Kiscelli Múzeum

múzeum Budapest III. kerületében, Óbuda hegyvidékén

A BTM Kiscelli Múzeum – Fővárosi Képtár, rövid nevén Kiscelli Múzeum a főváros által alapított és fenntartott kulturális intézmény Budapest III. kerületében. A múzeumépületben a Budapesti Történeti Múzeum két, szervezetileg és gyűjtőkörét tekintve különálló, de egymás mellett működő és kiállító tagintézménye kapott helyet.

Kiscelli Múzeum
Bejárat az épületegyüttes udvarára
Bejárat az épületegyüttes udvarára
A múzeum adatai
Elhelyezkedés Budapest III. kerülete
Magyarország
Cím 1037 Budapest, Kiscelli u. 108.
Alapítva 1935
Elhelyezkedése
Kiscelli Múzeum (Budapest)
Kiscelli Múzeum
Kiscelli Múzeum
Pozíció Budapest térképén
é. sz. 47° 32′ 19″, k. h. 19° 01′ 41″Koordináták: é. sz. 47° 32′ 19″, k. h. 19° 01′ 41″
Térkép
A Kiscelli Múzeum weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Kiscelli Múzeum témájú médiaállományokat.

Az Újkori Várostörténeti Osztály gyűjtőköre a főváros 1686 utáni történetével kapcsolatos dokumentumokra, különféle tárgyi emlékekre terjed ki.

A Fővárosi Képtár Budapest képzőművészeti gyűjteménye, főként fővárosi 20. századi és kortárs művészek alkotásait gyűjti és mutatja be.

Története szerkesztés

 
A Kiscelli Múzeum épülete

Az óbudai Bécsi út feletti Kiscelli-fennsíkon álló barokk stílusú épületegyüttes Johann Entzenhoffer bécsi építész tervei alapján épült 1745-1758 között és eredetileg a trinitáriusok kolostora volt. Az egyemeletes rendház északi szárnyához templom símult, annak idején itt helyezték el a híres ausztriai zarándokhely, Mariazell kegyszobrának másolatát, és Kiscell (németül: Klein Zell) maga is ismert zarándokhely lett.

A szerzetesrendek 1784-es megszüntetése után az épületegyüttes a kamara tulajdonába ment át, hadi kórházként, kaszárnyaként, raktárként is szolgált, majd az elhanyagolt ingatlant 1911-ben Schmidt Miksa bécsi bútorgyáros és műgyűjtő vásárolta meg, rendbehozta, egy részét bemutatóteremnek, melléképületeit műhelynek használta, végül 1935-ben végrendeletében múzeum céljára a fővárosra hagyta. A sokáig Schmidt-kastélynak is nevezett épületegyüttesben a Székesfővárosi Múzeum várostörténeti és képzőművészeti gyűjteményeit helyezték el. A múzeum 1944-45-ben súlyosan megsérült, az 1956. novemberi harcokban is károkat szenvedett. Azóta a volt rendház épületének nagy része felújítva, az egykori templomépület pedig korszerű kiállítótérré átalakítva fogadja a látogatókat. Utóbbiban az időszaki kiállításokon kívül gyakran komolyzenei előadásokat és más alkalmi rendezvényeket is tartanak.

Gyűjteményei szerkesztés

 
Az udvari homlokzat egy részlete

A várostörténeti gyűjtemények köre rendkívül szerteágazó. A különlegesen gazdag, illetve híres gyűjtemények között található többek között:

  • A fényképtár közel kétszázezer képével a múzeum valószínűleg leggazdagabb gyűjteménye, mely többek között Klösz György 19. század végén készített városfotóit is tartalmazza.
  • Rendkívül fontos információs forrás a múzeum ugyancsak gazdag térkép-, kézirat- és nyomtatványtára; legkorábbi nyomtatványa a 15. századból származik.
  • A műszaki gyűjtemény része többek között a Ganz-gyűjtemény, benne a világ első transzformátorával (1885), továbbá a fegyver- és az óragyűjtemény. Utóbbiból az állandó kiállításon néhány szép darab látható.
  • A cégérgyűjtemény a főváros kereskedelmi életének értékes emlékeit őrzi, az állandó kiállítás is néhány bolt és cégér bemutatásával kezdődik.
  • A kb. 3000 darabból álló textilgyűjtemény a városi lakosság viseletéről, életmódjának, ízlésének és a divat koronkénti változásairól ad hírt.
  • A plakátgyűjtemény legrégebbi részei a századelőről valók. A gyűjtemény egyes darabjai olyan neves művészektől származnak, mint Rippl-Rónai József, Vaszary János vagy Bortnyik Sándor.
  • Korábban az állandó kiállításnak is része volt egy értékes bútorgyűjtemény, ennek bemutatása azonban megszűnt.

Állandó kiállításai szerkesztés

 
Légi fotó a Múzeum épületéről

A múzeumban megtekinthető állandó kiállítás – a két nagy gyűjteménycsoportnak megfelelően – egy várostörténeti és egy képzőművészeti bemutatóból áll, melyek szintén több részre tagolódnak.

A történeti rész bevezetéseként pest-budai boltok, vendégfogadók világából, a múzeum cégérgyűjteményéből kapunk ízelítőt. Ide tartozik az a terem is, ahol az egykori belvárosi Arany Oroszlán patika biedermeier stílusú berendezése, fennmaradt edényzete látható az 1830-as évekből.

