Tusor
A tusor vélhetően latin eredetű, ma ritka családnévként továbbélő, a magyarországi kora újkori latinitásban használt foglalkozásnév. Jelentése „bányász, vájár”. Rokonszavai: kántor, pásztor, doktor, lektor, cenzor, Viktor stb.[1]
Nyelvtörténeti előzmények szerkesztés
A felsorolt szavak kivétel nélkül latin jövevények. (Ez a nyelv ugyanis 1844-ig az ország hivatalos, tudományos és szaknyelve volt. Latinul hozták a törvényeket, a királyi kancellária, a Helytartótanács, a vármegyék, a kamarák ezen a nyelven leveleztek, intézték ügyeiket. Az ügyvédek (prókátorok) latinul pereskedtek, a szakkönyveket latinul fogalmazták, a tanítás latinul folyt, sőt a nebulóknak még az órák közötti szünetekben is így kellett beszélniük.) Szakszavak, kifejezések tömkelege került át ennek nyomán a magyarba az évszázadok során. (Néhány latin szó, kifejezés annyira gyökeret vert nálunk, hogy már nem is érezzük idegen eredetüket: iskola – schola, rózsa – rosa, persze – per se, magától értetődő.)
Külön fejezetet képeznek a nevek. Keresztneveink hosszú sora érkezett közvetlenül a latinból: Krisztián, Barbara, Renáta, Natália, Félix, a már említett Viktor stb. A latin eredetet következésképpen vezetéknevek esetében sem zárhatjuk ki.[2]
Nyelvészeti magyarázat szerkesztés
Az említett ’or’ végű szavainkban: a kántorban, pásztorban, doktorban, lektorban, cenzorban és Viktorban egyaránt fellelhető közös vonás, hogy mindnyájan igéből képződtek. A cselekvést végző személyt jelölik ("nomen agentis"), mégpedig úgy, hogy lecserélik a latin igék 4. szótári alakjának ’um’ végződését.[3]
| Magyar szó | Latin eredeti ige | Jelentése | -or képzős főnév | Jelentése |
|---|---|---|---|---|
| kántor | cano, canere, cecini, cantum | énekel | cantor | éneklő, aki énekel |
| pásztor | pasco, pascere, pepesci, pastum | legeltet | pastor | legeltető, aki legeltet |
| doktor | doceo, docere, docui, doctum | tanít | doctor | tanító, aki tudós valamiben |
| lektor | lego, legere, legi, lectum | olvas | lector | olvasó, aki olvas |
| cenzor | censeo, censere, censui, censum | számbavesz, ellenőriz | censor | ellenőrző, aki ellenőriz |
| Viktor | vinco, vincere, vici, victum | győz | victor | győző, aki győz |
| tusor | tundo, tundere, tutudi, tusum | üt, ver, rúg, tör, (szét)zúz, ostromol, háborít | tusor | törő, zúzó; az, aki tör, zúz |
Láthatjuk: a „tusor” is besorolható a kántor, pásztor, doktor stb. sorába. A TUNDO, TUNDERE, TUTUDI, TUSUM, igéből a ’tusor’ a fenti módon, az ’um’ ’or’-ra cserélésével képezhető. A tundo-t Vergilius is gyakran használja, például viharleírásoknál. A belőle származó tusor azonban nem szerepel sem nála, sem más ókori szerzőnél. A klasszikus latinszótárakban sem találjuk a tusor nyomát, míg a többiét (cantor, pastor, doctor, censor, lector) igen.[4]
A hasonlóság nem csupán a véletlen műve. A közép- és újkori magyarországi latinság szótára szerint (BARTAL ANTAL, Glossarium mediae et infimae latinitatis Regni Hungariae, Lipcse 1901, 680. o.) a tusor kifejezetten olyan munkást jelöl, aki az ércet töri, zúzza lenn a mélyben: vagyis bányászt, pontosabban vájárt jelent. A (bánya)kamarai szaknyelvben honosodott meg, és lett foglalkozásnév valamikor a 17–18. században. Kizárólag a Magyar Királyság területén. Nyugat-európai nyomát nem találjuk a szónak a közép- és kora újkorban.[5]
Névváltozatok, kiejtés szerkesztés
