Főmenü megnyitása

Trinitárius rend

Római katolikus szerzetesrend

A Trinitárius rend (latinul: Ordo Sanctissimae Trinitatis et captivorum), a 12. század végén három fogadalomra alapított katolikus szerzetesrend. A szó a Szentháromságról elnevezettet jelent. Köznapi nevén fogolykiváltó szerzetesrend.

Trinitárius rend
Rövidítés OSsT
Egyéb nevek Ordo Sanctissimae Trinitatis redemptionis captivorum
Alapító Mathai János, Valois Félix
Alapítva 1194
A Trinitárius rend weboldala
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Trinitárius rend témájú médiaállományokat.
A rend címerét a vörös kék keresztet, a látomás személyének ruháján látta a rendalapító

Tartalomjegyzék

TörténeteSzerkesztés

Mathai Szent János ahogy az első szentmiséjét tartotta Párizsban, látomása volt 1183 vagy 1194 december 28.-án, hogy a trónon ülő Krisztus egy fekete és egy fehérbörű foglyot bíz rá. Ennek hatására remeteséget vállalva elutazott Párizstól északkeletre lévő Cerfroidba, ahol remetékkel együtt élt. Itt találkozott Valois Félixxel, akivel megalapította a helyi remetékkel együtt a szerzetesrendet.

Történetesen ifjúkori ismeretségben állt a már megválasztott III. Ince pápával, aki 1198 december 17.-én elfogadta az addigra elkészült szerzetesrendi szabályzatot. Ennek három lényeges eleme van

  1. A Szentháromság különleges tisztelete
  2. A szerzetesi rend szigorú betartása
  3. Akár a szerzetes élete feláldozásával a pogányoknál raboskodó keresztények kiváltása.

1201-ben a kereszteshadjáratok helyszínére küldtek két redemptort, akik nagy sikerrek végezték munkájukat 186 foglyot tudtak kiváltani ketten[1] Evangéliumi helyekre hivatkozva Krisztus tanácsára, ne vigyenek induláskor se botot se sarut a szegénység, alázatosság tanúsítására[2]. Indult el a 16. század szerzetesrendi reformjai, melyek egyik eredményeként született 1599-ben Spanyolországban a rend egy ága a sarutlan trinitáriusok ága,

MűködéseSzerkesztés

A befolyt összegeket is igyekeztek elharmadolni. Egy harmad a fogolykiváltásra, két rész a fenntartásra és helyiek segítségére fordították. A rendtartomány élén a commissarius generalis állt, melyet hat évenként választottak újra. A konventet a miniszter vezeti és tizenkét páterből állították fel.

ÉletmódjukSzerkesztés

Szívesen telepedtek le olyan településekbe, ahol bővelkedett halakban mert étrendjükben leginkább a hal szerepelt a hús ellenében. Igyekeznek a városokban nem feltűnő helyeken, inkább szegényes környéken megtelepedni. Éjjel három órakor keltek, imával és szent íratok olvasásával kezdték a napot. A szerzetesek fehér ruhát kaptak, lóra nem ülhettek, inkább szamarat választottak. Ezért Franciaországban elnevezték őket szamaraz testvéreknek.[3] A spanyol ág saru nélkül közlekedett.

MagyarországonSzerkesztés

1602-ben néhány francia szerzetes redemptiót (kiváltást) vezetett Esztergomban. 1695-ben kezdte meg hivatalos működését a rend, 1783-ban II. József magyar király rendeletben oszlatta fel a rendet és vagyonukat nem szakrális célra rendelte. Főként I. Lipót király és a Zichy család pártfogolta, támogatta a rendet.

Magyar alapítású templomokSzerkesztés

ForrásokSzerkesztés

  1. Sarutlan trinitárius rend”, Szerzetesség a koraújkori Magyarországon (Hozzáférés ideje: 2018. május 19.) (en-US nyelvű) 
  2. Sarutlan szerzetesek”, Szerzetesség a koraújkori Magyarországon (Hozzáférés ideje: 2018. május 20.) (en-US nyelvű) 
  3. trinitáriusok – Magyar Katolikus Lexikon. lexikon.katolikus.hu. (Hozzáférés: 2018. május 19.)
  4. trinitarius. obuda-szent3sag.hu. (Hozzáférés: 2018. május 20.)
  5. Múlt és jelen - Trinitárius templom”, Minden, ami Eger (Hozzáférés ideje: 2018. május 20.)