Vilt Tibor
Vilt Tibor (Budapest, 1905. december 15. – Budapest, 1983. augusztus 5.) Kossuth- és Munkácsy Mihály-díjas magyar szobrász, kiváló művész. A két világháború közt a római iskola jeles képviselője volt.
Vilt Tibor | |
Móser Zoltán felvétele | |
Született | 1905. december 15. Budapest |
Elhunyt | 1983. augusztus 5. (77 évesen) Budapest |
Állampolgársága | magyar[1] |
Nemzetisége | magyar |
Házastársa | Schaár Erzsébet[2] |
Foglalkozása | szobrászművész, |
Kitüntetései | Munkácsy-díj, kiváló művész |
Sírhelye | Farkasréti temető (25/9-1-15) |
A Wikimédia Commons tartalmaz Vilt Tibor témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Életpályája
szerkesztés1922–1926 között az Iparművészeti, majd a Képzőművészeti Főiskola hallgatója volt. Mesterei: Mátrai Lajos és Kisfaludi Strobl Zsigmond voltak. 1926-ban mintázta meg első jelentős alkotását, önarcképét. 1927-ben meghívták Új Művészek Egyesülete tagnak és két művével a KÚT[3](Képzőművészek Új Társasága) kiállításán is szerepelt. Ebben az időben főleg portrékat készített, 1928-30-ban Ernst Lajos ösztöndíjával Rómában tanult. 1925-ben már kiállított.
1935-ben feleségül vette Schaár Erzsébetet. 1935-ben Barcsay Jenővel az Ernst Múzeumban, 1938-ban Kmetty Jánossal, majd 1965-ben a székesfehérvári István Király Múzeumban mutatta be műveit. 1945-ben rész vett az Európai Iskola munkájában is. Indulásakor zárt, feszes formavilágban alakította ki műveit, például Önarckép (1926. Neoklasszikus művei a budapesti Pasaréti-téri templom homlokzatát és a győri nádorvárosi templomot díszítik. A háborús években művei tragikus hangsúlyt kaptak, például Magány (1944), Gyermekfej a háború után (1946). Egyre expresszívebb, nagy feszültségű műveket alkotott. Figura székkel (1944-45), Kentaur (1956), Szorongás, Fej (1957).
1956-os forradalmi működéséért internálták. Az 1960-as években egyike lett a modern magyar szobrászat megújítóinak, s példaképe a fiatal művésznemzedéknek. Bár Vilt egyike volt a „római” ösztöndíjasoknak, az ún. „Római Iskolának” sohasem lett elkötelezettje. A Tiszalöki vízerőműhöz monumentális, futó figurát készített. Az absztrakt megfogalmazásban tiszta formákra törekedett, Kategóriák (1966). Üveg térkonstrukciók (196?). 1966-ban Párizsban, 1967-ben Bécsben állított ki. Az évtized végén – részben Schaár Erzsébet hatására – új anyagként az üveg felhasználásával is kísérletezett (Három forma, 1970). A 70-es évek a kiteljesedés időszaka volt munkásságának. Ekkorra már egyértelműen elismert művész. 1973-ban a budapesti II. Kisplasztikai Biennálén szinte egész korábbi életműve összefoglalójának szánta a Változatok I-V. sorozatot, mellyel díjat is nyert. Utolsó éveiben ismét újított: műterméből a posztmodern eklektikus formanyelvén beszélő, világvégi hangulatot árasztó szobrok sora került ki (Emberevő, 1982; Sovány kurva, 1982). Utolsó kiállítása 1982-ben a Fészek Művészklubban volt.
Sírja a Farkasréti temető 25 parcellájának 9-15 sírhelyen található. (Gulyás Gyula szobrászművész alkotása.)[4]
Díjak, kitüntetések
szerkesztés- Római Akadémia ösztöndíjasa (1928-30)
- Munkácsy Mihály-díj (1965)
- Érdemes művész (1970)
- Kiváló művész (1978)
- Kossuth-díj (1980)
Művei[5]
szerkesztésKöztéri munkái
szerkesztés
|
|
Néhány kisplasztikája[6]
szerkesztés
|
|
Egyéni kiállításai
szerkesztés
|
|
Válogatott csoportos kiállításai
szerkesztés
|
|
Művei közgyüjteményekben
szerkesztés- Fővárosi Képtár, Budapest
- Szent István Király Múzeum, Székesfehérvár
- Janus Pannonius Múzeum, Pécs
- Magyar Nemzeti Galéria, Budapest
- Wilhelm Lehmbruck Museum, Duisburg.
