudományos, filozófiai és vallási szabadság Európa szerte kibontakozott, lehetővé vált, hogy a nyilvánosságra hozzák a rózsakeresztesek tanait, elkezdték megkeresni az arra érdemeseket.

A klasszikus rózsakeresztes kiáltványok közül a harmadik "Christian Rosenkreutz kémiai menyegzője" (Chymische Hochzeit Christiani Rosencreutz anno 1459). A mű a szerző megnevezése nélkül, 1616-ban jelent meg Strasburgban. Ennek ellenére Johann Valentin Andreae-t (1586-1654) tekintjük a mű szerzőjének, aki önéletírásában a szerzőségéről vall.

Ez az allegorikus történet, amely 7 napra bomlik, akár csak a Genezis könyve, Christian Rosenkreuz történetét meséli el, aki lehetőséget kapott, hogy részt vegyen a király menyegzőjén. CRC története a meghívás csodálatos aktusával kezdődik, majd a menyegző helyszínére történő utazással folytatódik. Az utazás során CRC mindenétől megszabadul, és a királyi várba lépve még ruhájától is megfosztják. Az elkövetkező napokban, a nagy eseményre történő előkészületek során CRC-nek több próbát kell kiállnia, miközben előre halad saját beavatási ösvényén. A főhős beavatási története próbákon, megtisztuláson, halálon, és feltámadáson keresztül vezet a mennyekbe való felmenetelig.

Erről nagyon szépen ír Goethe (aki állítólag fiatalkorában átesett egy rózsakeresztes beavatáson) Die Geheimnisse (Rejtelmek) c. költeményében, mely azonban a nyilvánosság számára töredék maradt.

A rózsakeresztesek – pontosabban a szabadkőművesek – beépültek II. Rudolf prágai udvarába is. A titkos tudományokat kedvelő uralkodó azt vallotta, hogy a kellő felkészültségű, kitartó, hitbuzgó emberek rábukkannak az aranykészítés titkára is.

A rózsakeresztes rendbe való felvétel szertartások mellett folyt le. A jelölttel nem ismertették meg azonnal titkukat, hanem kérdésekkel iparkodtak felfogását megállapítani. Avatáskor a főmester beszédet tartott. Előadásának tárgya a bölcsek kövével állott összefüggésben. Rámutatott annak lehetőségére, példákat hozott fel a fémátalakításra, bizonyította az aranycsinálás isteni eredetét és a jelölteket Istenfélelemre intette. A rózsakeresztes-rend tagjai ügyeltek arra, hogy a titok avatatlanok kezébe ne jusson. Az eskü az avatatlanokkal és az alacsonyabb fokozatban állókkal szemben volt kötelező. Magasabb fokozatban titoknak helye nincs. Az eskü letétele után bizonyos mértékű felvilágosítás következett. A keresőt bevezették "Salamon tudomány"-ába. Ehhez tartozott a jelvények magyarázata,[12] az alkémista könyvek ajánlása. A rózsakeresztesek jelvényei szőnyegbe voltak szőve. Itt volt látható a frigyszekrény. Ennek értelme: a rózsakeresztes Istent szívében hordja. A hét pont, a hét bolygót: Nap, Hold, Merkur, Venus, Mars, Jupiter, Saturnus, illetve a hét fémet: arany, ezüst, kéneső, réz, vas, ón, ólom jelenti.

A rózsakereszteseket a római katolikus egyház üldözte, az inkvizítorok az eretnekség egyik formájának tekintették.

Ez az áramlat a 18. századtól a szabadkőművességben mutatható ki a 19. századig.

Alkimisták és okkultisták

szerkesztés

A 14-17. század között

szerkesztés
 
Rózsakereszt
  1. Paracelsus
  2. Christian Rosenkreutz
  3. Nostradamus
  4. Francis Bacon
  5. Nicolas Flamel
  6. Johann Valentin Andreae
  7. John Dee
  8. Robert Fludd
  9. Angelus Silesius
  10. Jakob Böhme
  11. Comenius
  12. Henricus Madathanus Theosophus

