Uļjana Semjonova
Uļjana Semjonova (oroszul: Ульяна Ларионовна Семёнова, Uljana Larionovna Szemjonova; 1952. március 9. –) olimpiai-, világ- és Európa-bajnok szovjet válogatott lett kosárlabdázó.[1][2] A szovjet válogatott tagjaként nem vesztett hivatalos nemzetközi találkozót.[3]
| Uļjana Semjonova | ||||
 | ||||
| Stefania Passaro védekezik Semjonovával szemben 1982-ben | ||||
| Nemzetiség | lett | |||
| Született | 1952. március 9. (72 éves) Zarasai, Litván Szovjet Szocialista Köztársaság, Szovjetunió | |||
| Magasság | 213 cm | |||
| Tömeg | 117 kg | |||
| Poszt | irányító | |||
| Csapatai | ||||
| ||||
| Díjak, elismerések | ||||
| A Munka Vörös Zászló Érdemrendje (1976) | ||||
Pályafutása
szerkesztésKlubcsapatban
szerkesztésUļjana Semjonova 1952. május 9-én született a szovjet – ma Litvánia területéhez tartozó – Zarasai városában. Az 1970-es és 1980-as években Szemjonova 213 centiméteres magasságával a világ akkori legjobb játékosa volt.[4] Férfi méretű, 21-es (USA) / 58-as (EU) cipő viselése miatt is vált ismertté, a női kosárlabdában egyedülálló termete és mérete miatt is kiemelkedett a mezőnyből.[5][6] Szinte egész pályafutását a TTT Riga csapatában töltötte. Tizenöt bajnoki címet és tizenegy Bajnokcsapatok Európa-kupája – a mai Euroliga elődje – címet nyert az akkor Daugava néven szereplő együttessel. Huszonkét éven át tartó pályafutásából húsz szezont a TTT Riga csapatában töltött, majd az 1980-as évek végén két szezont játszott Nyugat-Európában. Az 1987–88-as idényben a spanyol Tintorettó, egy évvel később a francia Valenciennes csapatában szerepelt. Egy további rekordja, hogy 1975-ben az olasz Geas elleni Bajnokcsapatok Európa-kupája mérkőzésen egymaga 54 pontot szerzett.[7]
A válogatottban
szerkesztésA szovjet női válogatottnak tizennyolc éven át volt tagja, ezalatt nem veszített hivatalos nemzetközi mérkőzést. Két olimpiai aranyérmet nyert 1976-ban és 1980-ban, emellett háromszoros világ- és tízszeres Európa-bajnok.[2] 1970 és 1985 között 12 alkalommal lett Lettországban az év sportolója, 1993-ban pedig az első női játékosként választották be a Kosárlabda Hírességek Csarnokába.[7][8] 1976-ban megkapta a Munka Vörös Zászló Érdemrendje kitüntetést.[9] 1999-ben a Női Kosárlabda Hírességek Csarnokába is beválasztották.[10]
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ Semjonova, Uļjana. Kad es biju laimīga. Rīga: Latvijas Olimpiskā komiteja, 8. o. (1996). ISBN 9984-10-001-4
- ↑ a b Uļjana Semjonova Archiválva 2020. április 18-i dátummal a Wayback Machine-ben. sports-reference.com
- ↑ Kosárlabda - Találkozás egy nagysággal, 2016. október 11. [2018. április 25-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. április 25.)
- ↑ Tancredi Palmeri: Semionova sempre gigante "Dico solo grazie allo sport" (Semionova sempre gigante). La Gazzetta dello Sport, 2011. április 26.
- ↑ Gazzetta dello Sport, Photoserie Archiválva 2016. március 3-i dátummal a Wayback Machine-ben
- ↑ Comparison with Bill Russell's footprint (size 16 US / size 52 EU),Photoserie Archiválva 2010. október 8-i dátummal a Wayback Machine-ben.
- ↑ a b Uļjana Semjonova 60 éves. wbasket.hu, 2012. március 9. [2018. április 25-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. április 25.)
- ↑ Hall of Famers. Basketball Hall of Fame. [2010. április 22-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. augusztus 1.)
- ↑ Khavin, Boris. All About Olympic Games, 2nd (russian nyelven), Moscow: Fizkultura i sport, 578. o. (1979)
- ↑ WBHOF Inductees. WBHOF. [2017. december 6-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. augusztus 1.)