Képgaléria
szerkesztés-
Szent Ferenc szobra a pasaréti templom falán, 1934
-
Debreceni Rendelőintézet domborműve 1949
-
Apáczai Csere János-emlékjel, Budapest, Apáczai Csere János u. 1., 1961
-
Prometheusz-szobor, Pécs, 1967
-
Margit sziget Madách Imre szobor 1973
-
Balatoni sellő, Siófok-Rózsakert, 1974
-
Heinrich Heine szobra, Somberek, 1979
-
Időgép Budapest XI. kerületében. 1983
Külső hivatkozások
szerkesztés- Oltványi-Átringer I.: Vilt Tibor szobrai, Magyar Művészet, 1938
- Pátzay P.: Vilt Tibor szobrai, Tér és Forma, 1943/9.
- Rabinovszky M.: Beck András és Vilt Tibor, Miroir, 1948
- Kovalovszky M.: Vilt Tior (kat., szerk., Szent István Király Múzeum, Székesfehérvár, 1965)
- Haits G.: Műteremlátgatás Vilt Tibornál, Művészet, 1966/2.
- Frank J.: A XXXIV. velencei biennále magyar pavilonjának kiállítása, Budapest, 1969 J. Cassou-Kovács P., Vilt Tibor Budapest, 1972
- Néray K.: Előrelépések és visszacsatolások (kat., bev. tan., Tihanyi Múzeum, Tihany, 1974)
- Móser Zoltán: Vilt Tibor: Vilt Tibor életmű katalógus. – Tihany : Tihanyi Múzeum, 1974.
- Kerékgyártó I.: Megközelítések.Vilt Tibor monumentális szobrai, Művészet, 1977/10.
- Baranyi J.: Vilt Tibor portrék (kat., bev., Műcsarnok, 1980)
- Sík Cs.: Vilt Tibor Budapest, 1985
- Wilt P.: InterjúVit Tiborral (kat., bev. tan., Csók Képtár, Székesfehérvár, 1986)
- Kovács P.: A tegnap szobrai. Fejezetek a magyar szobrászat közelmúltjából, Szombathely, 1992
- Prohászka L.: Krisztus, szentek, angyalok. Vilt Tibor 1945 előtti egyházművészeti alkotásai, Magyar Műv. Fórum, 1999/3.
Források
szerkesztés- ↑ RKDartists (holland nyelven). (Hozzáférés: 2021. november 18.)
- ↑ Union List of Artist Names (angol nyelven), 2010. november 5. (Hozzáférés: 2021. május 21.)
- ↑ Képzőművészek ÚJ Társasága 1924-49 között működő haladó művészcsoport
- ↑ Vilt Tibor síremléke a Farkasréti temetőben. Tóth Vilmos felvétele. [2007. december 14-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. június 30.)
- ↑ Kovács Péter - Wehner Tibor: Vilt Tibor (ARTPORTAL) felsorolásának felhasználásával készült.
- ↑ Képzőművészet Magyarországon című lap alapján
- Magyar művészeti kislexikon. Szerk. Végh János. Budapest : Corvina, 2006. Vilt Tibor lásd 411-412. o. ISBN 9631355349
- Sík Cs.: V. T. Bp. 1985
- Kontha S.: V. T. Bp.
- Jean Cassou-Kovács P.: V. Bp. 1972
- Kortárs magyar művészeti lexikon III. (P–Z). Főszerk. Fitz Péter. Budapest: Enciklopédia. 2001. ISBN 963-8477-46-6 Online elérés
- Magyar életrajzi lexikon
- Vilt Tibor a Köztérképen
- Magyar nagylexikon XVIII. (Unh–Z). Főszerk. Bárány Lászlóné. Budapest: Magyar Nagylexikon. 2003. 487–488. o. ISBN 963-9257-19-2
- RTL Klub hírek 2017.10.21. https://web.archive.org/web/20171207013658/http://rtl.hu/rtlklub/hirek/szemettelepen-orzik-a-kossuth-dijas-szobrasz-munkajat