Comenius rózsakeresztes politikai tevékenysége Magyarországon

szerkesztés

A protestantizmussal szorosan összefonódott rózsakeresztes mozgalom politikai céljának tekintette "az egész világ megreformálását", és ennek részeként a Katolikus Egyház és a Habsburg-ház császári hatalmának megdöntését, illetve a jezsuita rend (Jézus-társasága) elpusztítását. Comenius, a Cseh Testvérek huszita eredetű egyházának lelkésze, majd püspöke egész életében politikai szervezőtevékenységet fejtett ki e célok érdekében. Ennek keretében meghívatta magát Magyarországra Lorántffy Zsuzsannával és a Rákóczi család sárospataki várában 1651. június 26-án maga eskette össze az erdélyi fejedelem, I. Rákóczi György másodszülött fiát, Rákóczi Zsigmondot Pfalzi Henriettával, V. Frigyes néhai pfalzi választófejedelem és cseh "Téli Király", a rózsakeresztes párt egykori vezére leányával. A politikai házasságtól a rózsakeresztes mozgalom tagjai a Rákócziak vezette Erdély és a Rákóczi Zsigmond által megszerezni kívánt Magyar Királyság bevonását remélték a Habsburgok és a katolicizmus ellen tervezett összeurópai szövetségbe. Comenius két titkos iratban igyekezett e politika folytatására rávenni Rákóczi Zsigmondot, illetve a fejedelmi családot, Sermo secretus Nathanis ad Davidem (Nátán bizalmas beszéde Dávidhoz), illetve Sermo secretior (Még bizalmasabb beszéd) címmel. Ezekben egy titkos (rózsakeresztes) társaság megalapítására próbálta rávenni a fejedelemfit, melynek hős tagjai megjobbítják a világot és kipusztítják a jezsuitákat. [1] [2]

Rózsakeresztesek Magyarországon a 18. században

szerkesztés
  1. Saint-Germain grófja
  2. Báróczi Sándor
  3. Bessenyei György
  4. Wallaskay János
  5. Gömöry Dávid

Rózsakeresztes mozgalom a 18. században

szerkesztés

A Rózsakeresztes hagyomány szerint 120 éves periódusok követik egymást, mint alvó, és aktív. Az 1616-os színre lépést tekintve alapnak és aktívnak + 120 év az 1736-ot ad ki. Ebből az időszakból nagyon kevés információnk van. A forrásokból csak annyit tudunk, hogy Hesseni Károly idejében Kassel-ben működtek Rózsakeresztesek Dániában a 18. század végén is, amelyek hellyel-közzel függetlenek voltak az akkor már megszilárdult szabadkőműves páholyoktól. Ekkora tehető St. Germain tevékenysége is.

Vitatott tény, hogy az építő céhekből a Rózsakeresztesek hozták létre a Szabadkőművességet. Részben tanaikban, rítusaikban létezett ez idő tájt – 120 éves alvó periódus.

Rózsakeresztes rendek

szerkesztés
  • Sovereign Chapter of Knights of the Black Eagle Rose-Cross (SCKBERC) 1763, Pierre-Jacques és Jean-Baptiste Willermoz alapították.
  • OARRAC – valamikor a 17. században, de a 18. században még működött.

A Rózsakeresztes Testvériség fokozatai

szerkesztés
  • 0°- Neophita
  • 1°- Juniores
  • 2°- Theoreticus
  • 3°- Practicus
  • 4°- Philosophus
  • 5°- Minores
  • 6°- Maiores
  • 7°- Adeptus Extempus
  • 8°- Magister
  • 9°- Magus
  • Az utolsó a 10°, amely az Istent: 1 és a Világot: 0 egyesíti magában.

A 19. században

szerkesztés

A hagyomány alapján 1856-ban kellett volna újra aktív állapotba kerülnie.