A főváros régisége – Közterek és magánterek 1780–1940 szerkesztés

A főváros történetének főbb korszakait átfogó kiállítás az emeleten tekinthető meg. Első része 1780-tól 1873-ig, tehát Buda, Pest és Óbuda egyesítésének évéig, második része a városegyesítéstől 1940-ig tartó időszakról ad áttekintést.

A Múzeum saját történetébe is bepillantást enged: bemutatja az egykori Fővárosi Múzeum városligeti épületét (olajfestmény), az 1907-ben megnyílt kiállítás termeit (fotók), és a képeken kívül az első rész elrendezési stílusával is a régmúltat idézi.

  • A főváros régisége (1780–1873). A főlépcsőtől jobbra lévő első rész az 1873 előtti pest-budai emlékeket, hangsúlyosabban a reformkori Pest emlékeit mutatja be. Ez a nagy kezdeményezések kora volt, amikor a város fejlődése is felgyorsult. Erről tanúskodnak a korabeli városképek is, de különösen Pest újonnan épülő templomainak, klasszicista palotáinak tervei, az ekkor alakult gyárak nyomtatványai, díszes fejlécű számlái, árjegyzékei. Megjelennek (a kiállításon főként rajzokon, metszeteken) a városi polgári élet olyan színterei, mint a parkok, a fürdők (a Császárfürdő, litográfia), a vendéglők, a színházak (az első Nemzeti Színház). A módosabb rétegek életvitelét lakásrészletek, porcelán étkészletek, ezüsttárgyak érzékeltetik.
  • Közterek és magánterek (1873–1940). A főlépcsőtől balra eső három terem mindegyike egy-egy korszakot és vele egy-egy korstílust idéz. A városegyesítés után és a millenniumi ünnepségekre készülve újabb fellendülés kezdődött. Ezt az időszakot jelzik a kiállításon többek között Ybl Miklós (az Operaház), Steindl Imre (a pesti Új Városháza (V. Váci utca 62-64.) neoreneszánsz épülettervei, vagy Klösz György fényképész városképei (pl. a facsemetékkel frissen beültetett Andrássy út fotója, 1880 körül). A millennium utáni közel két évtizedből (1896-1918) a kiállítás főként a szecesszió ízlésvilágát emeli ki és azt polgári lakások berendezéseivel, finom vonalú dísztárgyak és tálalóedények sorával érzékelteti. Végül a harmadik teremben a modernizmus letisztult, geometrikus formájú épületterveivel, használati tárgyaival (csőbútorok), konstruktivista stílustörekvéseivel (Berény Róbert reklámgrafikái, Kassák Lajos képei) zárul a bő másfél évszázadot átfogó állandó kiállítás.

Barokk szoborcsarnok szerkesztés

 
Az egykori templomépület, amelynek a belső tere ma kiállítóhely
 
Az egykori templom, félig romosan, díszkivilágításban

A földszinti csarnokban a budavári Szentháromság tér hálaadó oszlopának eredeti szoboralakjai láthatók. Az emlékoszlopot a 18. század elején pusztított pestisjárványt követően állították, 1712-1713-ból származó szobrait Philip Ungleich (?-1736) készítette. A csarnok előtti folyosón a főváros klasszicista épületeiről származó eredeti szobordíszek sorakoznak.

Nyomdák és újságok Buda (-) Pesten szerkesztés

Egy másik földszinti kiállítás a múzeum ezer darabot meghaladó nyomdászattörténeti gyűjteményéből ad válogatást. A 17-19. századi eredeti nyomdagépek, könyvkötészeti prések és más munkaeszközök mellett nyomtatványok, hírlapok másolatai érzékeltetik a 19. század politikai küzdelmeit, kulturális és társadalmi viszonyait.

Válogatás a Fővárosi Képtár 20. századi gyűjteményéből szerkesztés

A főlépcsőtől balra lévő emeleti termek többségében (három kivétellel) és a folyosón a múzeum képzőművészeti állandó kiállítása várja a látogatót. A kiállítás a 19. század végétől a 20. század legvégéig követi nyomon a hazai képzőművészet, elsősorban a festészet stílusáramlatait, mutatja be többnyire, – de nem kizárólag, – fővárosi alkotóit. Rögtön az elején a nagybányai iskola egyik legnagyobb egyénisége, Ferenczy Károly néhány remekművével találkozunk, olyan mesterek alkotásainak társaságában mint Rippl-Rónai József, vagy Csók István. A 20. század első felének művészei közül a folyosón láthatók Bernáth Aurél, Derkovits Gyula, Egry József, Gulácsy Lajos, Nemes-Lampérth József, Szőnyi István festményei. A század második felét reprezentáló rész a múzeumépület hátsó szárnyának termeiben és folyosóján folytatódik, ahol többek között Barcsay Jenő, Ország Lili, Vilt Tibor és több kortárs művész, így Pauer Gyula, Galántai György, Jovanovics György alkotásaival ismerkedhetünk meg.

Források szerkesztés

További információk szerkesztés

  • Bertalan Vilmos: Az Óbuda-kiscelli trinitárius kolostor és templom; Sárkány Ny., Budapest, 1942
  • Berta István: Budapest, Kiscelli Museum; TKM Egyesület, Budapest, 1993 (Tájak, korok, múzeumok kiskönyvtára)
  • A főváros régisége, 1780–1873 / Közterek és magánterek, 1873–1940. Állandó várostörténeti kiállítás a Budapesti Történeti Múzeum Kiscelli Múzeumában; szerk. Rostás Péter, Erdei Gyöngyi; BTM, Budapest, 2004
A Wikimédia Commons tartalmaz Kiscelli Múzeum témájú médiaállományokat.

Kapcsolódó szócikkek szerkesztés