A meg-megjelenő ’Tusori/Tusory’ névalak 20. századi névmagyarosítás következménye lehet. A ’Túsor’ változat viszont az eredeti kiejtést őrzi. A TUNDO eredetileg így ejtendő: [tundó, tundere, tutudi, túszum]: A 4. alakból képzett főnév tehát [túszor]-nak hangzott, de magyarosan [túsor]-nak ejtették. A Pest vármegyei Turán például a régi sírköveken mindenhol a ’Túsor’ névalak áll Az idősebbek ma is kivétel nélkül így ejtik a nevet. Valószínűleg ugyanazon hangtani, nyelvtörténeti okok miatt nem ’sz’-szel mondták, mondják a szót (’túszor’), ahogy a latin kiejtési szabályok megkövetelnék, amiért júniust, júliust és augusztust, és nem „júniuszt”, „júliuszt” és „augusztuszt” mondunk, ahogy a latinból következne.[6]
Összegzés szerkesztés
A nyelvújítás korában alkotott ’bányász’ és ’vájár’ a 19. század elején lépett a ’tusor’ helyére, ennek jelentése ezután halványult, majd tűnt el. A bányászok, vájárok már az ipari forradalom utáni, gépesített mélyművelésű bányákban dolgoztak. A ’tusor’-ok arany-, ezüst- és vasbányái a 18. század végére kimerültek, elvizesedtek. A felvidéki bányavárosok bezárt tárnáiból ezért kerültek el más vidékekre, például a 100–150 km-rel délebbre fekvő Galga-völgyébe. Megélhetésüket mezőgazdaságból kellett ezután biztosítaniuk, nevükben azonban megőrizték eredeti foglalkozásuk emlékét. Az első tusor, Tusor Pál az 1820-as évek végén tűnt fel Turán. Tusorok Vácszentlászlón már korábban is kimutathatók.[7] A ’tusor’ Erdélyben a 19. század derekán még egyszerre fordul elő családi és foglalkozásnévként, szemléletes bizonyítékaként eredetének.[8]
A név tehát valóban egy ritka foglalkozásnév, ’vájár’-t jelent (Német megfelelője a ’Stampfer’). Számos más társához hasonlóan a latinból érkezett a magyar nyelvbe.[9] Legkorábbi ismert említése 1652-ből való.[10]
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ Vö. Lexikon Latinitatis medii aevi Hungariae I–IV, ed . Kornél Szovák et al., Budapest 1983–1999, passim; lásd még pl. http://vmek.oszk.hu/01900/01918/html/index10.html
- ↑ A magyarországi latinitásra széles kontextusban: Borzsák István, Dragma I–V, Budapest 1994–2002 (további irodalom e kötetek számos tanulmányában és azok hivatkozásaiban).
- ↑ A "nomen agentis" képzésére lásd Nagy Ferenc–Kováts Gyula: Latin nyelvtan a középiskolák számára, Budapest 2002, ad indicem.
- ↑ Aegidius Forcellini, Lexicon totius Latinitatis, Prati 1858–1860; Finály Henrik, A latin nyelv szótára, Budapest 1884.
- ↑ Lásd Carolus Du Cange, Glossarium mediae et infimae Latinitatis, Niort 1887.
- ↑ Adatközlők: Özv. Bozlék Mihályné szül. Benke Mária, Lukács Gábor, Szilágyi Mária turai lakosok.
- ↑ Lásd a turai r.k. Nagyboldogasszony plébánia anyakönyveit.
- ↑ ÖStA HHStA Kabinettsarchiv Staatsrat 1842: Nr. 6265. Hofkammer in Münz und Bergwesen – Előterjesztés több ügyben, többek között Nr. 16212: Tusor István bányaomlásban elhunyt kolozsi bányamunkás özvegye, Katalin részére újabb provízió kiutalása
- ↑ Vö. ismét Antonius Bartal, Glossarium mediae et infimae Latinitatis Regni Hungariae, Lipsiae 1901, 680.
- ↑ Itt szóösszetételben ágyúöntőmestert jelöl (ti. mint az ágyú torkának "kivájóját"). Vö.ÖStA HKA Hoffinanz–Ungarn. r. Nr. 187. Konv. 1652. január 7-22. Az Udvari Kamara átirata (ersuchungsschreiben) Szelepchény György udvari magyar kancellárhoz, Bécs, 1652. 01. 10. A Kamara felszólítja a kancellárt, hogy készítsenek leiratot Pozsony városához, hogy Leonhard Lewen cs. ágyúöntőmester (tusor tormentorum bellicorum) hátralékos járandóságából 2000 Ft-t a hátralékos taxából fizessenek nevezett ki ágyúöntőnek ki, küldjék át a mandátumot másolattal egyetemben. + fol. 8, 21. Magyar Kamara, 1651.12.20. Pozsony (orig. latin). fol. 9-10. Leonhard Lewen orig. folyamodványa az Udvari Kamarához, s.d. (orig. latin). fol. 11, 18. Haditanács átirata Udvari Kamarához, 1651.12.19. (orig. német). fol. 12, 17. Lewen beadványa a Haditanácshoz, s.d. (orig. német).