A 19. századi Rózsakeresztes Rendek

szerkesztés

Petőfi Sándor rózsakeresztes műve

szerkesztés

Hamvas Levente Péter szerint Petőfi Sándor: A hóhér kötele c. művében rejtett módon a rózsakeresztességre utal. Tündérasszony vitriolban – Alkímiai és rózsakeresztes vonatkozások a János vitézben című tanulmányában az alkímiai allegóriának tekintett és részletesen elemzett János vitéz mellett egyetlen másik Petőfi-műként A hóhér kötelét említi, melybe Petőfi alkímiai-rózsakeresztes utalásokat rejtett. A hóhér kötele cselekménye, szimbolikája számos ponton rokonságot mutat a János vitézével. Hamvas Levente Péter elmélete szerint Petőfi a rózsakeresztesség alapítója, Johann Valentin Andreae nevét a regény főhőse és legközvetlenebb társai nevében rejtette el: Andorlaki Máté (Andreae), hű szolgája, János (Johann) és fia, Bálint (Valentin). Andorlaki öngyilkossá váló menyasszonya pedig Róza, ami szintén a RÓZSAkeresztességre utal. Petőfi tanulmányait többek között Selmecbányán, a hazai alkímia és titkos (hivatalosan tiltott) rózsakeresztesség egyik korabeli fellegvárában végezte. [3]

A 20. században

szerkesztés

Rudolf Steiner több előadásában és könyvében behatóan foglalkozott a rózsakeresztességgel. Saint-Germain 18. században meg nem valósult alapeszméit („szabadság, egyenlőség, testvériség”) is ő kívánta a gyakorlatban – a szociális élet hármas tagozódásának eszméje alapján – alkalmazni, ám ez az adott körülmények közt nem volt lehetséges.

Jelentős hatással volt a gödöllői művésztelep munkásságára (Nagy Sándor festménye, az Ave Miriam (MNG) Mária-alakja nem liliomot kap az arkangyaltól, hanem rózsát.[4]

A 20. századi Rózsakeresztes Rendek

szerkesztés

Kapcsolódó szócikkek

szerkesztés

Rózsakeresztes irodalom

szerkesztés

Okkult filozófia

szerkesztés

Irodalmi hivatkozások

szerkesztés

Jegyzetek

szerkesztés
  1. ↑ Péter 1985  „ (...)új kor küszöbére érkeztünk, a század vajúdásában lehetünk Isten munkájának segítői. A pánszófia eláradásával teljesedik ki a fény, amelyet egy titkos szövetség, a hősök gyülekezete, vagy a világosság társasága hord szét, és ezzel megreformálja, boldoggá teszi az emberiséget. Mindkét irat közvetlen célja rábeszélni a titkos társaság megalapítására. (...) A harciasabb hang és a Sermo secretus nyílt rózsakeresztessége valószínűleg összefügg. Bizonyos értelemben együtt jelentik a visszatérést a pfalzi választófejedelem házassága körül annak idején kialakult reményekhez. Akkor, az 1610-es években, az V. Frigyes személyéhez kapcsolódó rózsakeresztesség Európa protestáns hatalmainak összefogásától várta a Habsburgokban megtestesült katolicizmus bukását. Az emberiség egyetemes békéjét és bölcsességgel megnyilvánuló boldogságát.”
  2. ↑ Péter 1994  „Comenius heidelbergi diákként nézhette végig Frigyesék érkezését; talán akkor támadt fel benne a csodálat a nála néhány évvel fiatalabb politikus iránt. De bizonyosan heidelbergi diákként szerzett tudomást arról, hogy állítólag titkos társaság, rózsakeresztes szövetség alakult a világ megjobbítására, ami gyakorlatilag Róma és a Habsburg-ház bukását hirdeti. Azóta várta – újra meg újra csalódottan – a döntő változást. Most Henrietta és Zsigmond személyéhez kapcsolta a reményt. „Az esküvői ünnepség alkalmat ad arra, hogy összejöjjenek azok a hősök, akik a Hősi, világjobbító és boldog és Jezsuitapusztító Társaságot (ahogyan 32 évvel ezelőtt esküvel fogadták, és tanácskozásokon elhatározták) létrehozhatják, sőt inkább elkezdhetik a Te vezetésed alatt”, írta Comenius Zsigmondnak a rózsakeresztesekre célozva világosan”
  3. ↑ Hamvas
  4. ↑ Gellér Katalin: A gödöllői művésztelep

Források

szerkesztés

További információk

szerkesztés
 
A Wikimédia Commons tartalmaz Rózsakeresztesek témájú médiaállományokat.

Szervezetek

szerkesztés

Manifesztumok

szerkesztés

Egyéb források

szerkesztés
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Rózsakeresztesek&oldid=26598633”